ÉLETEM LEGNAGYOBB KALANDJA (1) 1987-1988

Felkészülésem két állomása a nagy kaland előtt

( Feladat: 2db lombik és 1db menzúra gyártó gépsor üzembehelyezése )

Az első állomás 1977-ben az Újpesti Üveggyára volt, ahol már folyt a P31-es ballonfúvó automata és ÜBV2-s temperáló kályha üzembehelyezése. Solymosi Árpi VTG-s szerelésvezetője elutazott egy külföldi szerelésre és helyette engem küldtek be.

Felkészültségemről néhány szót: láttam a VTG-ben ballonfúvó gépeket és mindig elcsodálkoztam, hogy hogyan lehet ezeken ballont fújni. A gépek forogtak és a fejeken két lapátszerű, kar (formatartó) kinyílott, majd össze csukódott, persze formák nélkül. Láttam a csarnokban egy acélteknőt, amire azt mondták, hogy ez a fider.

Amikor első alkalommal mentem be az Újpesti Üveggyárba, egész úton azon gondolkoztam, hogy milyen kár, hogy nem érdeklődtem a kollégáktól, hogyan lehet ezekkel a forgó gépekkel ballon fújni és mivel töltik meg azt az acélteknőt, használat előtt. Hát ezt most majd megtudom az Izzóban.

A félhomályban a gép körül találkoztam a VTG-s kollégákkal a Riesz Janival, Harangozó Ivánnal, Majláth Lacival, a többiekre nem emlékszem.

Még aznap délelőtt bedobtak a mélyvízbe, ahol majd kiderül, hogy tudok-e úszni, vagy elmerülök. Mindennap egy megbeszélést tartottunk, az üzembehelyezés részleteiről.

Egy nagy tárgyaló asztal - végében egy íróasztallal - körül ültek a nagyfőnökök Jermendy Károly, Kirádi Ervin, Margit Feri, Ötvös Péter akikre emlékszem, a többiek a falmelletti székeken, ahol én is leültem. Senkit nem ismertem.

Még a megbeszélés előtt, felálltam és bemutatkoztam és elmondva jövetelem okát, majd visszaültem. Néma csend, kérdéseket nem kaptam.

Az tárgyalóasztal körül ülők magyarul beszéltek, de sok mindent nem értettem az elhangzottakból, csak arra lettem figyelmes, hogy az egyik nagyfőnök azt mondta, hogy az ÜBV3 kiszellőztető vezetékét a VTG készíti el. Ekkor én felálltam és ellenvetést nem tűrő hangon bejelentettem, hogy a kiszellőztető vezetéket nem a VTG készíti el, mivel a szolgáltatás kiépítése 1800mm-es csővégtől, mindig a helyi TMK feladata, akár lámpagyártó gépsorról, akár temperáló kályháról van szó.

Erre, valaki felhívta a Nagy Sándort a VTG főmérnökét, hogy itt van egy fiatalember, a VTG-ből és azt állítja, hogy a kiszellőztető vezetéket nem a VTG készíti. Másnap megtudtam a választ:

"Ha azt mondja a szerelésvezető, akkor nem a VTG készíti."

Túléltem az első megbeszélést és ismerkedtem a P31-es géppel, amiben sokat segített a Riesz Jani, aki minden kérdésemre kimerítően válaszolt.

Bíztatott is, ha megtanultál három szót és tudod is a jelentésüket, akkor már nem vagy elveszett ember az üveggyárban. A három szó: frém (levegőelosztó), plöndzsör (adagnyomórúd) és munkaasztal.

Másnapi megbeszélésen már jól is jött a tegnapi lecke, amikor megint plusz feladatot akartak adni a VTG-nek, vagy csak ellenőrizték az úszástudásomat. A frémet a VTG készíti mondta valaki, amit megint határozottan elutasítottam emlékeztetve a jelenlévőket a tegnapi magyarázatomra.

Még egy két nap és már a tárgyaló asztalhoz hívtak a fal mellől.

Sokat tanultam a segítőkész Sándor Kálmántól üveggyári szakembertől és persze a VTG-sektől.

A második állomás 1987-ben a Salgótarjáni Öblösüveggyárban volt néhány hónappal a kiutazás előtt. Itt egy ballonfúvó gép és egy nyakleolvasztó gép üzembehelyezésébe folyt.

Sajnos későn küldtek minket betanulni Vitkovics Gyulával, mivel már a gép a helyén volt és már készülődtek a gyártás elindításhoz.

Itt az oktatóm Bozó János művezető volt, aki örömmel mesélt a kezdő tanulónak, hogy mire kell odafigyelni telepítéskor.

Vitkovics Gyula szemüveges                                                  Nagy Tibor (VTG) szakálas Bozó János  ülve figyel

Amit sajnos nem láttam és nem is láthattam az a fider felépítése és fűtése volt. A két, csak kívülről látott fider gázfűtésű volt, a Szovjetunióba kiszállított pedig villanyfűtésű.

A fider falazata kádkövek és fűtésrendszere darabokban lett kiszállítva, másképpen nem is lehetett és ott történt az összeszerelése és próbája.

Azt nem állíthatom, hogy felkészült voltam a nagy kalandra, de mivel nem volt jelentkező a szerelés vezetésére, így engem húztak elő a kalapból és dobtak be a Északi-Jeges-tengerbe.

Folytatása következik…