IRAK (80.03.12.– 03.19.), (80.04.28.– 05.07.), (80.08.01.– 08.05.)

A bagdadi fényforrásgyár a Tungsram által szállított berendezésekkel és technológiákkal jött létre még a hetvenes évek második felében.

1980 elején az arabok pályázatot írtak ki ennek a fényforrásgyárnak a bővítésére, a termelőkapacitás többszörözésére, a segéd- és kisegítő létesítmények fejlesztésére, beleértve a késztermék-gyártó berendezéseken kívül az energiaellátó, nyersanyag előkészítő, kiszolgáló létesítményeket is. (Pl. még az üzemi étkezdét és konyháját is a pályázótól várták.)

Nagy üzlet, cégünk meg is pályázta, versenybe szállva néhány konkurrenssel.

A kidolgozott pályázatunk jó volt, az üzlet a miénk lett. Az előkészítő munkákban - vállalkozás műszaki tartalmát illetően - természetesen részt vettem, ezt szolgálta a háromszori iraki kiutazásom.

Sajnos a három rövid kintlétem, (melyekre még a munka is rányomta a bélyegét) nem tette lehetővé, hogy Irakot valamennyire is megismerjem. A felületes benyomásaim azonban többségükben nem voltak ellenszenvesek. Nem láttam népírtást, vegyifegyvert, terrort, hanem az évezredes kultúrák emlékeit, és ezek mellett az építést, modernizálást, "világias" "felvilágosult" kinézetű iszlámot. (Szaddam rendszere fellépett az erőszakosan fundamentarista mozgolódásokkal szemben.) A mai Irak azóta túl van az Irak-Irán háborún, a kuvaiti kalandon, Szaddam megbuktatásán, elérte a mai rettenetes állapotát. El nem tudom hinni, hogy ez ugyanaz, mint ami az én Irakom volt.

Tehát: nem írok Irakról, csak megemlítem néhány onnani emlékemet. Ezek megszerzésében nagy segítségemre voltak azok a kollégák (és családtagjaik), akik tungsramos szakértőként éltek Bagdadban és segítették a meglévő gyárat. (Szalaiék, Salgóék.) Ők a város nagyon szép részén laktak, kertes villákban. Környékükön körbejárva, és megnézve az elegáns, sajátságosan stílusos és mégis modern villákat, középületeket, elcsodálkoztam azon, hogy miért nem tartjuk számon az arab építőművészetet, mint a modern kor építőművészetének jelentős fejezetét. A régi arab építészet remekeit is csak a Spanyolországban hagyott palotáik alapján tartjuk számon, holott nagyszerű régi arab művek láthatók Bagdad óvárosában.

Szóval, Bagdad jó volt. Estéinket kellemesen töltöttük a kinti magyarjainknál, vagy egy-egy vendéglő kerthelyiségében sörök és sűlthúsok kiséretében, vagy lent a Tigris partján felállított sátraknál, ahol a folyóból kifogott, szabad tűzön sütött halakat lehetett a sörök mellé csipegetni.

Kirándulások: Voltam Kerbalában: ősi város, a siita felekezetnek fontos vallási helye. Gyönyörű mecsetek, arab egyetem, zarándokok, felejthetetlen. De vannak apróbb felejthetetlenségek is: a nagyon igazhitű halottat perzsaszőnyegbe csavarva kis Toyota teherautó platóján elhozzák a falujából az egyik mecset parkolójába, valaki vállravéve "bemutatja" a mecsetben, aztán hazaviszi temetni. Ezen utazása alatt a halott "állapotát" erősen befolyásolja az, hogy negyvenhárom fok van árnyékban, (de hol van árnyék?)

Más: a hentes kivonszol egy kecskét az utcára, két parkoló autó között a járdaszegélynél elvágja a torkát, a vér spriccel, S.Pista meg elájul...)

És voltam Babilonban. Láttam Semiramis függőkertjét, Babilon oroszlánját az Eufrátesz partján, és láttam a híres babiloni Istar kaput. Kár, hogy nem tudok ide fényképeket tenni. Egyébként az Istar-kaput többízben láttam korábban Berlinben, a Pergamon-Bode múzeumban, ahová odalopták az eredeti nagy részét, de a rekonstruált "maradék"-ot az eredeti helyén láthatni mégiscsak nagyobb dolog!

Néhány szót arról, hogyan láttam az átlagos iraki muzulmánt a vallása parancsaihoz viszonyulni néhány furcsaságon át. Már kiutazáskor: a Bagdadba menő MALÉV gépen hozzák a hideg vacsorát. A tálcákon sertésszalámi, sertéssonka, sertéskolbász, vaj, paprika, paradicsom, szépen lefóliázva. A fólia alatt egy kártya, amelyen az arab utasokra való tekintettel a következőket nyomtatták: "A MALEV tanúsítja, hogy ezek az élelmiszerek sertéshúst nem tartalmaznak." És az arabok élvezettel vacsoráznak. Megszólítjuk az egyiket: "Tudja, hogy mit eszik?" Aszongya tudja, sertéshúst. "De hát ezt nem szabad! Nem bünteti meg érte Allah?" " Nem, a felelősség a MALÉV-é. Átvállalta a bűnt. Papírom van róla!"

A ramadán az iszlám világ szigorú nagy böjtje. Tartama alatt az igazhitü nem eszik, nem iszik egész nap, csak este, egy adott jel után vehet megához valamit. (Az adott jel Bagdadban a TV-ben is közvetitett ágyúlövés.) Egyik ottlétem a ramadán idejére esett. Az volt a meglepő, hogy délutánra már alig kaptunk a boltokban sört, holott egyéb, "normális" évszakokban gond nélküli az ellátás. Megtudtuk, hogy a hiány oka nem az, hogy a böjt miatt az üzletek kevesebbet tartanak, hanem az, hogy az arab "feltankol" estére, amikoris többszörösét issza sörből a szokásosnak. És az ágyulövés jelére elszabadul a sütés-főzés. A "normális" évszakoktól eltérően az utcákat ellepik a pecsenyéző sátrak, tele a jókedvű eszem-iszommal.

Egyébként a sört isszák, lehet, hogy arra nem vonatkozik az alkoholtilalom, csak a töményebbekre? És úgylátszik, azt sem veszik véresen komolyra. Egyik esti közös programunkon (vacsoravendégek voltunk egy régi karavánszerájban berendezett elegáns étteremben), nem csak mi, de a vevő-partnereink is szépre itták magukat viszkivel. Meg is kérdeztük, hogy ezt látja-e Allah, és ha igen, mit szól hozzá? A válasz közhelyszerű: Allah nem ér rá minden aprósággal foglalkozni.

A vallásgyakorlás külső jeleit azonban lépten-nyomon látni. Emberek a legkülönbözőbb helyeken és körülmények közt leborulnak imádkozni, amikor eljön annak az ideje. Ebbe bukott bele az egyik mérnökünk, akit soron kívül haza kellett rendelni, amiért egy gépsorunk fontos teljesítménypróbája során seggberúgott egy Mekka felé négykézlábra leborult arabot, aki az ima kedvéért otthagyta a munkahelyét. (A kollégám nem vallásüldöző, csak van amikor elszakad a cérna...)