Interkomponent

A hetvenes években a Nemzetközi Kapcsolatok Osztályán (NKO) voltam együttműködési előadó. Hozzám tartozott többek között a lengyelországi UNITRA céggel fenntartott kapcsolat ügyintézése. Az Unitra cég az Egyesült Izzóval és Elektromodullal létrehozott egy Interkomponent nevű szervezetet, amelynek Varsóban volt az irodája. Az együttműködés célja - akkor ismert KGST elvek alapján - a félvezető eszközök fejlesztésének "tapasztalat-cseréje" ("tudjunk meg tőlük mindent, amit lehet, de ne áruljunk el semmit, amit ők hasznosíthatnak") és megosztása volt (lett volna). A gyakorlatban az ilyen kapcsolatokban minden résztvevő a maga erősségeit igyekezett a másikra ráerőltetni (szakosítási szerződések keretében) és ráhagyta a másikra, aminek fejlesztéséhez valamilyen erőforrás hiányzott.

Az együttműködés keretében ugyan nem sok minden történt, de - a komolyság látszatát megőrizendő - évente sor került egy-egy találkozóra, ahol megbeszéltük, hogy mi történt, és mi miért nem valósult meg.

Az Interkomponent Iroda vezetője egy lengyel ex-politikus - Buczek Tadeusz -, munkatársa egy lengyel fiatalember (Cezary Beczkiewicz) és egy Izzó által kiküldött félvezetős szakember (előbb Zachár István üzletkötő, majd Barkó József félvezető fejlesztő) voltak.

A magyar delegációt ezúttal Nagy Lajos termelési igazgató (vagy akkor még helyettes?) vezette. Őt akkor az NKO-n még nem ismertük, nemrég váltotta a kaposvári gyárigazgatói posztját budapesti központi vezetőre.

A tárgyalás nem haladt nagyon jól, mivel a lengyel fél elmulasztotta teljesíteni írásban vállalt kötelezettségei nagy részét. Ezt Nagy Lajos igazgató - az előzetesen megbeszélt és jóváhagyott tárgyalási irányelvek szerint - a tárgyaláson rendre fel is vetette. Mégis eljutottunk valahogy a tárgyalás végére és Buczek úr, vacsorára hívta a magyar delegációt. Én a lengyel kollégával - Beczkiewicz-el a tárgyalási jegyzőkönyv elkészítésére az irodában maradtam. Ekkor ért a meglepetés: lengyel partnerem az irodavezetőjétől írásos utasítást kapott arról, hogy milyen pontoknak kell a jegyzőkönyvben szerepelnie, és miről nem szabad említést tenni.

Nagyon megdöbbentem, mivel az instrukciók alapján rá sem lehetett ismerni a tárgyaláson elhangzottakra.

Lengyel kollégámmal nem sikerült közös nevezőre hozni a "tüzet és vizet", ezért úgy határoztam, hogy ő elkészíti az általuk elképzelt jegyzőkönyvet én pedig azt a változatot, amit én gondoltam reálisnak.

A helyzet annyival volt egyszerűbb a szokásosnál, hogy nem kellett mondatonként egyeztetni a tartalmat.

Mivel korábban soha nem vettem részt tárgyaláson Nagy Lajos társaságában, kíváncsian vártam, mi fog történni. Buczek Úr természetesen őrjöngött. Közölte, hogy az Izzó vezérigazgatójával ki fog engem rúgatni a cégből, és azt a jegyzőkönyvet fogják aláírni, amit az ő munkatársa készített elő.

Nagy Lajos igen karakán volt! A következőket mondta:

• Buczek Úr. Azt én döntöm el, hogy én mit írok alá. Az Ön által választott jegyzőkönyv nem arról a tárgyalásról készült, amit mi itt Önökkel folytattunk. Jurisits úr pedig nem az Ön munkatársa, hanem a Tungsramé. Ezért azt mi döntjük el, hogy a mai tárgyalásért kirúgást vagy dicséretet érdemel-e.

Jegyzőkönyv nélkül tértünk vissza Budapestre, feljegyzést készítettünk és Nagy Lajos elismerően írt arról, hogy milyen helyzetben kellett helytállnom.

Nem tudok arról, hogy a Tungsram történetében volt-e másik példa ilyen tárgyalás zárásra.

Buczek urat az Interkomponent következő ülésén felmentették.