Főnökök, a félvezető ágazat alakítói az Izzóban

Szubjektív arcképek, ahogy én láttam őket.

Emlékeim szerint a félvezető 1967-68-ban vált önálló ágazattá azzal, hogy kivált a Demeter Karcsi –vezette Fejlesztési Főosztályból és önálló, Félvezető Fejlesztési Főosztály lett belőle, Karcsi meg vezette tovább az Izzó zászlós-hajója fejlesztését, a Fényforrás Fejlesztési Főosztályt. A félvezető ágazathoz tartozott Gyöngyös (de csak kisebb részben, mert ott az igazán erős a gépágazat volt) és a Konverta is. Ez az ágazati struktúra akkor kezdett kialakulni és benne a prímet a Félvezető Fejlesztési Főosztály ("Félvezető Fejlesztés") vezetése vitte.

A Félvezető Fejlesztés vezetője dr. Giber János lett – akkori hírek szerint Demeter Karcsi azért támogatta ezt az önállósodást, mert meg akart szabadulni Gibertől, aki korábban beosztottja volt. Giber János csúcsra kerülése Félvezető Szakmai Főkonstruktőrként egyúttal a rivális Pálosi József taccsvonalra szorulását is jelentette. Ettől kezdve Pálosi – mint "Félvezető Szakmai Főtechnológus" – legfeljebb gyöngyösi gyártási ügyekben mutatkozott; nem is emlékszem arra, hogy valaha is láttam volna őt a Félvezető Fejlesztésen. Giberrel nem igazán állhatták ki egymást – bár Pálosi lényegében senkivel se jött ki; tehát fehér holló volt az Izzóban, aki és Pálosi "kiállták egymást".

A Félvezető Fejlesztés területileg is megerősödött és lényegesen kibővült; az 5. épületi területein kívül a 17. épület felső két emeletét is belakta. A negyediken volt a fejlesztés, a harmadikon a kísérleti gyártás (az 5. épületben maradt a Félvezető berendezés fejlesztése és annak néhány műhelye és néhány kiszolgáló egység, például a Galván Labor.) A Félvezető Fejlesztés mai szemmel hatalmas létszámmal dolgozott: több, mint 700 dolgozóval. A létszám zömét a kísérleti gyártások betanított munkásai – többségében lányok - adták: a kifejlesztett prototípusok a kísérleti gyártásba kerültek, akár néhány évre is – mindaddig, amíg a technológia eléggé kipróbált és kiforrott nem lett; ekkor a kísérleti gyártási szakemberek átadták a gyártást (általában) Gyöngyösre. Addig a Kísérleti gyártás normál tervkötelezett gyártó tevékenységet folytatott, árbevétele keletkezett, költségei voltak, anyagnormával rendelkezett, nyereséges vagy veszteséges volt, stb. – akár mint bármely más "telivér" termelő egység. A kísérleti gyártásoknak megvoltak a szakmai fejlesztő párjai: Germánium nagyfrekvenciás mesa tranzisztor fejlesztés és kísérleti gyártás, Szilicium tranzisztor fejlesztés és kísérleti gyártás, integrált áramkör fejlesztés és kísérleti gyártás. A főosztályvezető Giber volt és két helyettessel rendelkezett: Schronk László volt a "fejlesztési helyettes" (vagyis a fejlesztések vezetője) és Bauer Béla a "gyártási helyettes" (vagyis a gyártások vezetője.)

Giber János nagyon érdekes személyiség volt és rendkívül ambivalens volt a megítélése: egészen másképp látszott belülről, a mi szemszögünkből, mint ahogy kívülről. A Főosztályon belül vitathatatlan volt a tekintélye és a hatalma; fantasztikusan tudott motiválni, lelkesíteni és szervezni – nála természetes volt, hogy mi, a fejlesztés mérnökei-technikusai este tízig is benn maradtunk dolgozni – igaz, Giber se ment haza általában este nyolc előtt. Az ő módszere a "management by walking around" volt – mielőtt hazament volna, végigsétált a Főosztályon és bárkivel beszédbe elegyedett, aki akarta – meg ő is akkor szedte fel az aktuális információt. Rengeteg döntése ott, az esti beszélgetések során, a jelenlétünkben született és ez azt az érzést keltette, hogy ez a "mi döntésünk" volt. Nagy tudású, közvetlen, megközelíthető, emberséges, "demokratikus" vezetőnek láttuk. Ragyogóan tudott kérdezni és a szakmai döntések – bár mindig ő hozta őket – mindig a legjobb szakemberek véleménye alapján, akár esti sétája közben születtek.

Bár tudományos fokozata is volt ("a kémiai tudományok kandidátusa") nem igazán brillírozott mély félvezető szakmai ismeretekkel – inkább a "Glóriafényesítő Labor"-nak csúfolt egység kiemelkedő tudású szakembereire támaszkodott saját szakmai tudományos előrehaladása érdekében; velük íratta a neve alatt megjelent tudományos publikációkat.

Szerintem Giber nem tudós volt, hanem kiemelkedő tudomány-szervező. (Ilyen maradt később, leváltása után is: megszerezte a tudományok doktora címet, ő lett a BME Atomfizika Tanszék vezető professzora és kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat épített; rendszeres meghívott volt a világhírű német Max Planck Institut-ba; hosszabb időkre. Természetesen tartott az Egyetemen előadásokat is, ahol tudományos kérdéseket is fel lehetett neki tenni – amire persze Giber nemigen tudta (alapesetben) kapásból a választ. "Nahát ez egy nagyon érdekes kérdés, kedves kolléga! Tartson legközelebb nekünk erről egy negyedórás kiselőadást!" – szokott lenni a frappáns válasza. Ö se maradt szégyenben, a kolléga is "megdicsőült" és a kérdés is - legközelebb - megválaszolásra került.

Giber izzós külső megítélése viszont általában teljesen negatív volt. Nem az általa vezetett Félvezető Fejlesztés eredményei miatt – a terveket mindig hoztuk, nemigen lehetett itt belekötni – hanem inkább személyes adottságai, tulajdonságai miatt. Arrogánsnak, törtetőnek, nagyképűnek, törleszkedőnek, kezelhetetlennek tartották – egy akkori legenda szerint a 17. épületből az ENSZ-palota első emeleti WC-jébe járt, hogy ott esetleg összefuthasson Dienessel vagy Horváth Pállal. Mindig kicsinek tartotta a rá szabott kabátot és a cégen kívüli, külső kapcsolatokban mindig sokkal nagyobb vezetőt játszott, mint amekkora hatalommal ténylegesen rendelkezett. Ez is lett a veszte: olyan vállalásokat tett "az Izzó nevében", amikhez egyáltalán semmi joga és hatásköre nem volt.

Giberhez képest nem volt nehéz szürke embernek látszani, de Schronk Laci szerintem nem is akart nem szürke vezető lenni. Soha egyáltalán semmilyen állásfoglalására nem emlékszem, a fejlesztés irányítására egyáltalán semmilyen szándékot nem láttam benne. Kellemes, hozzáférhető ember, jó kolléga volt és bizonyára voltak alapos szakmai ismeretei is – de bevallom, ezekből soha nem tapasztaltam meg semmit. Laci szimpatikus ember volt; lényegében nulla tevékenységgel. (Hacsak nem adminisztrációs területen…) Nem akarnám bántani, mert arra egyáltalán nem szolgált rá – egyszerűen egy "ott lévő" embernek tartottam a fejlesztésen; a vezetői értekezleteken is csak "ott volt", hangját soha nem hallottam.

Bauer Béla sokkal karakteresebb vezető volt a gyártások felett. Nem is volt igazán sima a viszonyuk Giberrel- bár a felszín mindig rendezett és nyugodt volt. Béla sokkal jobban be volt ágyazódva az Izzó termelési vonalába (még Pálosival is jóban volt!) és ezt Gibernek tudomásul kellett venni – okos volt és tudomásul is vette – Béla meg beosztott volt és ezt meg ő vette fegyelmezetten tudomásul és soha nem ütközött Giberrel. Béla a kísérleti gyártásokat valóban és erős kézzel irányította és az eredmények általában jók is voltak – erre meg Giber is bármikor hivatkozhatott a beszámolóiban; hivatkozott is.

Bauer Béla nagyon realista, két lábbal a földön járó, a dolgokat a nevükön nevező, közvetlen, számon kérő, de segítő és irányító vezető volt. "Csak" gépésztechnikusi végzettsége volt – és ez a kifejezetten fej-nehéz Félvezető Fejlesztésen kirívó volt; volt is emiatt Bélában némi (indokolatlan) kisebbségi érzés. Mert mi, a félvezetős kerekfejűek bizony igencsak hajlottunk a műszaki blablára – volt, aki néha rá is játszott erre. "Már megint miért nőtt a selejt..?!"- dörrent rá Béla az egyik aktuális termelési értekezleten valamelyik vezetőre. "Hát mert a marás-mosás után a félvezető felületén hidroxil - gyökök maradnak, ez megnöveli a gyors állapotok számát, megnő a felületi rekombináció és ezért a felületi visszáram is; ez nagyon jól látszik a visszáram szaturációs jelleggörbéjén" – hangzott a kézenfekvő magyarázat. "Na hagyd abba a műszaki halandzsát, beszélj nekem egyenesen magyarul" – emelte fel hangját Béla. "Nem elég száraz a szárított levegő"- hangzott a "Bélára-lefordított" magyarázat… (Egyébként a hosszú magyarázat félvezető - fizikailag tökéletesen korrekt, egyértelmű és kézenfekvő volt – csak nem Bélának…Itt a két Béla, Dienes Béla és Bauer Béla szinte rímeltek egymásra… Ma is a fülemben cseng Dienes rendszeres kiszólása az "ákkádémikuss urakról" és az ő "todományoskodásukról"… Ennek volt vagy oka, vagy következménye, hogy Dienes egyik legádázabb ellensége éppen Pál Lénárd akadémikus, a Központi Fizikai Kutató Intézet nagytudású és nagyhatalmú főigazgatója, későbbi/hajdani MSZMP KB titkár volt…)

A Giber – Schronk – Bauer hármas tehát összességében határozottan és eredményesen irányította a Félvezető Fejlesztést (és ezáltal az Ágazatot is) – Giber abszolút és vitathatatlan túlsúlyával. A gyöngyösi kapcsolatok működtek, de miután egészen a mesa tranzisztorok gyöngyösi átadásáig szoros szakmai feladatok nemigen kötöttek össze bennünket, a kapcsolat hűvös, ritka, de korrekt volt. (Konverta - kapcsolatainkra alig emlékszem...)

Aztán egyszer csak megelégelték Giber sokadik és már megint engedély nélküli – és sokszor teljesíthetetlen – Izzón kívüli vállalásait és leváltották. Ezt mi "belül" értetlenül és sajnálkozva vettük tudomásul (Gibernek a máig megmaradt kollégák között még ma is törtetlen a nimbusza, nálam is! Ha csak tőlünk függene, még mindig, ma is Giber lenne a főnök!) de hát tudomásul kellett vennünk, hogy a "Giber nekünk" és a "Giber a főnökségnek" –két kardinálisan különböző személy volt. Azt is meg tudtuk saccolni, hogy a "kezelhetetlen" Giber után tudatosan "kezes bárány" típusú vezetőt fognak választani. Így esett a választás a Zanati - Telegdy versenyfutásban Zanati Tiborra; Telegdy Gyuri – a régi nagy Telegdy Árpád fia; apjáról utcát neveztek el az Izzóban – Zanati helyettese lett. Schronk Laci nyugdíjba ment, helyére Spekla Sándor került; a Főosztály struktúrája sem változott és egyéb vezetői is mind a helyükön maradtak.

Zanati a Giber-érában a Planár Tranzisztor Kísérleti Gyártás vezetője volt (itt Bakonyi János lett az utóda). Kedves, szeretetre méltó, közvetlen, nagy szakmai tudású és szakma-szeretetű, kicsit magának való, munkája közben inkább házát építő, de mindenkihez kedves kolléga, "a Tibi" volt. Háát – sok vezető készség nemigen szorult belé… Ellenben mint a folyadék, amelyik mindig felveszi az őt tároló edény formáját, Tibi szinte tökéletesen alkalmazkodó és ezért tökéletesen irányítható, kezelhető volt. Ő aztán nem tett külhonban felelőtlen ígéreteket…(semmilyeneket sem tett) meg négy óra egy perckor kiejtette a tollát a kezéből és ment haza a családjához vagy éppen a házát építeni.

Félvezetős közmegítélés szerint Zanati Dienes kedvence volt; még a konvertás időkből. A Fáma szerint Tibi segített Dienesnek a diploma megszerzésében is. Azt mindenki elismerte, hogy Zanati félvezető szakmai tudása alapos volt és a szakmáját kiemelkedő mértékben szerette, de hát a Főosztály élére nem okos félvezetős szakember, hanem biztos kezű, jól motiváló és határozott vezető kellett; jó szakemberből a Főosztályon Dunát lehetett rekeszteni… Emiatt ugyan mindenki (vagy majdnem mindenki) szerette Tibit, de tekintélye bizony egy szemernyi sem volt. Vezetőnknek inkább Telegdy Gyurit tartottuk; aki egy talpig úriember, korrekt és megbízható vezető volt – és aki nemegyszer kifejtette, hogy ő Zanatinak csak helyettese és semmilyen körülmények között nem hajlandó nyílt színen vele vitatkozni, neki ellentmondani, vele ütközni. Ez így is volt; példaértékű volt, ahogy Gyuri Tibinek "parírozott" vezetői megbeszéléseken – pedig Gyuri testbeszéde nyíltan árulkodott arról, hogy nem ért főnökével egyet és forr benne az indulat Tibi esetleges vezetői hülyesége miatt. (Mert ilyen is volt bőven…)

Telegdy Gyuri a Giber-időszakban a Műszaki Osztályt vezette – egy tökéletesen adminisztratív, papírmunka egységet (anyagnormák, műveleti leírások, technológiai utasítások, prototípus értekezletek dokumentumai, jegyzőkönyvek s í.t.) – és amilyen, telegdygyuris Telegdy Gyuri volt; ezt a feladatát is zokszó nélkül, tökéletes rendben elvégezte. Ugyanilyen kitűnő, rendtartó és tökéletesen korrekt volt főosztályvezető-helyettesként is. Nagy volt a tekintélye, mindenki elfogadta és felnézett rá – annak ellenére, hogy félvezető szakmai ismeretei lényegében nem is voltak. (Viszont ott volt a szakmától túltengő főnöke, Tibi – akiből meg sok – Gyuriban meglévő - tulajdonság hiányzott.) Végül is jól kiegészítették egymást; a Főosztály – bár a Giber - időszak lelkesedésének töredékével – de jól működött.

Zanati alatt élénkebbek lettek az ágazati kapcsolatok is, bár Tibit a gyöngyösiek se tartották valami nagyra. (Ebben persze benne volt némileg Pálosi keze is, aki lassan aktivizálta magát majd a Fairchild - tranzakcióval óriásit dobott. Ez Gyöngyös és Budapest közös sikere volt – de ebben Zanati lényegében semmilyen látható szerepet nem vitt; a beosztott szakemberei szerepeltek kiválóan.)

Én Zanatit személy szerint szerettem és kiemelkedően nagyra értékeltem elsöprő félvezető-szeretetét. Figyelemmel kísérte a nemzetközi trendeket, a piac alakulását, a nagyok tevékenységét (akkor egyébként, amikorra a magyar félvezető már fényévekre le volt maradva az élvonaltól…) és szinte minden alkalommal mindenféle nemzetközi hivatkozásokkal és adatok tömkelegével állt elő. Amikor már a MEV vezérigazgatója (és így Zanati főnöke is) voltam, nemegyszer szóltam rá értekezleteken: "Tibi, hagyd már abba ezt a számmisztikát; konkrét, mai, helyi érveket mondj"… Ezzel együtt se hagytam őt bántani; mindig megvédtem, ha kellett. Tibit nemigen becsülték, de mindenki szerette. Telegdy Gyurival is szívesen dolgoztam együtt; ő a MEV termelési vezér-helyetteseként ment nyugdíjba.

Spekla Sándor, a fejlesztés vezetője érdekes és a maga módján kiemelkedően hasznos ember volt. Még soha senkit nem hallottam úgy beszélni, hogy hosszú-hosszú mondataiban nem volt egy állítmány se… Sanyi ilyen volt; így aztán szövegeit mindenre és mindennek az ellenkezőjére is rá lehetett húzni… Szakmai hozzáértése a Félvezető krémjéhez képest elhanyagolható volt, vezetőképessége dettó - de kiemelkedő képességgel tudott jelentéseket, magyarázatokat, elképzeléseket, előterjesztéseket írni. Majd újraírni. Majd azt is újraírni. Majd újra újraírni… Volt olyan "koncepció" (elektronikai alkatrész kormányprogram), amit vagy harmincszor kellett újra (át)fogalmazni. Ebben a műfajban Sanyi egyszerűen verhetetlen volt; senki úgy ollózni nem tudott, mint ő… Molnár doktor kedvenc szövegírója is ő volt, és mivel Sanyi soha senkivel nem ütközött, ezért ő mindig mindenkivel kijött – kívül is, Főosztályon belül is. Más haszna az előterjesztés-írásokon kívül nemigen volt, de hát az az időszak a papírgyártás kora volt és ebben Sanyi a prímet vitte. Ilyen munkamegosztásban ő is a Félvezető ágazat hasznos vezető munkatársa volt.

--- És aztán jött az Izzó gazdasági mélyrepülése, a MEV megalakulása és a Félvezető ágazat eltűnt az Izzóból, vezetőivel együtt… De ez már egy másik történet.