GE emlékezet

Emberek vagyunk különbözőképpen látunk dolgokat, emlékezünk, nincs is ezzel semmi baj, mégis meglehetősen elcsodálkoztam a minap.

Rendszeres heti bevásárlásunkat intéztük a feleségemmel az egyik bevásárlóközpontban.

Az egyik gondola sor között összefutottunk egy hölggyel, aki még régebben a GE Kanizsai gyárában dolgozott velem együtt, ha jól emlékszem Ő minőségbiztosítási területen volt.

-Jó napot Miklós – köszönt rám - mit szól ehhez, ami a gyárban történik? Ugye nem kellett volna annak idején odaadni az amerikaiaknak a gyárat, azok tették tönkre…ez lett a vége.

Én köpni-nyelni nem tudtam… amúgy sem szeretek ilyen helyen komoly dolgokról eszmét cserélni, most is csak annyit bírtam kinyögni, hogy - "én ezt azért nem így látom…" - aztán már el is köszöntem.

De az eset nem hagyott nyugodni, egész napom ráment, azon gondolkodtam, tényleg ezt gondolják az emberek?... vajon honnan következtetnek erre?... kik sugallják ezt? …ez egy Facebook propaganda? …elfelejtették azt, hogy mi volt?... de, hiszen nem volt az olyan régen, hogy még a GE kebelében dolgoztunk, éltünk…ennyire másképp látunk dolgokat…vagy különböző pozíciókban lévő emberek ennyire másképp értik a valóságot…??

Azóta sem sikerült egészen elfelejteni rendbe tenni magamban ezt a kérdést, főleg, hogy másoktól is hallok hasonló véleményeket, gondoltam leírom, mit gondolok erről én. Tisztában vagyok vele, hogy esetleg lesznek, akik nem értenek egyet velem, de én így éltem meg, így gondolom.

A GE persze tudta mit vesz 1989-90-ben, gondolom nem a lerobbant állapotú épületek és gépek érdekelték, hanem az a hatalmas nagyszerű szellemi tőke, a mérnöki tudás, az elkötelezett munkaerő, amit megkapott, na és persze a piac.

Az infrastruktúrát aztán nem kis ráfordítással pár év alatt jelentősen fejlesztették, gondoljunk csak az új épületekre, gépfejlesztésekre, a szociális helyiségek rendbetételére vagy az új autókra vagy telefonálási lehetőségekre.

23 éven át dolgoztam GE alkalmazottként, előtte 17 évet Tungsramosként és csupán pár napot 2018.április 1. után újra a Tungsramban, aztán nyugdíjba mentem. Tehát jócskán belekóstoltam mindkét időszakba.

Az én lámpagyártásban töltött éveim, karrierem szebbik része esik a GE időszakra, akkortól kaptam meg igazán azokat a lehetőségeket, amivel aztán élve saját magam által sikeresnek ítélt életutat futottam be.

Nem fogom tudni felsorolni mi mindent kaptam, tanulhattam, láthattam, tapasztalhattam miután a GE belépett az életünkbe.

A rengeteg képzés, tanfolyam, nyelvtanulás, kommunikációs fejlesztés, utazási lehetőségek, korszerű vállalatirányítási ismeretek és eszközök, informatikai fejlődés, EHS iránti elkötelezettség, találkozás más kultúrákkal, lehetőség korszerű műszaki ismeretek megszerzésére és egyáltalán része lenni egy nagy nemzetközi szervezetnek, találkozni olyan munkatársakkal, vezetőkkel, akik legendássá váltak azóta…ez még csak egy kis része a felsorolásnak, reggelig tudnám folytatni.

Ez lehet, hogy valakinek megvolt a Tungsram időszakban is, de nekem vidéki gyári fiatalembernek ez bizony rengeteget jelentett és egyáltalán nem biztos, hogy így alakult volna az életem, ha nincs ez a váltás.

Persze ezért aztán adni is kellett, kemény munkát, elkötelezettséget, szabadidőt is feláldozni, elviselni a nyomást, naponta megfelelni a kihívásoknak.

És kaptunk megélhetést, tisztességes bért (soha nem kellett izgulni, hogy utalnak-e 10-én), ha beteg voltam volt táppénzt, ha jól dolgoztam, jutalmat, önkéntes nyugdíj juttatást, cafetériát és általános megbecsülést és büszkén mondtuk: A GE-ben dolgozom..

És kaptunk, becsületes munkatársakat, kiváló vezetőket, bizalmat és önbizalmat, máig is tartó barátságokat, rengeteg élményt és tartozhattunk egy nagyon értékes közösséghez.

Ezek most triviálisnak tűnnek, de gondoljunk bele, minden magyar munkáltatónál így volt ez?

És kaptunk egy olyan szakmai respect-et, hogy ha valaki máshol keresett karrier lehetőségeket, a GE múlt és tapasztalat aranyat ért a munkaerőpiacon. Nem véletlen, hogy kevés olyan nagyvállalat van ma Magyarországon, ahol ne lenne volt GE-s felső vezető.

Persze azt el kell ismerni, hogy a GE nem akart világítástechnikában már fejlesztést, termékkorszerűsítést, egyáltalán alapjában leírta ezt az üzletágat. Ez az ő döntésük volt. De azt legalább nyíltan és világosan megmondták, igazából senkit sem érhetett meglepetés. Gőzmozdonyt sem gyárt ma már senki…

Nem volt olyan nagyszabású "süketelés" a fényes jövőről, az innovációról, az új termékekről, az ausztriai bérekről, mint azt a már újra Tungsram vezetője számtalanszor előadott. (sajnos volt alkalmam személyesen is még meghallgatni). Duma volt bőven, cselekedet meg négy éven át gyakorlatilag semmi…

Feltűnt valakinek, hogy Jörg Bauer végig, mint a TUNGSRAM tulajdonosa szerepelt, úgy volt előadva, hogy ő vette meg a TUNGSRAMOT, most meg azt olvasom, hogy a vezérigazgató lemondott!?

Ugye a tulajdonosok nem szoktak lemondani, legfeljebb eladják a tulajdonukat…

Hogy is van ez???

Ki volt itt akkor a valódi tulajdonos??

Ki is a felelős a csődért???

Mi van az állami stratégiai partnerséggel??

Ezek itt a nagy kérdések!

Én most is jó szívvel gondolok a GE időszakra, azt hiszem, hogy a Tungsram csak nyert azzal az akvizícióval, lehet, ha nem jön a GE, akkor a Tungsram a többi akkori magyar nagyvállalat sorsára jutott volna. (Pld: Ganz Mávag, MOM, Videoton, stb..)

Akárhogyan is, az én életem nagy kalandja volt a General Electric. Én hálás vagyok ezért és büszke rá, hogy nekik dolgozhattam.