GE, Vörös tér és egy katolikus pap

A portugáliai Fátima mellett 1917. május 13-án három pásztorgyermeknek, 10 és 7 éves kisleánynak és egy 9 éves kisfiúnak látomása volt. Ezután több hónapon leresztül ugyan ezen a napon megjelent nekik egy földöntúli lény, egy hölgy. Az utolsó jelenés 1917. október 13-án történt, amelyet sok tízezren láttak. A jelenések jövendöléseket is tartalmaztak, amelyek Oroszországot is érintették: tévtanokat terjeszt a világban, háborúkat és az egyház üldözését okozva, de végül megtér, és a béke időszaka fog újra a világra köszönteni.

Egy amerikai izgága papnak valószínűleg ez járhatott a fejében, amikor elérkezettnek látta az időt, hogy Oroszországot megtérítse, katolikussá tegye. 1991-ben jártunk.

A történelmi háttér emlékeztetőül: 1991. augusztusában a kommunista keményvonalasok megpuccsolták Gorbacsovot. 360 tank, páncélozott jármű, négyezer katona hatolt be Moszkva belvárosába. Meg akarták állítani azt a folyamatot, amely a birodalom széthullása felé vezetett, és ami már akkor megkezdődött, amikor Mihail Gorbacsov 1986-ban meghirdette a fennálló társadalmi rend reformját: a peresztrojkát és a glasznosztyot.

A puccsot leverték. A moszkvai "Fehér Házat", amely nem messze volt a Tungsram moszkvai irodájától, hatalmas civil tömeg vette körbe és védte meg. Miután Gorbacsov három napot (augusztus 19-21.) házi őrizetben töltött, visszahelyezték hatalmába, azonban szembesülnie kellett azzal, hogy a hatalmi központok nem engedelmeskedtek utasításainak, mert ezek már Jelcint támogatták, akinek keménykezűsége végül a puccs összeomlásához is vezetett. Az események eredményeként, augusztus 21. és szeptember 22. között Észtország, Lettország, Litvánia, Ukrajna, Fehéroroszország, Moldova, Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, és Türkmenisztán is bejelentette, hogy ki akar lépni a Szovjetunióból.

1991. december: Gorbacsov számára a végső döfést az ukrán népszavazás jelentette, amin az ukránok a függetlenné válás mellett foglaltak állást. Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország elnökei december 8-án létrehozták a Független Államok Közösségét, és bejelentették a Szovjetunió megszűnését.

Mindeközben a Tungsram moszkvai irodája zavartalanul működött. Amikor augusztus végén visszaérkeztem a nyári szabadságról, már elcsöndesült a felkelés, csak a civil védői által a kormány épületének (Fehér Ház) falaira rajzolt falfirkákat tudtam lefényképezni. Mint például:

Az a bizonyos amerikai pap, aki az ortodox vallást identitása részeként kezelő, Róma és Konstantinápoly bukása után azok szerepét mintegy harmadik Rómaként átvenni akaró Moszkva szívének legbelsőbb pitvarában, a Vörös téren, a Kreml mellett katolikus misét készült tartani katolikus karácsonykor.

És megtartotta! Ez mutatta, mennyire megrendült az Orosz Birodalom, mennyire elvesztette hitét önmagában. Katolikus karácsony soha nem volt korábban Oroszországban. A szovjet időkben karácsony sem. Újesztendőt ünnepeltek jó kötésű télapóval (Fagyapó), akinek segítője volt a fiatal és csinos leányzó, a "hópelyhecske". Ők hozták az ajándékokat. Később kezdték ünnepelni az ortodox karácsonyt január hetedikén, ami nálunk a "vízkereszt".

A sokmilliós kommunista párt szétszaladt, az óvodától biflázott marxista alapigazságokat harsányan röhögve taposták a földbe, taroltak az útonállók, kiürült a kincstár és a boltok. Érdekes módon nem hasonlott meg a rengeteg "tudományos" szocializmus, kommunizmus és filozófiai tanszéki tanár, a felsőoktatás mindenütt jelen lévő ideológiai inkvizítorai. Nem mentek világgá. Új megélhetési lehetőséget találtak és éltek nyugodt lelkiismerettel tovább. A nagypofájú exhibicionista megmondóemberek hallgattak és várták, ki lesz az új vezető, az új elit, mi lesz az új ideológia, amelynek lehet tolni a szekerét a múltat újfent eltörölve.

A bűnös Moszkvát megtéríteni akaró amerikai pap azt tervezte, hogy miséje közben fényárban fog úszni a Vörös Tér, csengnek-bongnak a harangok, leborul és megbánja bűnét az orosz nép az amerikai Jézus Krisztus előtt. Létrehozott egy stábot Moszkvában helyiekből, akik segítették a tevékenységét. A világítással kapcsolatban mi más juthatott eszébe, mint a General Electric, amely a washingtoni fenyőfához szokta adni a világítást. Felkereste a GE-t akkor megtestesítő Jack Welch-et,aki természetesen megígérte, hogy megad neki minden segítséget. A hogyant kutatva valakinek eszébe jutott a nemrég bekebelezett Tungsram, amely ugye ott van Moszkvától egy hajításnyira és úgy ismeri az oroszokat, mint a tenyerét. Felhívták Budapestet, ahol dr. Wohl Péter, későbbi félve tisztelt főnököm kapta a megbízást: elintézni, világítani a Vörös Téren!

Moszkvában természetesen az én asztalomon csörgött a telefon, aki akkor a Moszkvai Iroda vezetője voltam, vagyis én voltam a Washingtonban megsuhintott karikás ostor legeslegvége, amelyik nagy kínnal a durranást szokta produkálni. Magához hivatott a GE International, a cég moszkvai "nagykövetségének" vezetője is, aki felhívta a figyelmemet arra, hogy a GE világhíre, szeplőtelen renoméja semmilyen módon sem sérülhet az akció során, s hogy rendszeresen számoljak be neki az ügy állásáról.

A pap stábja megkereste a moszkvai hatóságokat, a GUM áruház vezetőségét. Engedélyt kértek a Vörös Tér GUM áruház /Главный Универсальный Mагазин, magyarul Fő Szatócsáruház/ falával párhuzamos sorban álló fáinak kivilágítására.

Nem kapták meg, a fák érdekeire való tekintettel. Nem gondolom, hogy ez valós ürügy lett volna: módot találtak arra, hogy valamiben nemet mondjanak a nyomulónak. Mondanom sem kell, én bántam ezt legkevésbé, mivel amúgy sem volt mivel és kivel világítani. De valamit valahogyan kellett, ha törik, ha szakad. Welch megígérte! Azt találtuk ki a stábbal, hogy a GUM áruházon belül, annak közepén lévő szökőkútra helyeznek egy fenyőfát, amelyen karácsonyi üdvözlőlapok fognak lógni a mi színes világító "villanykörtéink" mellett. Péternek Bécsből sikerült zöld színű lapos kábelt szereznie, erre rá lehetett szorítani a foglalatokat, amelyek tüskéi belevájva a kábelbe stabil érintkezést hoztak létre.

Gond volt, hogy az irodánk nem volt jogi személy, nem köthetett szerződést a saját nevében, nem küldhetett, és nem fogadhatott pénzátutalásokat, nem kaphatott árut, illetve csakis a Magyar kereskedelmi Kirendeltség keretein belül, aminek része voltunk fél-diplomata státuszban. Ezért a világítási eszközöket, mint a Kirendeltség szükségleteihez szükséges árut hoztuk be. Találtam egy villanyszerelő brigádot, amelyik felszerelte a lámpákat. Ők jártak a legjobban: évekig a GUM-ban dolgoztak világcégeknek ezután, műhelyük volt az alagsorban.

Eljött a nagy nap: felkapcsolták a fenyőfa világítását, Brook Horowitz későbbi angol irodavezetőnk, aki a felhajtásért volt felelős a GE International részéről, összecsődítette a világsajtót: orosz-amerikai barátság, GE, puszi, pá. Belekerült a fenyőfa a világsajtóba. Hír lett! Nagy volt a megkönnyebbülés a GE moszkvai emberei körében. Csak az a bizonyos pap nem nyugodott: az jutott vissza hozzám, hogy kevesellte a fényárt. Ő nem egy lámpás fenyőt akart bent. Ő egy fényes teret szeretett volna kint. A mise sem jött be. Oroszország azóta sem katolikus és nem is lesz egyhamar. Elfajzott álkeresztény vallásnak tartják, ráadásul a katolicizmusnak a lengyelek a hordozói arrafelé, akiktől az orosz patrióták hátán feláll a szőr. És fordítva.

Végigéltük ott, akkor egy birodalom szétesésének első, vértelen fázisát.

/Kép az internetről. Szöveg: Az első karácsonyi fenyő a GUM-ban. 1991. január /