Indián nyár
Visszaemlékezés egy igazi indián nyárra.
Az utolsó nagyobb projekt, amiben részt vettem, mint a GE alkalmazottja, a Bucyrus Lamp Plant HSH3-as fénycsőgyártó sorának T12 fénycsőről T8-ra történő átalakítása volt.
Azt, hogy az egyébként eredetileg a CKD által gyártott gépsor mely gépeinek átalakítását bízzák a VTG-re, a gyár szakembere, az általunk is még az átkosból ismert Szabó Attila, a Váci Fényforrásgyár egykori főmérnöke döntötte el. Így például a bevonógép átalakítását nem tőlünk rendelték meg, hanem a BELCAN-tól, holott korábban már sikerrel gyártottuk le a gépészeti részeket Váci Fényforrásgyárunknak.
A technikai részletekről ennyi, jöjjön az indián nyár. 2006. októberében utaztunk a projekttel kapcsolatban Amerikába. A VTG-ből Himber Sanyi és a Szőnyegi Laci, míg Győrből a Szalay Misi és én. Bucyrusban fantasztikus idő fogadott bennünket. Ragyogó napsütés, felhő sehol és a szél sem rebbent. A munka végeztével jutott idő egy kis szabadidő programra is. A városszéli motel volt a szálláshelyünk, ahonnan egy utca vezetett a város központja felé, mely keresztezte a Sandusky folyót. Én szerettem gyalogosan ismerkedni azokkal a helyszínekkel, ahová a sors kegyéből eljuthattam, s az egyik délután az egyébként talán nem meglepő módon Sandusky Aveneu-nek nevezett utcán elsétáltam a folyóig azzal a céllal, hogy annak hídján elácsorogva, kicsit bámuljam a vizet, ami egyébként is szokásom.
Nem ez volt az első látogatásom Bucyrusban, de a korábbi "kalandról" majd egy másik írásban számolok be. Útközben nem sok érdekességet láttam, viszont jól megbámultak, mert az amerikai kisvárosokban nem illik gyalog közlekedni. A vélhetően csapadékszegény ősznek köszönhetően a folyóban, vagy inkább folyócskában nem sok víz folyt, vagy inkább csak csordogált, de "nagyvizek" a híd előtt kialakítottak egy mélyebb limányt, s abban reménykedtem, hogy a már alacsonyan járó Nap ellenére látok majd ott halakat. Először csalódottan kellett megállapítanom, hogy se híre, se hamva ott életnek.
Én azonban ilyen könnyen nem adom fel, s tovább vizslattam a vizet. Kitartásomat díjazta a természet, mert egyszer csak hatalmas nyurgapontyok jelentek meg a limányban. Lenyűgöző látványt nyújtottak. Mindig is szerettem a "látható" halakat. Már gyerekkoromban is sokszor álltam meg a Pándzsa partján, hogy a felúszó halakat a szűkületekben meglessem. No, itt ezek a pontyok a Sandusky folyóban elvarázsoltak.
S még egy nagyon szép dologgal is megajándékozott a folyó. Miközben a halakat lesdekeltem, a folyót övező fák között madárhangra lettem figyelmes. Csak nem a cardinál pinty, hasított belém a gondolat. Ez a nagyon szép madár Ohio állam címermadara, s még az ohiói gépkocsik rendszámtábláján is látható. Amint így meditáltam egyszer csak a folyó bal partjának egyik fájáról közvetlenül előttem átrepült a túlpartra egy cardinal pinty. Ennél többet ettől a sétától nem várhattam, így visszaindultam a motelba.
Aki többet szeretne megtudni a pintyről, íme egy videó,