Érdekes történet a 80-as évek Szovjetuniójából

A szovjet műszaki hírszerzés megkeresett bennünket 1982-83-ban. Togliattiban a Zsiguli autógyárban levő olasz hegesztő és festő robotok már induláskor, 1969-ben sem voltak az akkori legmodernebbek, de az olaszok csak olasz gépekre tudtak szerződni. 1982-ben viszont a hírszerzés beszerezte az akkor legkorszerűbbnek számító német KUKA hegesztő és festő robotok műszaki adatait, a gyártó nevét, címét. Az akkori embargó szerint a Nyugat nem adhatott el fejlett technikát a szocialista országoknak, így a Szovjetuniónak sem.

Viszont a Tungsramnak voltak Nyugat-Európában vegyesvállalatai, amelyek közül az egyik vásárolt 1 db narancssárga színű KUKA NSZK hegesztőrobotot, a legmodernebbet, melyet 3 ország közbeiktatásával, számlacserével, megnevezés változtatással eljuttattak Gyöngyös Pipishegyre egy szigorúan őrzött helyiségbe. Itt 4-5 magyar mérnök egy évi munkával megfejtette a vezérlés elektronikáját, és készítettek egy komplett gyártási dokumentációt. Ennek alapján legyártottak egy robot mintapéldányt, amit kiszállítottunk Togliattiba a VAZ Zsiguli autógyárba. A robotot a helyszínen 3 gyöngyösi szakembernek kellett beüzemelni, és bemutatni, hogyan hegeszt és fest.

Meg is érkezett Moszkva Seremetyevóra a 3 gyöngyösi mérnök - három napi hideg élelemmel és 2 kanna gyöngyösi borral. Én fogadtam őket és csatlakoztam hozzájuk, mint a Tungsram moszkvai kereskedelmi képviselője. Utaztunk tovább Togliattiba éjszaka, lefüggönyözött ablakú vonattal. / Mivel a Volga-parti Togliatti zárt város volt, a külföldiek csak vonattal utazhattak oda és csak éjszaka!/ A vasútállomáson fogadott bennünket a gyár külföldieket kiszolgáló és megfigyelő személyzete, és lefüggönyözött Latvija mikrobusszal elvittek a munkásszállóba majd a gyárba. Reggelit -ebédet a gyárban kaptunk, de kínosan ügyeltek az adagokra és az elfogyasztott kalóriákra, nehogy túlságosan jóllakjunk, és elálmosodjunk a tárgyalásokon!

A robot üzembe helyezésével nem is volt gond, szépen haladtunk a hozzáértő Zsiguli gyáriak segítségével. A gond csak a 3. este merült fel - de nem kicsi -, amikor elfogyott a Gyöngyösről hozott sonka, szalonna, kenyér és bor.

Sebaj!

Beálltunk egy élelmiszerüzlet előtt kígyózó hosszú sor végére. 1,5 órás sorban állás után kiderült, hogy a napi adag: 20 dkg párizsi, 1 vaj és 40 dkg kenyér volt. Igen ám, de mindenki vadul kotorászott a zsebében, és előhalászott egy-két darab 1,5 cm széles 4 cm hosszú papírdarabkát. Takinak ez már gyanús volt, mert ő már átélt ilyet 20 évvel korábban Szverdlovszkban és Magyarországon is. Én hiába nyugtatgattam a társaságot, hogy majd kisírok egy kis kaját, ezúttal nem sikerült. Az eladónő csak a "talonra" adhatta ki a fejadagot. Én mondtam neki, hogy mi külföldiek vagyunk, holnapután megyünk haza, csak most az egyszer adjon egy kevéske kaját - ő hajthatatlan volt, szerezzünk élelmiszerjegyet a gyárban, ahol dolgozunk. Lógó orral és korgó gyomorral mentünk vissza a szállásra, vacsora helyett csapvizet ittunk és cukor nélküli teát - mert cukrunk sem volt.

Másnap reggel a bennünket kisérgető fiatalember megkérdezte, hogy aludtunk. Mondtuk, rosszul. Csak nem a fűtéssel volt gond /mert szokott/ - kérdezte. Mondtuk, hogy a magyar ember éhes gyomorral nem tud elaludni, és ha mégis sikerül, rosszat álmodik. A fiatalember nagyon megijedt, és megkért, hogy a gyárban ne szóljunk erről senkinek, mert akkor őt ki fogják rúgni és Szibériába küldik. Mint kiderült, az első napon elfelejtette odaadni nekünk a külföldieknek járó élelmiszerjegyeket, amelyeket ugyanabban a boltban, de az alagsorban /ahol a párttitkárok és igazgatók szerzik be az élelmiszert/ sorban állás nélkül lehet beváltani finn szalámira és vajra. Miután megérkeztünk a gyárba, ½ óra múlva a kísérőnk engem félrehívott, átadott egy borítékot, benne az élelmiszerjegyekkel és egy üveg, újságpapírba csomagolt örmény konyakot, hogy felejtsük el a kellemetlenséget. Másnap sikeresen átadtuk a robotot, este a gyári ebédlő elkülönített termében búcsúvacsorát rendeztek, előétel, főétel, torta, ásványvíz, vodka és tea /cukros és citromos!/ felszolgálásával.

Egy hét múlva Moszkvában megkaptam az új rendelést 24 db hegesztő és festő robot szállítására, ami a gyöngyösi gyárnak több mint féléves munkát biztosított.