A hétköznapi India

Az 1990-es évek második felében két alkalommal is dolgoztam Indiában, így volt alkalmam az ott élő emberek mindennapjainak megismerésére is.

Gujarat állam: 1960 máj. 1. óta létezik önálló államként, több mint 50 millió lakossal, fővárosa Ahmedabad és itt született Mahatma Gandhi a nagy indiai államférfi.

Szerte Indiában több mint 100 millióra tehető az olyan lakosok száma, akiknek egész életükben nincs lakásuk, az utcán, a mezőkön táboroznak, iszonyú körülmények között. Az is kétségtelen, hogy az indiánok nagy része egész nap nem csinál semmit, csak kormányzati segélyekből tengetik az életüket. A szegénység, az igénytelenség és a lustaság egyvelege

Gujarat az ún. száraz államok közé tartozik, amely az alkoholos italok tilalmát jelenti. Ez természetesen a külföldiekre nem vonatkozik, számukra meg kell igényelni a fejkvóta szerinti mennyiséget, ez akkor napi két üveg sör és egy üveg indiai whisky egy hétre. Az indiai bürokrácia hihetetlenül lassú és bonyolult, gyakorlatilag az italkontingensed akkorra érkezik meg, mire hazautazol. A korrupció sem hatásos, mert a pénzt ugyan elteszik, de a folyamat ugyanolyan lassú marad. Érdekes, hogy a politikusok fehér ruhában járnak, jelképezve a tisztaságukat, a megvesztegethetetlenségüket. A mi politikusainkhoz vajon milyen színű ruha illik?

A whiskyről: az angol gyarmati időkből honosodott meg az "angol módszer", ami a leghatásosabb védekezés a különféle baktériumok és kórokozók ellen.

A módszer lényege, hogy este mindennemű étkezés és a fogmosás befejezése után, fel kell hajtani egy "emberes" adag whiskyt, és az, reggelre rendbe teszi a gyomrodat.

A módszer minden trópuson működik, de csak a fenti szabályok szerint. Az egész napi vedelés nem ad védettséget. Természetesen a jégkockát felejtsd el, ha nem vagy biztos benne, hogy tisztított vízből készült, különben már az első köhintés vagy tüsszentés maradandó nyomot hagy a fehérneműdön.

Még arra is vigyázni kell, ha utcai jeges hordóban hűtött, palackozott üdítőt vagy vizet vásárolsz, ne igyál közvetlenül az üvegből, kérjél szívószálat, különben, lásd az előzőeket.

A vallásról. A lakosság nagy része mélyen vallásos, egy-egy vallási ünnepre a zarándokok ezrei vándorolnak napokon keresztül, különféle kultikus lepelbe burkolódzva, zászlót lengetve. A templomaik csodálatosak, építészeti remekek. A hinduk vallásukat "szanátana-dharmá"-nak, "örök vallásnak" nevezik, mert évszázadok során folyamatosan fejlődött, alakult, nem vezethető vissza egyetlen alapítóra. Tanítása szerint mindig jelennek meg bölcs férfiak, azaz testet öltött istenek, akik újra hirdetik az igazságot.

A mindennapi élet:

A kasztrendszer, az örök körforgás társadalmi világképét tükrözi. Ennek lényege, hogy a társadalom minden tagja egy-egy kasztba tartozik. Ebbe a kasztba csak beleszületni lehet, innen se fölfelé, se lefelé kijutni nem lehet. Mindenkinek az a feladata, hogy a kasztja által meghatározott feltételeknek a lehető legjobban megfeleljen, sorsa ellen ne lázadjon.

A kasztrendszert már régen eltörölték, de sokan még most is a homlokukra festik a jelet, ma már inkább díszítőelemként, semmint a társadalmi hovatartozás jelképeként.

A tehenek szent imádata ma is élő jelenség, ha az útkeresztezésben fekszenek, akkor bizony az autóknak várni kell, még a szokásos őrült dudálást is mellőzik.

A tehenek mellett szintén az utcán élnek a kecskék, malacok, kutyák stb. de ezeket egy rúgással arrébb penderítik, ha útban vannak.

A közlekedés: Angol mintára, balra hajts van, a highway-nek nevezett utak hasonlóak a mi főközlekedési útjainkhoz. A városi közlekedés fő eszköze a tuk-tuk, ahol az eredetileg három utasra méretezett kisautóban gyakran 10-12 indián is bezsúfolódik. A teherautókat szép, színesre pingálják és minden autón ott a felirat: "Horn Please" - Kérem dudálni

A Reinkarnáció: Az indiánok mélyen hisznek benne, hogy lelkük újjászületik, de megjelenési formája nem biztos, hogy emberalak lesz, ezért, még a rovarokat is inkább arrébb hessegetik, minthogy eltapossák, hátha valamelyik felmenőjük is ott masíroz a hangyák között.

Általában tiszteletben tartom minden nép vallását, szokásait, de őszintén szólva, én minden rovart kiirtottam a szobámból, nem beszélve, az ágyamban talált kis kígyóról.

Egyéb érdekességek:

Az indiai toilet:

Az indiai WC-ben az öblítés úgy történik, hogy amikor lehúzod, akkor elkezdi a kagylót feltölteni vízzel, majdnem a pereméig, és onnan lezúdulva visz mindent magával. Tulajdonképpen semmi probléma nincs ezzel, ha jól van beállítva az öblítő szelep. Sajnos gyakran előfordul a túltöltés, ilyenkor a végtermék produktumaid átcsapva a kagyló szélén, a fürdőszobában úszkálnak.

Majmok:

Indiában nagyon sok majom él szabadon, emberközelben, talán ettől olyan ingerlékenyek és agresszívak. Mindenesetre kerülni kell a szemkontaktust, mert kihívásnak veszik és megtámadnak. Feltételezik, hogy egy nagyobb majommal állnak szemben.

Az indiai konyha:

Aki szereti a fűszeres ízeket, hamar megbarátkozik az indiai ételekkel, azt külön meg kell szokni, hogy nincs kenyér, de a már nálunk is jól ismert "csapati" kitűnően helyettesíti. Szing úr minden nap kitűnő vacsorákat készített, de azért utána mindig alkalmaztunk a korábban említett "angol" módszert.

Az anyanyelv mellett, az angol is kötelező, az indiai emberek általában jól beszélnek angolul, kissé nehezíti a megértést, hogy hihetetlenül gyorsan beszélnek, és ha nem jut eszükbe a megfelelő angol szó, akkor habozás nélkül behelyettesítik hindivel vagy más helyi nyelvvel. Sokféle nép él együtt, más, más anyanyelvvel. Külön érdemes megemlíteni a szikheket, akiknek nagyon jó a műszaki érzékük. A turbánról és a hatalmas szakállról könnyen felismerhetők.

Az áldott és átkozott monszun:

Évről évre százmilliók várják az éltető monszunt, melynek érkezése elég pontosan kiszámítható, hiszen délről jön felfelé az egész földrésznyi országban. Monszun előtt minden száraz, a föld berepedezett, a levelek elsatnyulnak, és tájegységtől függően a hőmérséklet 38 és 45 fok között változik.

A monszun tulajdonképpen egy sűrű zápor, néha égzengéssel fűszerezve, amely folyamatosan heteken keresztül esik. Az állat és növényvilág azonnal újra éled, míg az emberek az árvízzel küzdenek. Ilyenkor szinte minden megbénul. Balszerencsémre éppen a monszun kezdetén indultam haza, Nadiad városa kb. 55-60 kilométerre van Ahmedabadtól, ahonnan indult a repülőm Mumbayba, majd onnan Londonba és végül haza. Az utat egy dzsippel 5és fél óra alatt tettük meg, természetesen lekéstem mindent az ahmedabadi reptért már éppen zárták be. Az utazás félelmetes volt. Nem lehetett látni az utat, mindenhol csak sáros víz, amerre néztél. Több helyen az útról lecsúszott és felborult teherautók, autóbuszok és jajgató emberek. Egyszerűen halálfélelmem volt! Ördögi humorként egy tábla emelkedett ki a vízből: "Water World", ami egy elöntött vízi vidámpark hirdetménye volt. Szóval senkinek nem kívánok ilyen utazást!

A Kígyók:

Az, hogy egy monszunt követő áradásnak, hány halálos áldozata van, csak becsülni lehet, a földön élő, vándorló lakosság miatt. Rengeteg ilyenkor a kígyómarás, mivel a vízben, sárban nem veszik észre őket.

India megérinti az embert, sokszínűségével, óriási kontrasztjaival, az egyszerű emberek kedvességével, közömbös senki sem marad.

Érdemes elolvasni Dominique Lapierre: Örömváros című művét vagy megnézni ennek filmváltozatát, de nagyon ajánlom Hajnóczy Rózsa: Bengálitűz című regényét is.