In Memoriam Katona Pál

Sokan ismertük és szerettük Katona Pált. Nekem megadatott, hogy ismeretségünk túllépte a munkatársi kereteket és barátomnak mondhattam. Kapcsolatunkban három olyan esemény jut eszembe, amely ezt igazolja. Pali ízig-vérig Újpesti és Izzós volt. Sokszor emlegette, hogy szeretne túrázni, mert Kadlecovics Géza volt kisdobos korában az úttörő patrónusa és sokat beszélt a túrázásról. Nem tudom végül is, miért velem szeretett volna túrázni.

A programban egy októberi túrám szerepelt legkorábban s mondtam, ha van kedve, velünk tarthatnak. Aztán a kijelölt napra beköszöntött az igazi randa őszi idő, amikor a felhő összeér a földdel és a felhőben jársz.

A kis csapatról készült képen (balról jobbra: Katona Pál, Vörös Tiborné (Mariann), Somogyvári Péter, mögöttük, Katona Rita, Szekeres Nóra, én és Erdős Ági lányom).

A pontos útvonalra már nem emlékszem, de Nagyszénás is útba esett. Ez azért fontos, mert ott elég hosszan egy kopár fennsíkon vezetnek az egymást keresztező turista utak, ezért a jelzések vagy a földből kilátszó köveken esetleg karón, vagy az erdőszéli fákon vannak. Ráadásul a jól ismert Purkinje jelenség miatt, amikor a színeket sem ismered fel, kellet a jelzéseket megtalálni. Így aztán eltervezett út turistajelzéseit a földön négykézláb mászva, majd az erdőszélén fáról fára járva kerestük meg. Mire leértünk valamelyik Pestre tartó buszhoz az eső és ködszitálás bőrig átáztatta a ruhánkat. Másnap izgatottan érdeklődtem végig a csapattagokat hogylétük iránt, de Hál' Istennek senki sem fázott meg. Ezek után azt gondoltam egy életre sikerült el venni a túrázó kedvet Paliéktól, de utóbb sokszor emlegetett nagy kalanddá nemesült a tortúra.

Második történetünk az egy hetes dániai nyaralásunkról szól. A szokásos fiókvezetői értekezlet alkalmával összefutottam Palival. Beszélgetés közben rákérdezett van-e kedvünk kimenni Koppenhágába. Ők úgy tervezik a nyarat, hogy július második felében haza jönnek és akkor barátaiknak szokták átengedni a lakást. Egyébként ebben az időszakban van Dániában a legjobb idő. Azonnal elfogadtam az ajánlatot és megegyeztünk a pontos érkezési és ott tartózkodás időpontjában.

A cím megvolt az odajutás pofonegyszerű és a folyosón loholva rögtön le is diktálta. Valahogy ebben a formában: Gedsernél leszálltok a kompról és az autópályán Koppenhágáig nyílegyenesen kell haladni (emlékezetem szerint) a 4-es úton. Aztán mondott egy jól megtalálható balra lecsatlakozó utat a városon belül. Erről az első jelzőlámpánál jobbra, majd a másodiknál balra és már ott is vagyunk, azoknál a házaknál ahol a baloldali másodikban van a lakás. Valószínű, hogy Wohl Péter tudná cizelláltabban vázolni, de a lényegen ez nem változtat, hogy egy ilyen kötetlen útleírással indultunk útnak.

Közben kiderült, hogy nem hagyják ránk a lakást, mert megváltozott a programjuk.

Sebaj, mi úgy terveztük, ha már világot járunk nem rohanunk egyből a célig, hanem egy hetet szánunk a kiutazásra itt-ott megállunk. Mindjárt tettünk egy kitérőt, Bécsen keresztül mentük Csehszlovákiába, ahol a határ után megszálltunk egy kempingben. Majd Prága előtt ismét kempingeztünk és másnap prágai városnézés volt. A következő szállásunk már az NDK határ közeli kempingben volt. Másnap Lipcsében találkoztunk Tordai Tamással és feleségével egy közös városnézésre. itt elég nehezen sikerült letáborozni. Aztán már rohanás északra, kempingkeresés, hogy Warnemünde-ben másnap kompra szálljunk. A megállapodás szerint július 25-én 13:00-kor kellet érkeznünk.

A kiszállásnál kisebb zavart okozott, hogy a kutya sem törődött velünk, lehajtottak a hajóról, mi meg vártuk a beléptetést. Végül addig bóklásztam míg találtam egyenruhás embereket, akiknek mondtam, hogy szeretnék belépni.

Mivel?

Kimutattam az ablakon a Trabantra, mire röhögő görcsöt kaptak és elhessegettek. Kiderült, hogy vámosok voltak és még a kamionokkal se nagyon szórakoztak. Az instrukció alapján pontban egy órakor becsengettem Paliékhoz. Nagyon meglepődtem, mert az ajtót nyitó Pali úgy nézett rám, mintha az égből pottyantam volna. Nagy zavaromban kérdeztem, hogy az időpontból a hónapot, napot, vagy órát tévesztettem el. Felvilágosított, hogy csodálkozásának oka, hogy még senki sem talált hozzájuk egy-két órás késés nélkül.

Az egy hét tartalmasan telt el és az eredeti szándéktól eltérően nem a helyi közlekedést használtuk, hanem a Trabantot. A Trabantról megtudtuk, hogy az akkori statisztika szerint két darab rója Dánia útjait, így nem sok Trabant tartalék lámpa szettet forgalmaztak. Még a csoda autó kalandhoz tartozik, hogy Pali kocsiját szervizbe vitte és Trabanttal ment be a munkahelyére. Munkatársainak azt mondta: Jól nézzétek meg, mert aki nem teljesíti az értékesítési tervet, ezt a márkát kapja szolgálati autónak.

A másik autós kaland a dániai közlekedési kultúrához kapcsolódik. Egyik alkalommal útra keltünk Legolandba két kocsival, mert két Tungsram kereskedő is éppen a fióknál járt így hatan voltunk. Igaz, hogy eleve úgy szólt a terv, hogy kompdíj optimalizálás miatt Nóra lányom a Pali csomagtartójában teszi meg az út egy részét az utastérben lévő öt fő miatt. A Trabant már Koppenhágában úgy döntött, hogy lerobban. Nagy nehezen sikerült jelezni az elötem haladó Palinak a bajt és közben az útestről lelökdösni a dögöt. Azt ugyan mondta Pali, hogy a kerékpáros az szent tehén, de hogy mennyire azt nem fogtam fel, csak ekkor. Ugyanis, egy Mary Poppins kinézetű hölgy esernyőjét rázva rám rontott, mert a kerékpár sáv szélére toltam a bedöglött autót, amit aztán áttoltunk egy parkolóba.

A csomagtartós utazás így a tervezettnél hosszabb lett lányom örömére, aki élvezte a kalandot. Megtapasztaltuk, hogy milyen a dániai legszebb nyári idő. Valóban, minden nap sütött a nap, de a változatosság kedvéért naponta leszakadt az ég is. Hazafelé már rohantunk, mert nagylányom esküvője közelgett.

A harmadik történet, melyet Pali egy videón örökített meg, a börzsönyi kirándulásról szól. A Tungsramos pályája után alapított egy céget, amely a Dyras dán akkumulátor gyár termékeivel szünetmentes berendezéseket gyártottak. A kis, hét fős Saga cég teljes létszámmal, mint Mókus őrs kirándult Börzsönyligetre, bográcsgulyás ebédre. A kis csapat, Szemők Pista kivételével, vonattal utazott Kismarosra. Pali már a Nyugatiban elkezdte a forgatást.

Baracskai Ferenc: A film kb 30 perces, s ha valaki szeretné megnézni akkor itt megnézheti!

A kismarosi állomáson Szemők Pista átvette a csomagokat és felvitte a házhoz, ahol nejemmel kevergették a gulyáslevest. A kemény mag a zöld jelzésű turistaúton mászott fel a Gálhegy tetejére. Ez nem kis teljesítmény, mert legtöbb helyen a negyvenöt fokos meredekséget is eléri. Hozzátartozik, hogy nem túrára edzett társaság nyári hőségben legyek, szúnyog és bögöly raj támadásai ellen is harcba kellett szálljon. Az első fél kilométer után már a hegy lankásabb részei elbűvölték a csapatot.

Utólag visszatekintve Pali tiszteletre méltó teljesítménye, hogy a csapat mozgásáról elkészítette a filmet, hiszen a társaságot le-leelőzve forgatott. A film elég hosszú , de érdemes végig nézni, mert kifejezi Katona Pál munkatársai iránti elkötelezett figyelmét.

Jó dolog ilyen közösséget teremteni és így dolgozni.