Hannover

Hannover Alsó-Szászország tartomány fővárosa Németországban. De egyben fogalommá vált nálunk azokban az évtizedekben, amikor ott rendezték az egyik legjelentősebb nemzetközi ipari vásárt, mely a világítástechnikai ipar európai bemutatóját és találkozóját is magába foglalta. Fogalommá vált, mert ha kiejtettük a szót: Hannover, - biztosan nem a városra, hanem az évente tavasszal rendezett ipari kiállításra gondoltunk.

A műszaki és kereskedelmi szakembereket folyamatosan foglalkoztatta Hannover, mert ott lehetett a legtöbb értékes információt megszerezni a konkurensekről - és a konkurensektől. A hannoveri vásári részvétel igazi tanulmányútnak volt felfogható.

Első hannoveri részvételemet szintén dániai kiküldetésemnek köszönhettem, 1980-ban. Az természetes volt, hogy az európai Tungsram érdekeltségek vezetői, sőt egyes munkatársai is néhány napon át jelen vannak Hannoverben és fogadják a piacukról odalátogató vevőiket és vevőjelöltjeiket. Ezért én is kocsiba pattantam és az elődöm által egy évvel korábban lefoglalt szállás biztonsága tudatában, a dán eladási vezető, H.C. Hansen és László Franzi társaságában érkeztem Hannoverbe. Miután elődöm több utazó munkatárssal számolt, volt lehetőség, hogy Franzi is velünk tartson.

A legkényelmesebb és legtágasabb szobát az udvariasság szabályai szerint át akartam engedni Franzinak, de szállásadónőnk erről hallani sem akart, - ő a nagyszobát a cég igazgatójának biztosította és ragaszkodott hozzá, én foglaljam el, ha már egyszer én vagyok az igazgató. Vagy csak nem akart női vendéget abban a szobában, ahol a plafonon is tükör volt felszerelve!

Akkor még nem tudtam, mekkora érték egy stabil szálláshely Hannoverben, mekkora harc dúl cégek között a jobb helyek megkaparintásáért. Látva, hogy szállásunk a rendelkezésre álló szobák számát tekintve kétszerese a szükségesnek, csökkenteni akartam foglalásunkat következő évre, így veszítette el Tungsram Koppenhága a túl nagy és túl drága szálláshelyet, ami után évről-évre harcolnunk kellett a hannoveri befogadásért.

Jó néhány év múlva a német fióknak sikerült egy panzióban tartósan jó pár szobát lekötni, amit a Pestről érkező vezetők foglalhattak el. A panzió alagsorában még úszásra alkalmas medence is rendelkezésre állt. Kora reggel lesiettem és örömömre egyedül kezdhettem a reggeli testmozgást, a medence még üres volt. Az első hossz megtételével észleltem, hogy a helyiség végében egy szolárium is fel volt állítva. Azt is észleltem, hogy a szolárium éppen működött, egy igen mutatós fiatal hölgy süttette magát benne. Néhány hossz megtétele után észrevettem, az aznapi barnulásnak vége, a hölgy eltávozott. Kollégáim csak azután érkeztek le az uszodába. Meglehetős kajánsággal meséltem még friss élményemet.

Másnap ugyanabban az időben mentem úszni, de már több kollégát is a vízben találtam! Késő igyekezet volt, a hölgy valószínűleg még korábbra tette reggeli látogatását.

A Pestről érkezett törzs hagyományosan a teljes vásári időt, két hetet kint töltött. Az érdekeltségek vezetői és a többi magyarországi kiküldött néhány napra, esetleg félidőre érkezett. Kedves hagyománnyá vált a napi vásárzárás utáni fiók/ország-esték sora, mikor az egymást váltó fiókigazgatók és európai képviseletek látták vendégül a jelenlevőket, valamely, országukra jellemző finomsággal, kvázi vacsora gyanánt. Ezek az esték nemcsak a gyomrunkat kényeztették, de erősítették a tungsramos családi érzést is.

Biztosan számíthattunk valamelyik skandináv fiók heringjeire és füstölt lazacaira a hozzá illő Aquavit-tel, vagy Jean-Pierre Meyer pompás francia pástétomaira és sajtjaira, vörös borok kíséretében. Tartottunk magyar esteket is, téliszalámival, gyulai kolbásszal, s hogy jobban csússzon borral és barack vagy cseresznyepálinkával.

A Hannoveri Vásár Tungsram jelenlétének egyik legnehezebb feladata a résztvevők létszámának meghatározása, a létszám mérséklése volt. Az volt ugyanis az érdekünk, hogy minél több, a világítástechnika iránt érdeklődő látogató és vevő látogassa a kiállításunkat és beszéljen szakmai stábunkkal, valamint értékesítőinkkel. Ehhez kellet a munkatársi létszám ésszerű megállapítása, a kiállítás bejárhatóságának biztosítása.

A vásár jó alkalom volt szükség esetén a Nyugat-európai értékesítési vezetők összefogására, vagy "röpgyűlések" összehívására, akár több csoportban, ha általános direktívákat vagy fontos információkat kellett közkinccsé tenni. Demeter Károly például vezérigazgatói kinevezése után, a hannoveri vásáron hívta egybe a fiókigazgatókat és az európai képviselőket a vállalattal kapcsolatos elképzelései ismertetésére és az új vezetők bemutatására.

Rutinszerű feladat volt a vásár megkezdésekor a konkurensekkel az időpont egyeztetés. Az ott érvényes íratlan etikett szerint az igazgatók igyekeztek találkozni a versenytársak vezetőivel vagy jelenlévő vezető munkatársaival. De azért nem akárhogy. Érvényesültek az erőviszonyok. Ez azt jelentette, hogy a Tungsram kereste a Philips és Osram vezetőit, s legtöbbször mi látogattunk az ő tárgyalóikba, - míg mi inkább megvártuk a szocialista tábor gyárainak bejelentkezését hozzánk és jellemzően saját standunkon fogadtuk őket. Ez az etikett hosszú éveken át megbízhatóan működött.

A legnagyobb európai ipari vásárt (nemcsak a világítástechnika miatt) gyakran látogatták miniszteriális és állami funkcionáriusok Magyarországról, akik természetesen meglátogatták a Tungsram standját is. Sőt, többször a magyar sajtó is érdeklődést tanúsított irántunk. De akadt olyan eset is, mikor Marjai miniszterelnök helyettes fontos, másirányú elfoglaltsága miatt nem tudott Hannoverbe látogatni, de kiküldött egy TV stábot összefoglalót készíteni a magyar részvételről. A Tungsramnál külföldi kitekintéssel is szolgáltunk, megszólaltattunk néhány jelenlévő fiókvezetőt, akik elmondhatták véleményüket a termékek minőségéről, a fejlesztések állásáról, a piaci trendekről, - s ennek alapján az anyacég nevében büszkén és öntudatosan jelenthettük ki, hogy a hannoveri vásáron a Tungsram stand ugyan a Philips stand szomszédságában áll, azonban nem érezzük a Philips árnyékában magunkat, mert kiállításunk bizonyítja, termékfejlesztésben lépést tartunk az európai trenddel és a vezető konkurensekkel...

Azért őszintén be kell vallani, hogy a kéthetes hannoveri készültség, mindennapi koncentráció, a tárgyalás-sorozatok emberpróbáló feladatot jelentettek. A teljes tartamban résztvevők nehezen várták, hogy beszállhassanak a hazaszállító Malév vagy Lufthansa gépbe! A vásár végén mindig nagy tolongás alakult ki a repülőtéren, csúcsra járt a légiforgalom. Egyik alkalommal 6-7 fős utazó csapatunk viszonylag későn érkezett a reptéri becsekkoláshoz. Mire utolsóként bemutattam repülőjegyemet, (még nem találták fel az e-jegyet!) sajnálattal közölték, betelt a járat, már nincs helyem. Felháborodásom nem tartott soká, mivel remek megoldást találtak, kárpótlásul helyet kaptam a kényelmesebb business osztályon.

Nem lehet mondani, hogy útitársaim - akik mind idősebbek voltak - irigykedése nem lett volna szembetűnő...de nem vettem róla tudomást. Amikor elhangzott a beszállási felszólítás, feltűnés nélkül átadtam a beszállókártyám a KKM-ből érkezett, köztünk legidősebb utasnak, a mindig segítőkész, nagyon rendes Bohus kollégának, aki persze nem akadékoskodott és az ő beszállókártyájával beültem én is a turista osztályra. A csoport többi tagját ez látható megnyugvással töltötte el.

De ezek csak a kedves emlékek!

Azután végre lerövidítették a vásár időtartamát, ha jól emlékszem 14-ről 10 napra.

Azután megtörtént a GE akvizíció - és 1991-ben megszűntették a Tungsram standot.

Azután 1994-ben utoljára szerepeltek Tungsram tablók, most már a GE-s standon.

Azután kiakolbólintották a világítástechnikát a Hannoveri Vásár programjából és áthelyezték egy kisebb hatású és hírű vásárra, Frankfurtba.

Azután a GE elhatározta, megszabadul a Lighting üzletágtól.

Azután a GE "eladta" a Tungsramot J.B.-nek.

Azután…