Egy szál cigi

Végre elszántam magam egy történetre, melynek áldozata voltam, a Dienes elvtárs által vezetett szombati (de rég volt!) szervezési értekezleten, a résztvevők viszont jót röhögtek rajtam...

Mint tudva volt, Dienes elvtárs útálta a cigarettát, ezért az első fél órában senki nem gyújtott rá. Tudtuk, Mescsán termelési igazgató nem fogja tovább bírni. Amikor ő már rágyújtott, megvártuk az ötödik szippantását, majd "one by one" (egyenként) az összes dohányos rágyújtott, rangtól függően ,fél perc múlva. Én minden alkalommal igyekeztem az asztal vége felé leülni, nem volt előnyös Dienes szeme közelében lenni...Meg különben is engem "a kis Sárdinak" hívott,

Ez is rég volt!

Igy állt elő az a helyzet, hogy miután én utolsónak gyújtottam rá, már mindenki elszívta a cigarettáját, az enyém még égett. Az 1. emeleti Dienes tárgyalóban vágni lehetett a füstöt, amikor a vezéigazgatói titkárnő, Toma Anna belépett és "itt milyen füst van" felkiáltással kinyitotta (télen) az ablakokat. A mindenki által tisztelt Horváth Pál vezigh. előrehajolt, megnézve ki dohányzik, de mint utolsó rágyújtó, egyedül én füstöltem.

Őrült letolásbn részesültem, hogy mindenkit beteggé teszek, mintha az egész termet egyedül füstöltem volna be!

Természetesen mindenki igen jót rötyögött rajtam, én meg jobbnak láttam, ha meg sem szólalok...