Indián nyár Ohióban

Hamarosan vége a nyárnak, s ha lesz egy kis szerencsénk, akkor jön majd az indián nyár is szeptember végén, október elején. Akkor most jöjjön egy történet, amely velem történt meg, pontosabban velünk történt meg 2006-ban egy hamisítatlan októberi indián nyári napon Ohióban.

Ez egy hosszabb, ha jól emlékszem 10 napos kiküldetés volt, mert Bucyruson kívül meglátogattuk az Oakville-ben működő HSH4 gépsort is, amelyhez 1992 környékén mi is gyártottunk gépeket a CKD biztosította dokumentáció alapján Bob Lubecky jóvoltából. Ez volt az az időszak, amikor összekülönbözött dr. Horváth Lászlóval a VTG igazgatójával, aki tudomásom szerint nem támogatta a nagy karusszeles fénycsősori gépek gyártását.

Egyik írásában említi is, hogy nyugdíjazták. Kár volt, sokat ártottak vele.

A feladat az volt, hogy megtekintsük a gépeket, Oakville-ben pedig gyűjtsük be az ott működő HSH4 sori gépeken végrehajtott módosításokat, melyeket a BELCAN dokumentációba nem vezettek be. Egy hétvége is beleesett az utazásba, amikor is a négytagú "különítmény" arra az elhatározásra jutott, hogy meglátogatjuk Sandusky város közelében, a Cedar Pointon lévő vidámparkot.

Én egyébként erről már 1995-ben hallottam unokatestvéremtől, Lacitól, mert pontosan átellenben van a Johnson's Islanden lévő nyaralójukkal, s megemlítette, hogy nagyobb gyermekei ide járnak szórakozni. Nekem ugyan nem nagy kedvem volt az egészhez, de azért a társasággal tartottam. Szalay Misi volt a sofőr és a "felvezető". A Cedar Pointot a város utáni földnyelven lehetett megközelíteni, s ezen áthaladva egy végeláthatatlan parkolóba tereltek be bennünket. Innen aztán egy meglehetősen hosszú gyalogtúrával lehetett a vidám park bejáratát megközelíteni. Már messziről látszottak a különféle tekergő hullámvasutak vasszerkezetei. Nekem már itt elment a kedvem a látogatástól, de később elment a többieké is, beleértve a "felvezetőt" is. A beléptetésnél ugyanis olyan biztonsági ellenőrzések, kipakolások meg egyebek voltak, hogy a normál halandónak érthetően elment a kedve minden továbbitól.

Az amerikaiakban még élénken élt a WTC tornyok elleni terrortámadás emléke, s minden tömegek által látogatott helyen általunk elképzelhetetlennek tartott és nem ismert biztonsági intézkedések voltak. A baj azonban még csak itt kezdődött. Ugyanis a "felvezetőnek" az a rossz ötlete támadt, hogy kerítésen kívülről fotózzuk le a "vasszörnyeket". Tettünk is rá kísérletet, de ezzel csak magunkra vontuk a biztonsági személyzet figyelmét, akik bennünket azonnal terroristának tituláltak, akik előkészületi felvételeket készítenek.

Amikor már a WC-be történő belépéskor is árgus szemek kísértek és figyeltek bennünket, én rosszat sejtettem, ami be is következett. Amint kiléptünk, előállítottak bennünket. Ne kérdezzétek, hogyan szabadultunk ki, mert már magam sem tudom, de egyöntetűen úgy döntöttünk, hogy amilyen gyorsan csak lehet, elhúzunk még a hely közeléből is. Azt javasoltam, hogy látogassuk meg a Johnson's Island-et, ahol kellemes benyomásokat szereztem korábban. Itt tartották fogva, s itt vannak eltemetve a polgárháború déli tisztjei.

Nem titkolt szándékom volt, hogy bár előzetesen erről nem beszéltem, meglátogatom unokatesómat is, ha éppen a nyaralóban vannak ezen a hétvégén a még mindig tomboló indián nyárban. Sanduskytól a Johnson's Island egy jó 40 km-es kerülő, mert az egész Sandusky öblöt körbe kell autókázni, de úgy gondoltam, megéri.

Nem érte meg. Ez nem a mi vasárnapunk volt. Ugyanis időközben a korábban szabadon megközelíthető szigetet egy beléptető kapuval zárták el, ami egy dolláros érmékkel működött. Csakhogy mi erre nem készültünk, s így hoppon maradtunk.

Elment a kedvünk az egésztől, s visszamentünk Bucyrusba.