Izzós évek 4

Befejező rész

Falus Gabriella 1982-es kilépésével nagy kérdés volt ki legyen a kereskedelmi igazgató, voltak belső jelölt és önjelölt személyek, de ennek a posztnak betöltésére sokat számított az Ipari, és a Külkereskedelmi minisztériumok álláspontja. Mikor kiderült, hogy "ejtőernyőst" kapunk Demeter Károly vezérigazgató nem repesett az örömtől.

Mint mindig, Kadlecovics Géza adta az ötletet, tegyünk mellé egy ízig-vérig Izzós múltú titkárt, és rám esett a választás. Bánd Béla támogató barátai, Köteles Zoltán ip. min. h. Martos István Medicor vezér és a Tervhivatalból Soltész Mihály voltak. Géza ekkor már régi turista társunk volt szinte minden hétvégén együtt kirándultunk és naponta találkoztunk, mert közös szobába volt Falus és Demeter titkársága, e mellett egy házban laktunk. A ház intéző bizottságában is együtt dolgoztunk. A bemutatkozás során mindketten jó benyomást szereztünk egymásról. Bánd Béla rendkívül jó kapcsolatteremtő készséggel rendelkezett. Volt egy hibája, nem volt hivatalnok típus, utált minden (papír) munkát. A titkárságán az a szóbeszéd járt könnyebb olyan jegyzéket összeállítani melyen a Béla által nem ismert személyek szerepelnek, mint akit nem ismer. Pályája során volt a londoni és teheráni követségen tanácsos, dolgozott a Külkereskedelmi Minisztériumban és az Orionban.

A kolleganőim Kálmán Éva, Kofflerné Ica és Zsuzsa nagyon szerették, kényeztették, volt is rá okuk mindig figyelmes és udvarias volt mindenkivel. Nem volt jó egészségi állapotban igazi menedzser betegségei voltak, magas vérnyomás, magas vércukor szint, gyomor panaszok (savtúltengés), túlsúly. Nagy veszekedés volt, amikor a napi 6-8 kávéról letiltottam 2-3 kávéra. Napi rendszerességgel tért ki a rabszolgamunka alól, mindig azt mondta intézd el az a dolgod, ezt kiterjesztette a fontos aláírandó iratokra is. A másik ütközési pont az volt, hogy mindenhova el akart vinni magával. Én azt hiszem, ebben volt egy kis hiúság is, mert egy-két alkalommal, amikor vele mentem személyi titkáraként mutatott be. Érve mindig az volt, hogy olyan kapcsolatokra tehetek szert, amire kevés embernek van lehetősége.

Barátainak egy részét átpasszolta így lett jó barátom Varga Mihály az Óbuda Tsz elnöke, a Birkózó Szövetség elnöke, hajdan a Nagyrédei Tsz elnöke, Peterdy Vince a Forte gazdasági, majd vezérigazgatója és még sorolhatnám. A szervezési munkát nem akartam abba hagyni, végül odáig fajult a dolog, hogy azt mondta, ha ennyire szervezni akarsz, menj vissza a Szervezési Főosztályra, így aztán 1984. március 1-től ismét a Szervezési Főosztályon dolgoztam egészen egy fél évig 1984. október 1-ig.

Mály Pista volt a főosztályvezető, kollegáim a régiek nagy része. Roppant kellemetlen helyzetbe kerültem, mint a főosztályvezető barátja, a kereskedelmi igazgató titkárság vezetője, akiről nem is tudták, hogy miért rúgták ki, csak kerülgettek. Bánd a helyemre Szőke Pistát helyezte, de annak ellenére, hogy több nyelvet beszélő közgazdász végzettségű szakember volt, nem tudtak bizalmas kapcsolatba kerülni. Gyakran felhívott vagy felhívatott, hogy nem talál meg anyagokat menjek és adjam elő. Szinte minden ebéd után nála kávéztam és elintéztük a napi teendőket. Azután, bejelentette, elég a bohóckodásból menjek vissza, Szőke Pista már előbb megszökött, tényleg nem tudtak együtt dolgozni.

Szervezési munkám során az igazgatóság szervezet korszerűsítésével foglalkoztam. Ekkor kezdtem el a SZÁMALK-nál a rendszer szervezői tanulmányaimat, friss ismereteimmel tudományos alapokon készült el tanulmányom. A cél, folyamat, szervezet elv érvényesítésével felvázoltam az anyagi és irányítási folyamat minden lényeges elemét és ehhez hozzá rendeltem a szervezeteket. Ekkor jött a vezető kiválasztás hármas követelménye, mely szerint az első szempont a politika elkötelezettség, a második a szakmai rátermettség és végül a vezető készség. Na, ezen aztán az egész megbukott, mert X elvtárs alkalmas lenne az A vezetői posztra, de mit csináljunk Y elvtárssal és ez sorban egész a kukáig. Eszembe jutott Tiborcz elvtárs mondása Laky Editke kinevezésekor: Editke nem egy lumen, de régi jó elvtárs.

Marschalek Ila régi jó barátom volt, irodájába Selyem Andrással is vitáztam a "hármas követelmény" sorrendjéről, az elsőt én a végére tettem volna. A rendszerszervezői diplomamunkát hárman csináltuk Mály István, Szabó József és szerény személyem 1986. május 16-án kaptunk diplomát. Sok mindennel kellett foglalkoznom, szinte minden olyan dologgal, amire nem volt szükséges külön státuszra, pl. az igazgatóság munkavédelmi felelőse is voltam. Szóval, nem volt az igazgatóságnak se főkönyvelője, se gazdasági vezetője (nem is kellett), így 1988. július 1-vel kineveztek gazdasági vezetőnek, de a cím kötelez alapon 1989.március 7-én beiratkoztam a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Mérnök üzemgazdász kar, ipari szakának esti tagozatára Mály Istvánnal és Szabó Józseffel együtt. 1991. januárban abszulutóriummal fejeztem be, a diplomamunkát nem készítettem el. Igaz, okafogyottá vált, mert akkor már az igazgatóságon igazi főkönyvelő volt, Harsányi Kati. Annyi jó mindenesetre származott ebből a "beosztásból", hogy néhány főkönyvelői értekezleten, erről a területről is szereztem barátokat, Musits Ferit Nagykanizsáról, Bene Gusztit Hajdúböszörményből, és másokat. Verőce és a Hajdúböszörmény - Hajdúnánás két emlékezetes hely maradt életemben, mint főkönyvelői értekezlet helyszínek.

A GE tulajdonossá válásával megváltozott a cég, megkezdődtek a számomra ma is érthetetlen átszervezések, illetve ma már látom, hogy az emberek bizonytalanságba tartásától vártak jobb teljesítményt. Ez persze nem igaz, szerintem, akinek nem a rettegés tölti ki az életét, sokkal jobban tud teljesíteni. Wohl Péter lett gyakorlatilag a kereskedelmi igazgató, bár ezt Marketing Igazgatóságnak nevezték el. Péter úgy gondolta, hogy szolgálataiért - hiszen ő volt a GE vásárlás közreműködője - nagy ember lesz. Ö kijelentette, hogy vége a felelőtlen tanácsadói munkának kapok egy felelős munkakört. Így lettem a Logisztikai Iroda vezetője (Director Logistics and Production Planning) 1990. március 1-én, ez a Szabó Kálmán vezette Gazdálkodási Iroda volt.

Itt az alkalom, hogy dr. Wohl Péterrel való kapcsolatomat leírjam. Mi nagyon régóta ismertük egymást, még pályánk kezdetétől. Péter a Kereskedelmi Igazgatóságon dolgozott, ahova korábbi kollegám Tuboly László is. A kereskedelmi KISZ-es csapattagjaival több alkalommal találkoztam, velük együtt voltam többek közt a Bükkben egy szép buszos túrán. Itt sok kapcsolat jött létre, azt hiszem Péter ekkor talált későbbi feleségére Kollányi Zsuzsára is. Mikor az Igazgatóságra kerültem és még az Anyagellátáson volt a helyem nem nagyon találkoztunk, utána Dániába ment fiók igazgatónak, csak amikor haza jött kerültünk ismét kapcsolatba. Bánddal nem volt igazán baráti a kapcsolata, nagyon eltérő volt az életfelfogásuk, kölcsönösen tartózkodó volt kapcsolatuk. Péter munkamániás volt, nyelveket beszélt, nehezebben barátkozott, Bánd nem szeretett gályázni, nyelvtudására nem lehetett büszke, és mindene volt a kapcsolatteremtés. Péterről azt mondta, mikor pénzosztásról volt szó olyan zsugori, hogy még magától is sajnálja. Egyszer megcsinálta, hogy helyetteseinek magasabb bért adott, mint a sajátja.

A trükk abban rejlett, hogy a vállalat legfelső szintű vezetőinek bérét, prémiumát a minisztériumnak kellett jóváhagyni, mikor béréről volt szó, azt mondta, ne vicceljetek, a helyettesem többet keres. Péter nem vette jó néven, hogy Bánd barátja voltam. A GE egészen más kereskedelmi szemléletébe Magyarország és a magyar vezetés nem illett bele, először Párizsba, majd Brüsszelbe végül Londonba került az irányítás. Péter úgy gondolta, hogy a fiók irányítás továbbra is az ő hatásköre, és a fiókvezetőknek utasításokat adott. Végül kapott egy címet Stratégiai Fejlesztési igazgató, egy titkárnő és a sofőrje volt a teljes stáb. A szervezetem Baracskai Ferenchez került 1991. június 20-án.

A logisztikai feladatok ellátását a GE márka bevezetése egyre nehezebbé tette. A csomagolások jóváhagyása a londoni irodán keresztül Clevelandig és vissza kellett érjen. Tom Stanton kitalálta, hogy a magyarok nem tudják megoldani a GE márkák logisztikáját és a bécsi gyárban kiépítették a raktárt. Innen lehívásos rendszerben kérték le az árut. Aztán elrohant Londonba és panaszt tett a rossz kiszolgálásra. Egy ilyen értekezletről hívott fel Baracskai Feri, hogy péntektől keddig készítsek egy kimutatást a GE márkás termékek helyzetéről 1991. novembertől 1992. februárig semmilyen nyomkövetés nem volt, ezért ezt nem lehetettet összeállítani két-három nap alatt. Gelimoor vette át az ügyet, akinek két hét alatt Ipacs Gyurival elkészítettük a kimutatást. Ekkor vált világossá, hogy Bécs képtelen fogadni a már legyártott árut és mindig azt kérte, aminek a gyártás feltételei hiányoztak. Végül megint Bánd Béla nyújtott segítséget. Ekkor az Eladási Igazgatóság, vezetője volt, melyhez csak Kelet-Európa és Belföld tartozott. Azt mondta a Király utcai boltban nyugalmas állásom lehet, így 1992. október 2-tól a márkabolt vezetője lettem. Bánd Béla után Wohl Péter lett az Eladási igazgatóság vezetője. Sajnos, nem tudtam nyugton maradni, mindig új és újabb ötletekkel bombáztam Pétert. Szerettem volna a Márkaboltot tovább fejleszteni, sőt szerződéses formában működtetni, végül Péternek elege lett belőlem.

1995. januárban felmondtam és 34 évi Izzós - Tungsramos - GE pályafutásomat 1995. május 29-én befejeztem.