...és még pár szó a számítógépes termelésirányításhoz

A Tungsram kiemelkedő innovatív szellemiségét szeretném én is hangsúlyozni.

Egyetértek Ignácz Györggyel (2022.05.22 web megjelenés), a TUNGSRAM számítógépes termelésirányítási rendszere a 60-as évek végén a világon az egyik legkorszerűbb volt. A ma korszerűnek tekintett vállalatirányítási rendszer, az SAP sem tud sokkal többet a termelésirányítás logikájában, csak az IT technológiai környezet fejlődött óriásit és persze a SAP-ban már minden szakterület integrálva van. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy a TUNGSRAM rendszere semmit sem ért volna a magasan képzett műszaki, termelésirányító szakemberek, a munkatársi és vezetői elkötelezettség nélkül.

A rendszer működésének alapja kiváló műszaki dokumentáció, a szervezett termelés és a tervutasításos rendszerben máshol nem igazán ismert, az értékesítési igényeken alapuló megrendelés. A számítógép a megfelelő gépsorok kapacitását és terhelését figyelembe véve tette be a rendelést egy - egy gépsorra. Az időponthoz képest megfelelő előtartással az alkatrészgyártó üzemek is megkapták a rendelést. Az igények szerinti programot az értékesítés, a terhelhető kapacitást a termelésirányítás adta meg. A termékdokumentációt nyilván a műszakiak kiváló munkája biztosította. Szekeres Sándor a szervezési oldal szakmai érdekességeire világított rá, Göndör László (2022.06.05 web megjelenés) pedig a technikai hátterek fejlődését remekül bemutatva a technika és a rendszerek időbeli bevezetésének folyamatát pontosította. Az alábbiakban élményeimmel szeretném a visszaemlékezéseket gazdagítani.

Pályakezdőként, mint egy magaslégkör kutató csapat tagja, izgalmas és korszerű technikát ismertem meg a hatvanas évek közepén. 1968.-ban, amikor az ELTE programozó matematikus karára jártam, egy kihagyhatatlan és a gyakorlati munka lehetőségével keresett meg Dr. Pitroff Pál szervezési osztályvezető. Az előzetes egyeztetéseken, ma úgy mondanám interjúkon, teljesen lenyűgözött a vállalat szervezettsége és a folyamatokat támogató szervezet munkája. a korszakot meghaladó korszerű technika. A felvételt követően a keze alatt dolgozhattam, mentoromnak Móga Győző lett kijelölve. (Móga az 1848-as tábornok leszármazottja, hatalmas tudással rendelkezett, ha jól emlékszem a 70-es évektől az Országos Vezetőképző Intézet munkatársa lett.)

Először a Rádiócsőgyár termelésirányítási rendszerének fejlesztésében kaptam szerepet, majd a fényforrás jött. Sokat tanultam Király Endre gyárigazgatótól és Kanyó Ervintől és Németh Józseftől. Jól szerveztt gyárként működtek, örömmel vették a számítógépes alkalmazásokat és persze sokat segítettek a folyamatok áttekintésében. A 70-es évek elején sokat dolgoztunk a fényforrásgyártás számítógépes rendszerének fejlesztésén, többek közt Szekeres Sándorral is. Nagyon szerettem az üveggyárat, csodáltam a búragyártás minden pillanatát. A projekt időszakában, sokat töltöttem a "terepen", a gyárban, de szinte minden nap megkerestem az üveggyárban Laky Lászlót.

Egy 1973 végén készült dokumentumot sikerült megőriznem. Az "Export értékesítésre kerülő alkatrészek és félkésztermékek értékesítéscentrikus gépi termelésirányítási rendszerének továbbfejlesztési javaslata" szabályzattervezetet, amit a Szervezési Osztály 1973 december 18.-án 80 vezetőnek, köztük a szervezésért felelősöknek küldött meg. Ezzel, ha jól emlékszem 1974 januártól a késztermékek mellett az értékesítésre kerülő alkatrészek és részegységek havi ütemezése is az értékesítés hatáskörébe került. A szabályzat fedőlapja szerint én voltam a témafelelős.

A tervutasításos rendszerben az értékestéscentrikus megközelítés és az alkalmazott módszer egyedinek számított és a TUNSRAM eredményes működését támogatta. Az a tény, hogy az értékesítés valós igénye határozza meg a tervet, az akkor szinte forradalminak számított. Ennek a szemléletnek Dr. Wohl Péter volt meghatározó egyénisége.

A Robotron lipcsei betanuló csoportjában többször is kint voltunk. Én a programozok csoportjában vettem részt. Nehéz volt a kommunikáció, mert a programok németül mentek, mi pedig "szinkrontolmácsolással" ültünk a német kollégák közt. A németek rendkívül segítőkészek voltak és szerették is a magyarokat. A napjaink hosszúak voltak, az órák, a délutáni egymás közti kommunikáció és a mindennapos este 22.00-ig tartó zenés vacsorák. A magyar "fiúk" nagyon elfáradtak, mert a vacsora vége előtt már felkérték Őket a német lányok, majd egy órás tánc után párjaikat békés sörözésbe hagyva minden táncpartnert egy órácskára hazavittek, hogy az otthoni körülményeket is megismerhessük. Akkor még nagyon nem volt Me Too mozgalom.

A nevekre visszatérve a 1973 decemberében szabályzat címzettjei Teke László kereskedelmi ig., Draskóczy László gazdasági ig., Dr. Molnár József műszaki ig., Lippach Zoltán műszaki igh., Mescsán Béla termelési ig., Hordós Dániel fődiszpécser, Árvai László főtechnológus, illetve a gyári vezetők. A szervezési főosztályról a szabályzattervezet elosztási listáján van Laky Lászlóné (Editke) osztályvezető, Wágner Magdolna osztályvezetőhelyettes, csoportvezetőként Darvas István, Horváth György, al Konkoly Tihamérné, Pál Pál, és Tarnai Dezső, szervezőként Bíró Károlyné, Kwak Józsefné, Molnár Istvánné, Simon Annamária, Szekeres Sándor, gépi szerevezőként Pálinkás Györgyné.

Az Ignácz György által említett Dolgozz hibátlanul (DH) munkamódszerre térve sok ismeretem sem nekem, sem közvetlen munkatársainknak nem volt róla, mi az informatikai rendszerekkel foglalkoztunk. Vannak halvány emlékeim, de most utána olvastam és látom, hogy ezt a japán / amerikai eredetű minőségügyi mozgalmat központilag erőltették a vállalatokra, sőt különböző városi intézményekre. A hetvenes évek közepétől nagyon sok újságcikk, doktori értekezés jelent meg a témában. Találtam papírgyárakban, vasgyárakban, illetve buszvezetőkkel készült interjúkat. A különféle ("dolgozz hibátlanul", "minőség körök" "kaizen", stb.) célja pontosan az emberi tényezők minél jobb kihasználása, de az irodalom szerint az akkori hazai viszonyok közt egy balul sikerült az adaptáció és sok adminisztrációval járó felesleges munka volt. Az 1970-80-as éveket jegyző "Dolgozz hibátlanul" mozgalom szemlélete a minőségügyi mozgalmak részét képezte. Ahogy tudom ennek egy darabig a TUNGSRAM "ellenállt", de végül is Tiborcz István közvetlen munkatársa Szabó Árpád elindította a bevezetést. Gondolom ennek a rendszernek a működtetésével volt ellentétes Ignácz György cikkében leírt és hatékonyan működő ösztönző rendszer megszüntetése, illetve az eredményeket bemutató "tablók" visszavonása.

A dolog érdekessége, hogy az interneten megtaláltam egykori mentorom Móga Győző, A "DH" ("Dolgozz Hibátlanul") munkarendszer kialakításának vezetési és szervezési módszere könyvet, amit az Országos Vezetőképző Központ 1973.-ban adott ki. Lehet, hogy az Ő keze is benne volt a rendszer bevezetésében, de azt sem állítani, sem cáfolni nem tudom. Egyébként az a pletyka járta, hogy Szabó Árpád évekkel később táblázatai alapján a megtakarításokat összegezte és a vállalattal szemben kifizetési igényt is jelentett be, mint a rendszer gazdája. Az én emlékeim nem olyan pontosak, mint Sándor és László leírásai, ráadásul 1968-1976 közötti időszakra vonatkoznak, de a szabályzat és az internetes DH kutatás biztos pilléreknek látszik. Örülnék, ha a történetekkel és a nevek megemlítésével újabb gondolatokat generálnék