Izzós stiklik

Barcelona

Cégünk életében sarkalatos szerepet töltött be az árbevételi tervek teljesítése. Végső soron a vezetői prémiumok és a vállalat teljesítmény mérésének legfontosabb mutató száma az árbevétel volt (főként a dollárban elszámolt). Így nem csoda, hogy egészen bizarr történetek fordultak elő.

Ezen a területen főként a gépgyártás jeleskedett. Annak ellenére, hogy nem dolgoztam ezen a vonalon néhány történetet hallomásból ismertem. Ezek közül a MÁV dolgozók ösztönzése és a határvámkezelést végzők serkentése közszájon forgott. Hiszen a teljesítésigazolásra szükség volt, ezért az árut "áttolták a határon" legalább is pecsét került az okmányokra.

Másik ilyen trükk lehetett a partnerek segítsége készletre történő rendeléssel. Egy ilyen baráti betárolásról dr. Wohl Péter dániai fiók kapcsán már írt. Ezek olyan ügyek voltak, mint amire az amerikai indián mondta, hogy nem értem a fehér embereket, akik a takarójuk egyik végéből levágnak egy csíkot és a másik végére varrva, azt gondolják hosszabb lesz a takaró.

Amiről a történet szól az a Tungsram Barcelona fióknál alkalmazott kegyes stikli felszámolása volt.

A fiók úgy működött, hogy nem volt saját raktára a vevőket konszignációs raktárból szolgálta ki. A konszignációs raktár egy olyan raktár, ahol a beszállító árukészletét tárolják és kezelik, általában a vevő telephelyén. (Barcelona esetében bérelt raktári szolgáltatás volt.) A konszignációs rendszer lényege, hogy a beszállító továbbra is tulajdonosa marad az áruknak, amíg azokat vevő nem értékesíti vagy felhasználja. A konszignációs raktári készlet úton lévő készletnek számít, nem eladott árú. A Tungsram Barcelona esetében éveken keresztül úgy tekintettük, hogy a határlépéskor megtörtént az eladás, az árú értéke árbevételként elszámolható. Tekintettel a deviza elszámolás állami monopóliumára a Magyar Nemzeti Bank revizorai vizsgálták az árbevétel elszámolás rendjének betartását. Vizsgálatuk kiterjedt a helyszíni ellenőrzésre is. Mindkét helyen a Deviza pénzügyi osztályon és a barcelonai fióknál rendben lévőnek találták az elszámolást. A nyilvántartások számitógépes irányba terelése is elkezdődött és ez is fenyegető veszélyt jelentett a bűvészkedésre. Két fiatal pénzügyes kolléga dr. Iványi György és Kertész Péter került a céghez és szerették volna a rendszert feltünés-mentesen kiegyenesíteni szabályos mederbe terelni.

Mály Istvánnal kapcsolódtam be a nyilvántartás rendszerének szervezésébe. Összeállítottuk a rendszer tervét és Kertész Peti, Mály Pista és szerénységem elzarándokoltunk a Magyar Nemzeti Bank Devizagazdálkodást ellenőrző revizoraihoz. Ismertettük a rendszert kiemelve a biztonságos, folyamatos zárt adatkezelést, a manipuláció kizárását. A megbeszélés végén az egyik banki kolléga megjegyezte: "Nagyon jó, áttekinthető és korszerű nyilvántartási rendszert terveztünk, egyelőre nem látják, hogy milyen trükk van benne, de eddigi tapasztalataik alapján a Tungsram mindig kitalál valami zsiványságot." Hát elég hosszú volt a bank első emeleti folyosóján az északi szárny végéről a kijáratig végig jönni komoly arccal. Aztán az utcán már jót nevettünk azon, hogy a "jóútra térésünk" fordítottját gondolta a revizor úr.

Ezek után már nyugodtan értékelhettük jutalom útnak Mály Pistával Barcelonában a rendszer bevezetéssel töltött egy hetet. Az itt működő iroda és a konszignációs raktár munkájának áttekintése mellett jutott időnk a város nevezetességeit megnézni és Montserrat-i kiruccanásra is szakítottunk egy napot.

A fiókvezető Mányai János gondoskodott arról, hogy kulináris élményekkel is gazdagodjunk.

Túrázásról és költségoptimalizálásáról

A Tungsram turisták képviselték az igazi tömegsportot a Vasas Izzó Sport Körében. Tagsága a csecsemőktől az aggastyánig felölelt minden rendű és rangú Izzóst és családtagjaikat, sőt "külsős"barátokat is. Nagyon jól szervezett és vezetett civil szervezet volt, mely sikeresen teljesítette azt a feladatát, hogy a szabadidőt egészségesen, jó társaságban és környezetben töltsék el az emberek. Ki-ki, érdeklődésének, igényének megfelelően választhatott a turista szakosztályok programjaiból.

A programokat egy éves időszakra, a képzett túravezetők állították össze és a tagok minden évben egy nyomtatott Túraterv füzetben megkapták. A szakosztályok teljesen nyitottak voltak mindenki kedve szerint választhatott. Érdemes felsorolnia a tagozódást, mert jól jellemezi a sokrétűséget. A legnagyobb kínálat a gyalogos túra tagozatok listáján volt, ahol egy-egy hétvégén több túra lehetőség is szerepelt, hiszen gépgyári tagozat is szervezett túrákat. A másik nagy szakosztály a vízi túrázók csapata volt és talán a szervezettségük is a legjobb volt, mivel rendszeres volt a több napos túra közös étkezésekkel, sátoros szállással. Ezek a programok már az együtt élés szintjére emelték a túratársi, baráti kapcsolatokat. A vizitúrázók a holtszezonokban szerveztek, vagy kapcsolódtak be a gyalogos túrákba. Jelentős szerepet vállalt a nyugdíjas tagozat azzal, hogy rövid gyalogtúrákat és kulturális programokat (kiállítás, múzeum, park látogatás, stb.) szervezett a munkanapokon is.

Létszámban és programban kisebb a kerékpáros, autós, ifjúsági tagozatok tevékenysége. Ezek szakosztályra tagozódások semmilyen elhatárolódást nem jelentettek. Tudatos kapcsolatteremtés volt a szakágak "mixelésére", hogy minden évben a "Túravezetők kötelező túravezetési gyakorlata" programot szerveztünk. (A "kötelező" csak a névleges volt, hiszen olyan sok vizsgázott túravezető volt, hogy nem is lehetett volna egyszerre mozgatni.) Ez egy hétvégi buszos túra volt, ami nagy szerepet játszott a csapat építésben, hiszen minden szakosztályból voltak résztvevők. Tájfutó tagjaink is voltak, akik biztosították a szakmai és tárgyi feltételeket, kihelyezték a bólyákat, szereztek tájfutó térképet és segítettek abban, hogy a pályát (Bocs' útvonalat!) tévesztett társainkat megtaláljuk.

A buszos túra szervezése egy kis stiklit rejtett, annak érdekében, hogy a részvételi költséget optimalizáljuk. Ugyanis a vállalati szakszervezetnek volt olyan feladata is, hogy a dolgozóknak kulturális és szabadidő programokat szervezzen és ehhez természetesen költségkeret is rendelkezésre állt.

A legegyszerűbb megoldás részükre az volt, hogy a turista szakosztály szervezze és bonyolítsa le a programot a szakszervezet pedig állta a busz költséget. Így a szakszervezet kipipálhatott egy rárótt feladatot, a turisták pedig jelentős költség hozzájárulást kaptak.

A kétnapos túra képe, Ópusztaszer