Ilyen vezetők is voltak

Ha megírnám szakmai életem történetét, akkor a leglényegesebb fejezet élén ez állna:

"Holló Imre munkatársa voltam."

A Vákuumtechnikai Gépgyár főmérnöke volt. Jelentős szerepet vállalt a Tungsram önálló gépgyártásának létrehozásában. Stílusával és munkaszeretetével, nagymértékben meghatározta a VTG eredményességét. 1970-ben megkapta az Állami Díjat a Nagyteljesítményű lámpagyártó sor kifejlesztéséért, de - gondolom - azt is figyelembe vették, amit - mint a gyár főmérnöke - a VTG felfejlesztése érdekében tett. Sajnos 1971. nyarán - két nappal hatvanötödik születésnapja előtt - tragikus hírtelenséggel, itt hagyott minket.

Szaranszki "Tisza" tárgyaláson, Holló Imre a sikerre emeli poharát

Mindenkivel olyan kapcsolatot alakított ki, amit az elvégzendő munka és az illető lelkesítése, abban a pillanatban igényelt. Viszonya a munkatársaihoz egyáltalán nem volt sablonos. Az alábbi történet is ezt támasztja alá:

A Mintagépgyár akkor még a Váci úton volt és a személyes kapcsolat a VTG Szerkesztésével, ritkaság számba ment. Ha azonban mégis, valamit hozni vagy vinni kellett, legtöbbször a T. úrra bízták, aki egy "jobb időket látott" család, raccsoló ficskája volt, rettentő pénzéhséggel és műszaki antitalentummal megáldva.

Az ominózus napon, még mielőtt a VTG-be jött, bement egy játékboltba és vett egy Rodolfó által összeállított "Bűvész iskolát". Nagyban mutogatta a gépgyári kollégáknak, amikor bejött a szobába a Holló. Már nem tudták eldugni, így ő is látta mivel foglalatoskodnak. Felületesen megnézte milyen eszközöket tartalmaz a doboz, majd kijelentette:

• Ezek "preparációk", egy gyerek is tud velük bűvészkedni. Én viszont olyat tudok, amihez nem kell semmilyen segédeszköz, csak erős akarat. Például, ha valaki levág a kabátjáról egy gombot és ha én akarom, visszakerül a helyére.
• Az nem létezik, mondta T. úr.
• Tudja mit, próbáljuk ki. Nekem most el kell mennem, de visszajövök és minden levágott gombért, ami nem kerül vissza, fizetek két forintot.
• Ezt írrrrásba is adja Holló elvtárrrs ?
• Természetesen.

Megszületett az "írás": Én Holló Imre vállalom, hogy ha akarom, T. L. által levágott gomb visszakerül a helyére, ha nem, két forintot fizetek darabonként." Ezzel elment.

T. először csak egy pár gombot vágott le a nagykabátjáról. Azután - mivel mindenki bizonygatta, hogy a Hollónak nem fog sikerülni - egyre több gomb került az asztalra. Valakit felhívott telefonon és az is megerősítette, hogy sikertelen lesz főmérnökünk próbálkozása. Ezen felbuzdulva, az ingéről, sőt a nadrágjáról is levágott gombokat.

Lejárt a munkaidő. A Holló sehol. T. úr - és természetesen mi többiek is - egyre türelmetlenebbül vártuk. Végre valaki vette a bátorságot és letelefonált a Titkárságra, hogy várjuk a Holló elvtársat.

Jó negyedóra múlva jött és csodálkozva nézett a gomb halomra.

• Ezt mind maga vágta le?
• Igen, kérrrem.
• És meg is számolta?
• Igen, kérrrem. Majd mondta, hogy hány gombot vágott le.
• Szép teljesítmény! Jó sok időbe telik míg vissza varrja.
• Akkorrr a Holló elvtárrrrs most fizet?
• Miért fizetnék?
• Hát írrrás van kérrrem, ha a gombok nem kerrrülnek vissza, akkorrr, gombonként két forrrint járrrr nekem.
• Az írásban az van, hogy a gombok visszakerülnek, ha akarom. De most én nem akarom!

Megveregette T. vállát és elviharzott.

Szegény T. úr - mivel a csajok már hazamentek, nekünk pedig sem tűnk, sem cérnánk nem volt - biztosítótűk és vékony drótok segítségével hozta olyan állapotba a ruházatát, hogy ki tudott menni az utcára.

Lehet, hogy hülye vicc volt, de a Holló sem gondolta, hogy ez a szerencsétlen, majdnem minden gombját levágja.

Abban az időben, nem voltak workout-ok, sem összetartozást erősítő tréningek. Az egymás mellett dolgozók, a munkakapcsolatokon túl is "ismerték" egymást. Közös családi programokat és "sör" meccseket szerveztek. Talán ezért volt a munkahelyek légköre egy kicsit más, mint napjainkban és az is belefért, hogy a gyár főmérnöke részt vett ilyen "buliban".