ÉLETEM LEGNAGYOBB KALANDJA 1987-1988  (5)

Szovjetunió

Temperáló kályha próbajáratása

Szerettem volna kipróbálni az éppen összeszerelt temperáló kályhát és 8 óráig járatni, először hidegen, majd felfűtve. Szakembereink (Tótfalussy László a Gyárfejlesztés tapasztalt mérnöke, Áy István pásztói gyárból kiutazott tervező mérnök és Vitkovics Gyula VTG-s szakember) véleménye szerint a hálózat nem fogja bírni a terhelést, a villamos fűtésű fider terhelése nélkül sem.

Korábban a napi megbeszéléseken bejelentettem a próbát és az áramigényünk nagyságát, többször is rákérdezve, hogy a gyár felkészült-e a próbára. Határozott igenjük után lássuk, hogy felkészültek-e?

Mivel a pásztóiak (Áy István és Sőregi József) nem vállalták a próba elindítását, ezért én magam tettem meg. A hidegjáratás sikeres volt, de felfűtött az már kudarcok sorozata volt. A temperáló kályhában, 6 fűtött és 2 hűtött szekció volt. Egy szekció hossza kb. 3m hosszú volt. Szekcióként lehetett a fűtést bekapcsolni, Az A1 szekció fűtésének bekapcsolása után semmi nem történt, de amikor az A2 fűtését bekapcsoltam, akkor leállt minden. Szakembereink kíséretében elmentem a korábban még nem látott transzformátorházba, a látottak ijesztőek voltak számomra, az áramot nem kábeleken vezették két pont között, hanem csupasz vörösréz síneken, a plafonról csepegett a víz, hasonlóan, amit mi már megszoktunk a "Vörös Sarokban", mivel elkezdődött az olvadás. A helyi szakember egy seprűnyéllel kipiszkálta a kiégett biztosítékot, majd tőlünk kapott nagyobb kapacitásút bekalapálta, ugyanazzal a seprűnyéllel a helyére. Mehetünk folytatni a próbát, most már minden rendbe lesz és volt is. Most az A3. szekció elindításakor lett áramszünet, de nem csak a gyárban, hanem a településen is három napra. Ezeken a napokon gyertyafényes vacsorák voltak a konyhában. A gyárban a dolgozók dühe kísérte minden mozdulatunkat.

Víztartály a csarnok tetején

A fiderben lévő üveget két féle fűtéssel melegítettük. A térfűtést Kanthal fűtőtestek biztosították. Az üvegbe merülő molibdén elektródákat egy vízhűtésű köpeny vette körül. Hűtés nélkül az elektródák elolvadnak, ezért a hűtés nem szűnhetett meg. Ennek biztosítására két független víz betáplálást terveztünk, automatikus átkapcsolással. De arra senki nem gondolt/gondolhatott, hogy az itteni gyárban a vízellátást szivattyúkkal biztosították, akárhonnan is jött a víz az egyik ágon a közeli tóból, a másik a hálózatból. Mivel a gépkönyvünkben lágy víz volt előírva német keménységi fokban megadva, a helyiek pedig csak orosz keménységfokban tudták megadni és átváltani egyikőnk se tudta. Így a "lágy" hűtővíz a tóból jött. Egy hét se telt el, amikor szembesültem, hogy ebben az üveggyárban gyakran előfordul az áramszünet. Ezért kértem, hogy a csarnok tetejére rögzítsenek egy tartályt, ahonnan biztosítható az elektródák hűtése áramszünet esetén. Egyetértettek velem, de a visszatápláláshoz a szivattyút először villanymotorral, majd benzinmotorral akarták üzemeltetni.

Én ragaszkodtam a szárnyszivattyúhoz. (Vologya bácsi raktárában találtam egyet, szívesen nekünk ajándékozta, de kért cserében egy akt naptárt)

Egy kart mozgattunk két végpont között, kb. 10-15 percig bírtuk.

De volt még egy gond a "lágy" vízszivattyúval a földszinten, a gépsor az emeleten, hogy a motor és a szivattyú közötti gumidugós tengelykapcsoló gumidugója időnként elnyíródott, ezért azt cserélni kellett. Ilyenkor értesítették a helyi TMK-t, akik jöttek idővel és cserélték a gumidugókat, ha volt mivel az elhasználódottat. Kérésem ellenére nem javították ki a beállítási hibát.

Mikor a vízrendszer elkészült tartottunk egy próbát a következő tanulságokkal: az egyik fűtőtest hűtőköpenye lyukas volt és az üveggyári TMK dolgozói nem hajlandók húzogatni a szárnyszivattyú karját. Előre bocsátom, hogy amikor visszatértünk a második gépsor üzembehelyezésére a fider már pakura fűtésű volt, az egyik áramszünet következményeként.

A hűtőköpenyt a gyárban nem tudták kijavítani, mivel nem volt védőgázas hegesztő-berendezésük. Egy helyi ismerősöm javaslatára Sziverszkijbe a szomszédos város traktorjavító állomására mentem el, ahol harckocsikat is javítottak, vagy csak azt. Kijavították a hűtőköpenyt, de megígértették velem, hogy senkinek nem mondom el, hogy ott voltam. Számlát nem adtak, így nem fizettem a munkájukért, mert akkor kiderült volna a látogatásom. Néhány nap múlva az ismerősöm összefutott a hegesztővel bevásárlás közben, aki kért néhány "I LOVE TUNGSRAM" matricát. Örömmel küldtem és még néhány guriga piros műanyag ragasztószalagot fekete Tungsram felirattal, aminek a betűtípusa nem volt megfelelő és a Szállítási osztály ezért nem használhatta. Néhány dobozzal Druzsnaja Gorkába exportáltak belőle. Kiderítettem, hogy fóliasátrak javítására használták a ragasztószalagot. Mind a kettő nemes valuta volt, ami mindenre beváltható volt.

Még egy nemes valutánk volt a temperáló kályha szekcióinak fólia burkolata, ami kettesével összeragasztva egy kész fóliasátor volt. Jelentkeztek a dolgozók, hogy ők szakszerűen szétszedik a ládákat, ha övék lehet a fólia, én természetesen beleegyeztem.

Titkos üzem

Különböző okok miatt, persze főleg a kíváncsiságom okán feltérképeztem a gyár minden zegzugát. Így jutottam el egy ajtóhoz, amin egy tábla hirdette, hogy TITKOS ÜZEM. Az ajtó zárva volt. Később megismerkedtem az üzem egyetlen dolgozójával, aki elárulta a titkot. Itt a megbízható dolgozó egy falapra szerelt egy széthúzott "U" alakú üvegcsövet. A titok az volt, hogy ezeket a kifinomult kijelzőket tengeralattjárókon használták, annak kimutatására, hogy merre dülöngél, vagy sem a tengeralattjáró.

Sysmac

A nyakleolvasztó gép vezérelhető funkcióinak beállítása OMRON-Sysmac ipari vezérléssel történt.

Az első gép üzembehelyezésekor a Sysmac vezérléssel nem volt gondunk. Vitkovics Gyula minden beállítást könnyedén végrehajtott kezében lévő konzol segítségével. A 2. sor üzembehelyezésére már nem tért vissza helyette Nagy Ferenc villamos szakember utazott ki.

A helyiek kábel bekötését szétszedte majd profin újra bekötötte. Amikor kértem, hogy indítsa el az újra bekötött nyakleolvasztó gépet, megtette.

Látható volt, hogy nincs szinkron a két gép között. Kértem a Ferit, hogy keresse meg a hibát, de nem tette meg/nem tudta megtenni.

Kiderült számomra, hogy több évtizedes tapasztalata volt a gépi kábelezéssel, de a Sysmac vezérléssel semmilyen kapcsolata nincs.

Az is kiderült, ez az út egy valamiféle jutalomút volt nyugdíjba vonulása előtt, és életében egyszer volt Párkányban, azaz külföldön.

Néhány nap tanulmányoztam az angol nyelvű műszaki leírást, valamint megbeszéltem a feladatot a 14 éves fiammal, akit a barátom oktatott a programozás alapjaira. Úgy döntöttem, hogy nem küldöm haza a Ferit. Először én tanultam meg a fiam segítségével a beállítások módosítását, majd én tanítottam meg Csizmadia Kálmánt (Nagykanizsai Üveggyár beállítóját) és a Török Sanyit (VTG) a konzol használatára.

A szinkronhajtást én oldottam meg józan parasztész segített.

Otthon működött, tehát az elkötés ott lehet, ahol a szállítás miatt szétkötötték.

Az olvadt üveg hőmérséklete

A fider gépkönyvében az volt olvasható, hogyha a kemence hőmérséklete ±10°C között ingadozik, akkor a VTG tervezte fider a világszínvonalú fűtés és vezérlés eredményeként az üveg hőmérsékletét a fűtött csatornában ±1°C-ra szabályozza. Az ilyen stabil hőmérséklet ideális a sikeres és stabil ballonfúváshoz.

Amikor elkezdték felfűteni a kemencét naponta megjelent egy technológusnő és egy akkori filmkamerához hasonló műszert vitt az adagoló nyíláshoz és benézett a kamerával és az olvadt üveget vizsgálta. Megkérdezve, hogy mit vesz fel? mit mér? az üveg hőmérsékletét mondta. Akkor számunkra nagyon fontos adatokat tudhatunk meg a segítségével. Bármilyen kedvesen kértem, hogy óránként mérje az olvadt üveg hőmérsékletét és írja be a füzetébe, ezt nem sikerült elérni, de naponta 3 alkalommal azt megígérte. Elmondta és megmutatta a műszer használatát, de én semmit nem láttam és nem tudtam leolvasni az üveg hőfokáról. Ami igazán fejbevágott, mikor megtudtam, hogy a műszer pontossága ±30°C. Összehasonlításul a műszaki színvonalbeli különbségről: a mi fiderünkben az olvadt üveg feletti teret 3 hőelemmel, míg az üveg hőmérsékletét 3 az üvegbe merülő platinacsővel védett hőelemmel érzékeltük és folyamatosan digitális kijelzőkön leolvasható volt az 1300°C körüli hőmérséklet és regisztráltuk is azt.