"IV" a ballonfúvó gép

Ez volt az a gép amit, minden szempontból misztikus félhomály lengett körül. A legenda szerint, egy amerikai kovács készítette az első példányt, mert segíteni akart üvegfúvó testvérén, aki belebetegedett a munkába. A General Electric fejlesztette ki - kifejezetten izzólámpák ballonjának gyártására - a végleges változatot. A gép tulajdonképpen az üvegfúvó munkás tevékenységét másolta. Egy hatszögletű folyamatos forgómozgást végző koszorú, minden oldalán négy - négy "pipa" és forma helyezkedett el. A folyékony üvegből kivett üvegcseppekből ezek segítségével alakították ki a ballonokat. Robosztus, elnyűhetetlen gép volt.

Aschner Lipót a harmincas évek elején vett Amerikából egy gépet és vele együtt a komplett dokumentációt. Ez és az Izzó gépműhelyében elkészített példányok, biztosították a lámpagyártás részére a szükséges ballonmennyiséget. A folyamatos munka 1944. közepéig tartott. Először a németek akarták a komplett gyárat kitelepíteni - ez az időhiány miatt nem sikerült - majd 1945-ben a szovjetek leszerelték az Egyesült Izzó gépeit és - jóvátétel címén - elvitték a Szovjetunió különböző gyáraiba. A Ballonfúvók is erre a sorsra kerültek. (Tartalék szállítással kapcsolatos tárgyalásaim egyikén, én is találkoztam egy ilyen példánnyal. A már elégé megkopott táblácskán, tisztán kivehető volt a gyártási év: 1936).

Az "Izzósoknak" azonban sikerült - még időben - az egyiket szétszerelni és nagy részét, a dokumentációval együtt elrejteni. Amikor a háború után beindult az élet, ezeknek az alkatrészeknek felhasználásával készítették el azt a gépet, amellyel elkezdődhetett a ballongyártás az Üveggyárban.

Én akkor találkoztam először ezzel - az "IV" rajzszámú - "matuzsálemmel", amikor mint hibajelentő, elkezdtem tevékenységem a Gépszerkesztésben. Már a neve megosztotta a vele foglalkozó szakembereket. "Ifau" mondta, Regele István, aki egyedül ismerte ki magát, a többiek részére megfejthetetlen rajzszámozásában és így egyetlen szerkesztő volt, aki a gép rajzaival foglalkozott. Ezért a többség is ezt a nevet használta. (Mivel a "szülő atyja" amerikai volt és az eredeti dokumentáció is a tengerentúlról származott, szerintem nem biztos, hogy a német olvasat volt az "igazi".)

"Ájvengó" mondta Gazsi bácsi, aki a Szereldében volt a gép szerelését irányító, mindenható művezető. Szerinte az amerikaiak így hívták. Lehet, hogy neki volt igaza és a Walter Scott, nemes lelkű szász lovagjának, Ivanhoe-nak nevét akasztották rá azok, akik először dolgoztak vele. Azzal a primitív elképzelésemmel elő sem mertem hozakodni, hogy a két "betű" tulajdonképpen római szám.

"IV" a Ballonfúvó.

A fentiekben már érzékeltettem, hogy ketten voltak, akik kisajátították maguknak a gépet. Nem engedték, hogy bárki is beleszóljon az "IV" gyártásába és a vele kapcsolatos műszaki problémákba. Az is igaz, nem nagyon akart, vagy nem mert, senki sem beleszólni. A "felső vezetőkkel" az élen, mindenki úgy tekintett erre a gépre, mint egy csodára és nagyon büszkék voltak, ha egy elkészült.

A legyártott "IV" alkatrészeket - mint az Alkatrészgyártásban készített minden egyes darabot - a MEO leellenőrizte. Azok, amelyek bármilyen mértékben eltértek a dokumentációtól, a selejtanalitikára kerültek. Ott döntöttük el, hogy az alkatrész változtatás nélkül felhasználható, esetleg javítható, vagy selejt. Annak ellenére, hogy kiemelten kezelték az "IV" gyártását,sokszor találkoztam a dokumentáció szerint, nem megfelelő munkadarabbal. Ennek az volt a fő oka, hogy minden méret nagyon szigorú tűréssel volt ellátva és ennek betartása nem mindig sikerült. Eltérően a többi alkatrész minősítésétől, az "IV" esetében mindig kikértük a művezető véleményét a felhasználhatóságról, így a végső szót tulajdonképpen, mindig a Gazsi bácsi mondta ki. Ezt a kivételezést, hallgatólagosan mindenki tudomásul vette.

Nekem ugyan feltűnt - a Szereldében járva - hogy a dokumentáció szerint elkészített alkatrészeken az "ifások" nagyon sokat reszelnek, de túl kicsi voltam ahhoz, hogy ezt szóvá tegyem. Egyszer azonban mégiscsak belekeveredtem a Gazsi bácsiék belső ügyeibe.

Szovjetunióból reklamáció érkezett, mert két tartalékként kiszállított "IV" alkatrészt nem tudtak beszerelni. Holló Imre főmérnök, szobájába rendelte a selejtanalitikusokat és jól lebarnított bennünket, hogy hogyan engedhettünk el, nem megfelelő alkatrészt exportra. A Főmérnök elvtárs előtt csak hümmögtünk, de amikor megnéztük - MEO-val közösen - a kiszállítás "papírjait", kiderült, hogy a szóban forgó alkatrészek - minden szempontból - megfeleltek a dokumentációnak, így nem kerültek a selejtanalitika elé, MEO ellenőrzés után egyből kiszállították a vevőnek.

Mivel én voltam a Gépszerkesztés részéről delegálva az analitikába, nekem kellett tisztázni jogos-e a reklamáció. A Szereldében kezdtem. Magamhoz vettem a rajzokat és mentem az "ifásokhoz" kideríteni, miért nem felelnek meg, a szerintünk jó alkatrészek a szovjeteknek.

Szerencsémre éppen szereltek egy Ballonfúvót így nem volt gond, hogy megmutassák a reklamált alkatrészeket. Ránézésre is egyből lehetett látni, hogy azok bizony jelentősen eltérnek a rajztól. Ahogy ott nézegettem az alkatrészeket, megjelent a Gazsi bácsi.

• Mi a gond fiatalember? Ha valami érdekli, miért nem engem kérdez?
• Kérdeztem volna, de nem láttam a művezetői asztalnál, gondoltam, a szerelőurak is meg tudják mutatni ezt a két alkatrészt és elővettem a két rajzot.
• Miért érdeklik ezek magát?
• Csak azt akartam megnézni, hogyan szerelik be a helyükre.
• Úgy ahogy azt kell.
• Az oroszoknak valamiért nem sikerült. Reklamálnak!
• Jöjjön az asztalomhoz. Ott nyugodtabban meg tudjuk nézni a rajzokat.

Odamentünk az asztalához. Az öreg hosszasan nézte a rajzokat és látszott rajta, hogy valamin nagyon töpreng. Végül előhúzott egy kockás füzetet, melyben több oldalon keresztül, gyönyörűen megrajzolt alkatrészek sorakoztak.Pirossal belerajzolva és méretezve, hogy milyen átalakításokat kell rajtuk végrehajtani.

• Amikor a háború után az első gépet szereltük, több alkatrészen változtattunk. Akkor nem volt velünk szerkesztő, nekem kellett a módosításokat feljegyezni ebbe a füzetbe. Azóta is őrzöm. Tudja, a Regelével normálisan nem lehet beszélni a rajzok módosításáról, inkább itt mi megcsináljuk, amit kell. Aztán meg jól jön a fiuknak egy kis pótidő.
• Igen ezt értem, de ha tartalékot rendelnek ezekből - mint ebben az esetben - akkor probléma, ha a rajzszerintit szállítjuk ki.
• Most mit tegyünk? Nézett rám szomorúan. Odaadjam a füzetet?
• Nem kell ideadni. Tartsa meg magánál Gazsi bácsi. Az "IV" úgyis egy "rendkívüli" gép, majd azt javaslom, ha tartalékot rendelnek belőle, kiszállítás előtt, ugyanúgy minden darabot mutassanak meg Önnek, mint a Selejtanalitikán a rajztól eltérő alkatrészeket.

(Azóta többször eszembe jutott, helyes volt-e, amit tettem? Nem akartam a "világot megváltani". Hagytam, hogy minden menjen úgy, ahogy éveken keresztül ment. Az igazgatói székből - igaz, hogy addigra az "IV" már kiment a "divatból" - biztos másként láttam volna a dolgokat. Mindenesetre, az "esemény" után több évtizeddel, titkárnőm Gazsiné, Klárika - aki nem a közvetlenségéről volt híres - egyszer kis éllel megjegyezte:

• Nem tudom miért mondogatta a férjem: "Elhiszem, hogy főnököd szigorú, de hidd el, össze tud ő kacsintani az egyszerű melósokkal ".

Az öreg, talán a régi tartalék alkatrész sztorira emlékezve adta ezt a minősítést?)

Ez esetet követően, életem során még egyszer téma volt az "IV". Igaz nem a gép volt a főszereplő, hanem Dr. P, a vállalat jogásza.

Az Alkatrészgyártásban az egyik esztergályos, száz valahány - elégé bonyolult - "IV" alkatrészt, nem a megfelelő méretekkel gyártotta le. Nem készített, a nagy darabszámoknál előírt mintadarabot - melyet be kellett volna mutatnia a MEO-nak, mielőtt a szériának nekikezd - hanem egyből legyártotta az összest. Sajnos mind selejt lett. A MEO valamennyi hibás alkatrészt átvette és csak a szerelésnél derült ki, hogy minden egyes darab, használhatatlan. Mivel nagy mennyiségű anyag, valamint jelentős munkaidő kárba veszett és a szerelést is hátráltatta, "ügy" lett belőle. Abban az időben, kisebb témákat is - mivel a "népgazdaság megkárosítása", illetve "szándékos szabotázs", lehetősége állhatott fenn - átadtak rendőrségnek. Viola Gyula igazgató elvtárs azonban emberséges volt, gyáron belül folytatta le a vizsgálatot melyen, mint műszaki szakértőt, engem is meghallgattak.

Több mint egy félév is eltelt, amikor a folyóson megállított Dr. P.

• Horváth elvtárs jóindulatúan közlöm, hogy fegyelmit fog kapni, ami egy negyedévi fizetéscsökkentéssel jár.
• Én? Miért?
• Az igazgató elvtárs felszólított, hogy most már zárjam le az "IV" alkatrész ügyét, egy fizetéscsökkentéssel járó fegyelmivel.
• Eddig rendben van, de miért én kapom?
• Tudja, ismét alaposan megnéztem a jegyzőkönyvet. Az esztergályos kilépett, a MEO-s nyugdíjba ment, magával együtt még három nevet találtam, de a másik kettő - mivel esztergályosok - nem hiszem, hogy érdemben tudták befolyásolni az ügyet. (!)

Bejelentkeztem Viola Gyula igazgató elvtárshoz, hogy elmondjam, amit a vállalatunk jogásza közölt velem. Az igazgató elvtárs rövid volt:

• Nem gondolja, hogy egy ilyen marhaságot aláírok.