Duzzadó vitorlák

A nyolcvanas évek elején már sűrű gazdasági viharfelhők tornyosultak a Tungsram felett. Ezt talán a napi tevékenységben kevéssé lehetett érezni, de a számok már nagyon csúnyák voltak.

Én akkoriban fejeztem be gazdasági mérnök képzést, a diplomamunkámat természetesen a Tungsramból írtam, ehhez pedig kaptam olyan adatokat, amiből ez elég világosan kiderült számomra.

Akkoriban minden évben voltak "Kiváló Ifjú Szakmunkás" meg "Kiváló Ifjú Mérnök" pályázatok, történt, hogy az egyik évben nyertem egy ilyen díjat számítógéppel optimalizált termelésirányítás témával. Az ehhez használt számítógép akkoriban egy légkondicionált helységben elhelyezett, szobányi méretű TPA gép volt, elzárva a földi halandóktól, belépés csak külön engedéllyel volt lehetséges.

A díjazottakat pedig egy összejövetelen maga Dienes vezérigazgató köszöntötte egy kisebb üdvözlőbeszéddel, utána pedig kérdezni is lehetett tőle.

Nem volt bennem elég félelemérzet, így aztán néhány rózsaszín kérdés-felelet meghallgatása után feltettem a kezemet, és megkérdeztem, hogy a Vezérigazgató hogyan látja a vállalat jövőjét a kialakult helyzetben. (Mai szakzsargonban a kérdés nagyjából a "going-concern-re" vonatkozott). A Vezérnek kicsit elkerekedett a szeme (egyébként sem érthette egészen, hogy egy mérnököt mi a fészkes fenéért érdekel egy vállalat saját tőkéjének helyzete), de elég hosszasan válaszolt, azzal fejezve be, hogy nem kell aggódni, mert a Tungsram hajója "duzzadó vitorlákkal úszik a világ tengerein".

Mindenkinek tetszett a válasz, én pedig megtanultam, hogy egy vezetőnek nem feltétlenül kell mindig kibontania a rideg valóságot.