Izzós évek 3

Ekkor már nem voltam Tiborcz beosztottja így néhány csípést is elhelyeztem. Ebből kettőt szeretnék leírni. Egyik közös utunk alkalmával a felesége kihozta a kb. két-három éves unokáját a búcsúztatáshoz. A kislányt a nagymama öléből átcsábítottam ölembe, hát ritkán láttam elképedtebb embert. Magához hogy-hogy oda ment az unokám? Mert a gyermek ösztönösen tudja ki a jó ember. -válaszoltam pimaszul.

A másik alkalommal, talán Münchenben egy automata ajtónál a szembejövő szemrevaló hölgyre ráköszöntem: Helló. Tiborcz elvtárs érdeklődött, Maga ismeri ezt a nőt? Válaszom egy szó volt: Természetesen. Megdöbbenésében szólni sem tudott, így örökre titok maradt ki volt a hölgy, de nem csak neki nekem is.

Na, de előre szaladtam. Utólag visszatekintve talán egész további életemet meghatározták ezek az évek. A szervezői munka alapját, az együtt gondolkodás, a felkészültség, az adott terület, folyamat minél jobb ismerete és a tárgyaló készség képezi. Taktikai elvem, amit kitaláltam és szeretnék megvalósítani, az nem is az én ötletem, hanem azé a vezetőé, akinek végre kell hajtani. Ezt kell tudni eladni, ha meg akarod valósítani elképzelésedet. Lehetőség volt minden terület vezetőjét megismerni, erre sok fórum volt.

Tiborcz előszeretettel vitt magával sleppet, akiket szerepeltetett is. Így a Mescsán féle hetenkénti termelési igazgatói, fődiszpécseri értekezleten a gyárigazgatókkal, fődiszpécserekkel kapcsolatba kerülve, a gyárakban végzett munkánál már ismerősök voltunk. Magával vitt bennünket és szerepeltetett (prezentáltunk) a Dienes által tartott vezérigazgatói értekezleteken is, ami rangot adott egy későbbi vezetővel való találkozásnál. Szerintem ezt Tiborcz tudatosan tette, előkészítve munkatársainak megfelelő partnerként elfogadását a gyári vezetők számára. A beosztottaknak magabiztosságot kölcsönzött, hogy Tiborcz nem kis hatalmát érezhették maguk mögött, melyet maga Dienes Béla szavatolt. A mai napig nem tudnak olyan helyzetbe hozni, hogy megilletődött lennék valaki rangjától, címétől, és beosztásától.

Az egyetem után friss diplomámmal 1976. szeptember 15-én a Gyártervezési Főosztályon helyezkedtem el, az épületgépész osztályon. Csonka Sándor vezette az osztályt, kissé furcsa vezetési stílusban. Nem sokáig dolgoztunk együtt, mert egyik húzása után elegem lett belőle. Történt, hogy elég sokáig lébecoltunk, nem volt feladat, aztán kaptunk egy nagyon gyorsan elkészítendő feladatot. Mondtam, hogy ezt nem lehet elvégezni csak, ha éjjel-nappal dolgozunk rajta. Eddig úgyis lógatták a lábukat, akkor tessék éjjel-nappal dolgozni. Kissé bosszantott az ügy és a titkárságon utána néztem mikor kapta meg az osztály a feladatot, kiderült már hetekkel előtte, csak Csonka elvtárs szívatott bennünket.

Éppen ekkor kapóra jött, hogy Iványi Ferit a Termelési Igazgatóságról a kereskedelmire helyezték át igazgató helyettesnek. Hívott, hogy menjek hozzá tanácsadónak, mert a raktárgazdálkodás, számlázás átszervezését kapta feladatnak. Örömmel elvállaltam, és én is megszívattam Csonka elvtársat bejelentésemmel, mert mondtam neki, hogy elmegyek tanácsadónak, - azt nem, hogy hova - tajtékzott. Ugyanis a főenergetikára is kerestek tanácsadót és azt gondolta, hogy oda megyek. Dühöngött, hogy egy ilyen szakmai gyakorlat nélküli kezdő akarja betölteni a tanácsadói állást és, hogy ő ezt megakadályozza, hagytam főni a levében nem világosítottam fel hova is megyek.

Állományba 1977. szeptember 16-tól az Anyagellátási főosztályra vettek. Horváth Csaba volt a vezető és nagyon sok jó kolléga, főként a titkársági lányok segítettek a munkámba ma is van egy képeslap, melyen kifiguráznak hajcsár természetemért. Munkámhoz szükséges volt kereskedelmi ismeretekre, főként a külkereskedelem technikája terén. Be is iratkoztam a Külkereskedelmi Minisztérium Oktatási Központja felsőfokú külker áruforgalmi tanfolyamára. Ez a nevezetes öt tantárgyas iskola volt, mely a kereskedelembe dolgozó érettségizett lányoknak felsőfokú képesítést adott és fizetésemelést. Egyetlen előadásra mentem be csak a vizsgákon vettem részt, nekem négy tantárgyas volt (pg. jegyem volt az egyetemről). Így aztán fél év alatt elvégeztem 1980. szeptember és 1981. március közt. Mikor a hölgyek büszkén vitték a bizonyítványukat Falus Gabriella kereskedelmi igazgatóhoz és átsorolták magasabb bérkategóriába őket, én is be menetem Gabikához és elbüszkélkedtem. A fizetésemelési kérésemet azzal hárította el, Sándor magától ez elvárás, nem jár érte emelés.

Az igazgató közvetlen szervezetébe 1981. szeptember 1-vel kerültem, nem is igazán tudom mi volt az indoka. Gabika szerette volna, ha Horváth Péterhez az egyik értékesítési főosztályra (azt hiszem, akkor Gázkisülő lámpaértékesítés volt) kerülök, mert Péterrel sokat dolgoztam együtt. Horváth Péter nagy tudású, több nyelvet beszélő, a számítás technikában is járatos ember volt. Nagyon szerettem vele dolgozni, de más volt a munkatársi és más a beosztott státusz. Gabikának azt mondtam, más a mátkaság és más a házasság. Ekkor folytattam a korábban elkezdett, kereskedelmi rendelések számítógépes feldolgozása rendszert. A Kereskedelmi Igazgatóságon végzett munkáim közt szerepelt az export számlázás korszerűsítése volt. Nem kell nagy dologra gondolni, csak az addig 13 példányban legépelt számlák funkcióját kellett kicsit megvakarni. Nagy megerőltetés nélkül is kiderült, hogy 3-4 példány töltött be funkcionális szerepet, a többi csak, úgy kialakult. A legnagyobb "harcot" Adorján Jenő vállalati revizori példányáért kellett vívni. Jenő a kapott példányai közül időnként kiemelt egy párat és végig szekált mindenkit, aki a kisszállításban érintett volt. Végül Jenő a porta példány boldog tulajdonosává vált.

A revizorokról jut eszembe, még az elektroncső gyárak termelésirányítási rendszerének szervezése során az Adócsőgyár igazgatójánál futottam össze Berkes elvtárssal. Berkes is revizor volt, mindenki reszketett tőle, mert valaha az ÁVH-nál is dolgozott, és valóban szigorú és precíz volt. Egyszer az ebédlőbe menve az irodaház felé vezető korzón találkoztunk megálltunk kézfogásra és pár szóra, utána többen meglepetve kérdezték, te jóba vagy a Berkessel.

Másik munkám a tőkés folyószámla számítógépre szervezése volt. Ezt Bóra néven nevezték - Tiborcz egyik heppje volt, hogy ilyen neveket adjon, volt Nemere is - és éveken át nem sikerült a gépi nyilvántartást bevezetni. A legfőbb akadály az volt, hogy batch rendszerben legfeljebb naponta lehetett adatot frissíteni és utána kijött egy doboz tabló, amiből keresgélni kellett. A régi könyvelőgépes karton célirányosan, egy adott vevő aktuális helyzetét mutatta. Ja, e mellett "ápolt és eltakart" olyan ügyeket, mint a Brüsszeli fiók háború előtti tartozása. Ez a döglött akna még a 80-as években is meg volt (veszteséget csak eredmény terhére lehet lekönyvelni!). A Pénzügyi osztály vezetője, Oláhné Magdika volt mindenek tudója, akinek Teke elvtárs a gazdasági igazgató nagy hódolója volt. A gazdasági igazgatóságon, aki élt és mozgott mindenki a Bóra bevezetésén dolgozott, mert Dienes elvtársnak azt ígértem, hogy három hónap után, csak számítógépes nyilvántartás lesz. Félév után, úgy ahogy ez igaz lett. Ekkor tanultam meg, hogy ha két párhuzamos nyilvántartás van, az soha nem egyezik nagy halmaz esetén. Tiborcz elvtárs páncélteremben őriztette a saját adatait, jó lesz akkor, ha a Szekeres zátonyra fut. Szóval csak úgy lehet az újat bevezetni, ha a régit lemásolva eldobod, az újba veszel fel keletkező adatot, a párhuzamos vezetés mindig tartalmaz hibát.

Ekkor került szóba, hogy az Izzó vásárolhat korszerű számítógépet. Az IBM Magyarország egy BSP keretében vállalati átvilágítást végzett. Aztán a Közgazdasági Egyetem egy csapata részletes anyagot állított össze. Kezdetben minden igazgatóságról vagy maga a vezető, vagy első embere vett részt a munkába, aztán fokozatosan kopott a csapat végül már csak én maradtam vállalati ember. Nagy kaland volt, hogy az óriási anyag összefésülésére kitalálták, hogy Mátrafüreden az egyetem üdülőjében csinálunk work-out-ot.

Az indulás előtt két nappal egy Katalin bálon limbózáskor kificamodott, a bokám. Így a csapat férfi tagjai segítettek leugrálni az autóig. Az üdülőből az étterembe szánkón húzgáltak, de volt gipszes szánkózás is. Hét végére viszont kész lett a több kilónyi anyag. Összeállt egy csapat Tiborcz István vezetésével- változó összetétellel - Mály István, Lévai István, Ipacs György, Nagy Lajos és személyem, volt hivatott a piac felmérésére. Kiutaztunk a Siemens müncheni és augsburgi, a HP franciaországi és az ICL londoni számítógép részlegeibe és néhány referencia helyre. végül az ICL cégre esett a választás.

Párizsban is volt kalandom, mellyel Tiborcz elvtárs idegeit borzoltam. Történt, hogy egyik reggel éppen reggeliztünk, a recepció melletti kis teremben. Tiboczal ültem egy asztalnál, amikor mellettem megszólalt a telefon, - vegye fel mondta - nem nekem szól, válaszoltam. Belép a recepciós: mösziö Szekeres, mösziö Szekeres, telefon, szóval mégis nekem szólt. Unokatestvérem Párizsban él, ő hívott és megbeszéltünk egy esti programot. Nosza, volt faggatózás, ez ki, mióta él itt, mivel foglalkozik, és így tovább az előírás szerinti biztonsági kérdések, a delegáció vezetőjének felelőségével. Hazaérkezve rögtön jelentette Ember Józsefnek a cég III/III ügynökének, aki a kiutazókat eligazította és beszámoltatta. Jóskával szemben volt az irodám a II. emeleten, hétfőn reggel mindjárt mondtam, hogy találkoztam unokatestvéremmel Párizsban, de hívd fel az Író Szövetséget, melynek tagja Nagy Pál. Jóska megnyugtatott, bízzam csak rá. Szerdán az egész csapat megjelent a kihallgatáson, ahol Tiborcz elvtárs teátrálisan jelentette a rendkívüli eseményt. Ember elvtárs megnyugtatta, hogy Szekeres elvtárs már a kiutazás előtt jelezte a rokoni találkozást, tehát semmi rendkívüli nem történt.

folytatása következik...