ÉLETEM LEGNAGYOBB KALANDJA 1987-1988  (6)

Világ Proletárjai Bocsássatok Meg!

Mióta visszatértem életem nagy kalandjából, azóta szállóigévé vált nálam, ez a módosított gondolat.

A Druzsnaja Gorkai Üveggyár tele volt részeg emberekkel, sajnos a velünk dolgozó TMK-soknál is előfordult ilyen sajnálatos állapot. Féltem, hogy a mi dolgozóinkra is átterjed ez a helyi fertőzés. Szerencsémre, a helyi lakosság – gondolom, csak a nőknek volt lehetősége részt venni a nemzeti konzultáción – eldöntötte, hogy a jövőben nem árusítanak semmilyen alkoholt a településen.

(Néhány évvel később Újlaki Zoli kollégámmal voltunk egy felmérésen USA / Kentucky állam / Pulaski megye / Somerset város üveggyárban. Este az étteremben mikor feladtuk a rendelést és a vacsorához sört kértünk, a pincér tájékoztatott, hogy a szesztilalom (1920. január 17 – 1933. december 5.) után a megye lakosai valamilyen módon úgy döntöttek, hogy ebben a megyében SEHOL nem árusítanak alkoholt és azóta se)

Két forrás azért volt az ÁRU beszerzésére, az egyik a szomszédos falvak városok látogatása, főleg mikor a hír, hogy HOZTAK, futótűzként terjedt a gyárban. A másik forrás helyben, sokkal rosszabb volt a dolgozók saját maguk pancsoltak "SZAMAGONKA= HOLDFÉNY" Az elnevezés onnan származik, hogy az alkohol lepárlás éjszaka történt, elkerülve ezzel a lebukást. Ezt a mérget, amely nagyon büdös volt, élesztő segítségével erjesztettek.

A Mari megúszta a méreg megkóstolását, de a Gyulával (Vitkovics) mi kénytelenek voltunk. A kapcsolatépítésben egy kupicával inni elkerülhetetlen volt.

Gyula otthon maradt egy napra, az egyik mérgezés után, ekkor betelt a pohár, elmentem - felkészülve a szállóigémmel – a gyár igazgatójához és számon kértem, hogy miért tűri, hogy a gyár tele van részeg dolgozókkal. A válasza a következő volt: Ha a portán nem engedik be az italos dolgozókat, vagy az munkahelyeken ellenőrzik az italfogyasztást ki fog dolgozni?

Azt mondtam az igazgatónak, hogy nézzen ki az ablakon, ott egy téves felirat van település főterén. Nem kell nekem azért felállni, minden nap látom, amikor jövök dolgozni. Nincs ott semmi tévedés! Pedig van! a proletáriátust nem egyesülésre kell biztatni, hanem megbocsátásra, hogy a gyár és a település vezetői beletörőnek az ivászatba.

Beszakadt a kemence teteje

Sőregi József (PÁSZTÓ) Vitkovics Gyula (VTG)                                     Vitkovics Gyula (VTG)

Török Sanyi (VTG) és Tóthfalussy Lász-ló (Gyárfejlesztés)

Elkezdtük a fider felfűtését, folyamatosan jártunk dolgozni 2x12 órás műszakban.

Más dolgunk nem volt, mint a fűtést szabályozni, azaz folyamatosan emelni a fűtés intenzitását és készen állni az áramszünetre. Áramszünet volt, bevált a szárnyszivattyú sajnos csak magyarok rángatták, azt az elátkozott kart.

Az egyik műszakban, amikor én is ott voltam, bekövetkezett a tragédia, megvilágosodott a kemence felett.

Beszakadt a kemence teteje! – hát erre mi nem voltunk felkészülve se lelkileg se fizikailag. Szerencsénkre a fider csatornába még nem engedtük be az üveget, így a vízhűtéses gát védte a fiderüket. A visszahűtést, amiről nem írt a gépkönyv, olyan sebességgel csökkentettük a hőmérsékletét, mint ahogy az a felfűtésnél előírva volt.

Néhány nap múlva hazautaztunk!

Az első gépsor átadása visszatérésünk után

És az üveg elindult az útjára a Riesz Jani és pajszere segítségével néhány nappal az átadás előtt

És az átadás elindult Csizmadia Kálmán nagykanizsai beállító segítségével.

A kitűzött átadási időpont idejét ± 1 hét pontossággal a szerelési naplóban két nyelven rögzítettük.

Az 8 órás átadás mennyiségi és minőségi feltételeit és az állásidő hosszát a szerződés tartalmazta, de hogy a helyieknek mit kell biztosítani az átadás idejére, arra én külön felhívtam a figyelmüket: MEO megfelelő eszközökkel, csomagoláshoz csomagolóanyag és személyzet és ami számunkra a legfontosabb volt, hogy a lehetőségeikhez képest kerüljék el az áramszünetet, az átadás idején.

Mi az átadás minden nehézségére felkészültünk, még arra is, hogy meghatároztuk, kik és milyen sorrendben rángatja a szárnyszivattyú karját az áramszünet esetén és felkészültünk a vízszivattyú tengelykapcsolójának a javításához.

Két nappal az átadás előtt bejelentettem az átadás napját.

Két dolog nem teljesült a helyiek részéről a csomagolóanyag és a személyzet biztosítása.

Volt az átadás közben egy szubjektív értékelési vita a helyi MEO és köztem, a polariszkópos vizsgálat eredményeinek kiértékelésében. Szerintük a lombikok feszültségesek voltak, szerintem meg nem. Nem tudtam velük zöldágra jutni, a látottak alapján, amikor Csizmadia Kámán nagykanizsai kolléga segített, 1 méter magasságról leejtette az első, majd a második, majd a harmadik lombikot, amelyek nem törtek össze, visszapattantak, ezt tették a helyi MEO-sok is, eredménytelenül, nem törtek össze a próbadarabok. Belátták, hogy nem feszültségesek a lombikok.

A csarnokban volt 4-5 kb. 1-1,5m3-es dróthálós rekesz, ami szerintem nem volt elég, a 8 órás gyártás tárolására, és nem segített a gyártott mennyiség meghatározására.

Ez a helyiek gondja és biztos hoznak majd még ilyen rekeszeket. Nem hoztak.

A temperáló kályha után volt két szállítószalag és a végén egy forgó asztal, ahonnan a személyzet kézbe vehette a lombikokat a sérülteket kidobták az épeket betehette a dobozba, most a rekeszbe.

Az odaküldött helyiek (TMK-s dolgozók, nem MEO-sok voltak) unták ezt a feladatot, minden darabot a rekeszbe raktak, habár tény, hogy kevés volt a hibás darab.

Az igazi gond akkor kezdődött, amikor elfogytak a rekeszek. A helyiek kérdezték, hogy mit tegyenek, mondtam neki, hogy hozzanak rekeszeket, de nem találtak. A mieinknek azt mondtam, hogy nincs mit tenni, hagy essenek a lombikok a földre, így történt. A megjelent főmechanikus először határozottan kért, majd könyörgött, hogy állítsuk le a gyártást, nem tettük, mivel mi a mai nap a gépsor átadásra készültünk. A lepotyogó lombikok ellepték a forgó asztal környékét, amikor valahonnan falapokat hoztak és azzal tolták el, a legyártott lombikokat.

Néhány óra múlva megjelent a gyár főmérnöke, aki ragaszkodott a termelés leállítására, népgazdasági érdekre hivatkozott!

Ezt mi nem tehetjük, mivel nekünk még néhány órán keresztül gyártani kell a szerződés szerint. Nagyon sok és egyre több dolgozó érdeklődött az átadásról, a sok jó lombikkal beterített csarnokban folyó küzdelemről.

A főmérnök feladta és aláírta az átvételi szerződést.