Franzi

2022.10.29

dr. Wohl Péter

Nem hiszem, hogy kell több magyarázat a címhez. Franzi, - esetleg Franziska. Mindenki így ismerte, így szólította, így emlegette László Tamásnét.

Különleges alakja volt a Tungsram-családnak. A vállalati exportjog 1957-es visszaszerzésekor, az Elektroimpextől került a Tungsramhoz és vezette legfontosabb exportcikkünk, a fényforrások értékesítését.

A külkereskedelem minden csínját-bínját ismerte, a szakmai fogások a kisujjában voltak. Stílusa eltért a szokásostól. Szeretett karcosan fogalmazni, szívesen mondott ellenvéleményt. Volt egy időszak, amikor beosztottaival sem bánt kesztyűs kézzel, pedig igazából mindenkit szeretett. A főnökséggel szemben kritikus, olykor túl szókimondó volt. Sistergett körülötte a levegő.

Ha visszaidézem a korábbi éveket, már akkor is majd mindenki szerette, amikor még kevésbé tudta kimutatni igazi természetét. Az idő haladtával ez egyre jobban sikerült. Barátságosabb, megközelíthetőbb lett és híres segítőkészségéről. A külföldi vevők, a Tungsram fiókok vezetői és alkalmazottai tisztelték, elismerték, elfogadták véleményét.

Mintegy harminc évig ismertem és ma is szívesen őrzöm a képeket a Franzival közös emlékekről. Az nem lehet véletlen, hogy a megmaradt emlékek mind derűsek.

Néhány példa:

...amikor az első privát nyugati utamra készülve a Váci utcai idegennyelvű könyvesboltban kerestem útikönyvet, s Franzi váratlanul megjelent férjével és beszélgetésbe kezdett velem - akivel pár hónapos tungsramosként még nem is beszélt korábban, csak a folyosókon találkoztunk.

...amikor később végig hallgattam egyik közvetlen munkatársa szigorú letolását, majd pár nap múlva tanúja lehettem, ahogy utolsó leheletéig küzd a vezetőséggel ugyanazért a munkatársért. Sokszor tapasztaltam, hogy minden körülmények között kiállt beosztottaiért.

...vagy amikor azt hittük, elveszett Párizsban. Nyári szabadság idején összefutottunk kedvenc városomban. Egy-két látnivalót közösen látogattunk és tovább utazása előtti estére közös vacsorában állapodtunk meg. De hiába vártuk feleségemmel a megbeszélt pikáns helyen, a Halászó Macska u. sarkán (korábban a rosszlányok utcája) nem és nem érkezett meg. Hogy ne haljunk éhen, kerestünk egy helyet a Quartier Latin megszámlálhatatlanul sok étterme közül, ahol legnagyobb meglepetésünkre egy órás késéssel, de jó szimattal, szívós keresés után Franzi ránk talált.

...amikor átlátogatott helsinki igazgatóként hozzám, a dán igazgatóhoz üzleti egyeztetésre Koppenhágába (persze kocsival, mint mindig). Érkezés után kérte, hozzam el a szállóból, mert a kocsival valami nem stimmelt, beadta egy szervízbe. S amikor a szerelő közölte, tudassam a hölggyel, hogy az akku folyadék nélkül nem üzemel!

...amikor fiókvezető korunkban egy bécsi érdekeltségi konferencia után az esti sötétben együtt indultunk Pestre a régi bécsi országúton, mert másnap programjaink voltak a Tungsramnál. Én voltam a fiatal, én vezettem. A kiadós vacsora miatt azonban Zsámbéknál vagy Bicskénél felmondtam a szolgálatot. Kiálltam egy pár perc alvásra. Franzi kitessékelt a vezető ülésről, s átvette a kormányt. Én bealudtam és csak anyám lakásánál ébredtem, ahová biztonsággal leszállított.

...vagy amikor Melbourn-be érkezve kiderült, Sugár György és az én csomagom megjött, de Franzié nem. Őszinte felháborodással tárgyalt a repülőtársaság képviselőjével, s megegyeztek egy elfogadható komolyabb kárpótlási összegről. S amikor ezek után szépemlékű ausztrál képviselőnk, Robinson úr arany nyugalommal közölte, senki ne idegeskedjen, felesége ruhaméretei hasonlítanak Franziéhoz, majd ő kisegíti. A kialkudott összeg ugrott! Franzi pedig villámlott, de nem ezért csináltunk 50-50%-os vegyes vállalatot az ausztrál képviseletből!

És még sorolhatnám.

Franzi nemcsak termetében volt feltűnő jelenség, de öltözködésében, a színek harmóniáját mindig eltaláló megjelenésében is egyedi volt.

Ugyanakkor, amikor mindenki apróbb-nagyobb ügyei, családi viszonyai, szakmai és privát élete, előmenetele őszintén érdekelte, - önmagáról nem vallott semmit. Az ő privát szférája láthatatlan maradt. Tudott volt, hatvanas évekbeli válása óta egyedül él, hozzátartozói nincsenek. Egyetlen bizalmasa, barátnője Kecskés Erzsi, Horváth Pál titkárnője volt.

Ez még a mobil telefon előtti idő. A munkahelyen kívül, otthonában csak az a néhány ember tudta telefonon elérni, akiket beavatott egyéni jelzőrendszerébe. Normál telefonhívásokra nem válaszolt.

Egy korábbi Tungsram történetben Tarnai Dezső jól ábrázolta Franzi néhai kettősségét: kívülről rideg, számonkérő ("Kit keres itt a folyosónkon?") - de belülről melegszívű, segítőkész (babysitter Dezsőék gyerekével). Az eltelt évekkel a kettősség fokozatosan megszűnt és maradt az érdeklődő, empatikus, szeretnivaló hölgy.

A Franzi.

Élt-halt a Tungsramért. Az ő vállalat- és márkaszeretete erősen kihatott az irányítása alatt dolgozókra, gyakorlatilag minden kollégára. Biztos még sokan meg tudják erősíteni, hogy a nagy konkurenst csakis az általa kreált eposzi jelzővel együtt emlegette, így ment aztán be a köztudatba "az a szar Philips". Ami nem a Philips minőségére utalt.

Amikor életkora már megengedte volna a nyugdíjba vonulást, nem tudta rászánni magát. Szüksége volt a vállalati események közelségére. A mindennapi piaci küzdelmünk sikerének reménye adta meg élete értelmét.

Egészsége azonban megromlott, betegállományba kényszerült. sőt rövidesen kórházi ápolásra szorult. Nem rendezhettünk neki ünnepélyes vállalati búcsúztatót, mint sok, hosszú időt velünk töltött kolléga esetében, mert Franzi nem ment nyugdíjba. Vállalati búcsú helyett csak végső búcsút vehettünk tőle 1993. nyarán. Nagyon sokan jöttek búcsúzni a kollégák közül, már nyugdíjba vonult vállalati vezetők és külföldi partnerek is. Komolyan gondoltuk, ami a búcsúztatóban elhangzott: "Távozása egy fontos pillér kihullása a családi épületből, egy darabka Tungsram, mely többé nem pótolható."

Említettem már, 30 évig ismertem. Sokat dolgoztunk együtt. Ismerhettem az említett otthoni telefontrükköt. Betegsége első szakaszában külön engedéllyel többször meglátogathattam a lakásán. Mégis meg tudott lepni.

A temetői búcsúztatás után egy ismeretlen, idős külföldi úr lépett hozzám, hogy megköszönje az elmondottakat.

- Kihez van szerencsém? - kérdeztem.

- Franziska testvére vagyok - hangzott a válasz.

Ezt a titkot Franzi a legvégére hagyta.

Franzi