Éhes VTG-sek első napja Bambergben

Hét fős csoportunk (Bakos Tibor, Heincz Ferenc, Kovács Ferenc, Laczfi Endre, Stircula József, Vékony András és én) azt a feladatot kaptuk, hogy utazzunk el Bambergbe, ahol a bezárt GE-LINDER lámpagyárban a beforrasztó gép mellett lévő váltópályát szereljük be, majd szedjük szét a lámpagyártó gépsort és készítsük elő szállításra.

A gyárban működőképes, üveges sör automatát láttunk, de mivel egy pfennigünk se volt, ezért csak a meglepetés maradt.

A munka beindítása után elindultam, hogy kellő időben gondoskodjak ebédről a kollégáknak - mivel csak nekem volt hitelkártyám (American Express) - akik a "bőséges" szállodai reggeli után még a munka befejezése előtt biztosan megéheznek.

Az automaták, a bankok és élelmiszer boltok nem fogadták el a kártyámat, így tértem vissza a gyárba, hogy a mai ebéd elmarad, de majd este bepótoljuk.

Munka után vissza a szállodába, majd gyalog nekivágtunk a belvárosi éttermek felfedezésének. A nappali tapasztalatok után egyedül mentem be - és rövidesen ki - a soron következő étteremből, amíg a többiek az utcán várakoztak.

Első, második, harmadik...tízedik étteremben is, sajnálattal közölték, hogy a kártyámat nem tudják elfogadni.

És ekkor támadt egy mentőötletem! A következő étteremben az elutasítás után megkérdeztem, hogy hol van a város legdrágább étterme? - így a válasz: Nem messze a Malom étterem.

Könyörögtem a srácoknak, hogy a lincselést halasszák el, a mostani próbálkozás utánra, ha ez a próbálkozás is sikertelen lesz.

A Malom étteremben a megkérdezett pincér büszkén válaszolta a kérdésemre, hogy elfogadják a kártyámat.

Most már csak az volt számomra kérdés, hogy a számlát elfogadják-e, amikor hazatérek.