Izzós "találmányaim"

Szó volt már róla, hogy az Izzó rendkívül intenzív gyártmány- és gyártásfejlesztéssel foglalkozott; volt olyan terméke, amely a világon elsőként nálunk jelent meg. A fejlesztések nyomán számos szabadalom és újítás keletkezett; az előbbiek fajsúlyosak voltak, de utóbbiakért is járt némi "aprópénz" kereset-kiegészítésnek. Ezekkel az ügyekkel külön egység – az Iparjogvédelmi Osztály, vezetője az én időmben Czuczor József, majd őt követően Mészárosné Viola Kati – foglalkozott. A Félvezető Fejlesztés kiemelkedő műszakijai ezen a téren is nagyon aktívak voltak.

Nekem is vannak "találmányaim"; büszke is vagyok nagyon rájuk; mindegyikre – bár ezek nagyon másfélék, mint ami az emberben elsőnek felmerülne. Négy ilyen találmányt sorolok, bár több is megérdemelné a megemlítést.

Legelsőnek említendő találmányom Tőkés Józsefné, Tőkés Gizike; férje, Jóska a Fényforrás Fejlesztés azóta sajnos elhunyt dolgozója volt. Gizivel a Kutatóban találkoztam először; ő akkor az ottani anyagellátás amolyan "lótifuti" huszonévese, anyagbeszerzője volt. Egy csinos, szemrevaló, higanymozgású fruska, akivel rengeteget pingpongoztunk – nagyon jól játszott!! Hasonlóképpen, elképesztően tudott és szeretett táncolni; ha belemelegedett, lerúgta a cipőjét és mezítláb – néha az asztalon… - ropta a táncot. De nem emiatt lett a találmányom, hanem azért, mert többször előfordult, hogy valami bonyolultabbat a kutatási tevékenységhez be kellett szerezni és főnökei hosszan és részletesen magyarázták, hogy azt a dolgot vagy anyagot miért nem lehet beszerezni – nos, mire a főnökök ezt végigmagyarázták, addigra Gizi beszerezte azokat… Amikor ez már többedszerre is előfordult, megjegyeztem és a MEV-be kerülvén, vittem őt is magammal. Ott egy egész "Anyagellátási Főosztály" dolgozott a cég anyagellátásán, de mondtam nekik, hogy mindent csak úgy csináljanak, ahogy Gizi mondja. Mondjuk fújtak rám ezért a hivatalos ottani főnökök, de nem engedtem: számomra Gizi addigra beszerzési etalon lett és nem is cáfolta meg ebbéli "rangját" soha.

Aztán Gizike a MEV Szakács Benő vezette Budapesti Félvezető Gyárába ment át dolgozni és ott fokozatosan beledolgozta magát a könyvelésbe-közgazdaságtanba. Rengeteget tanult önszorgalmúlag és kitűnő gazdasági szakemberré nőtte ki magát. Innentől kezdve bárhová mentem, őt vittem magammal gazdasági vezetőnek. Őt neveztem ki gazdasági Igazgatónak a Vishay Hungary-ban is és mindenki, a Vishay összes külföldi főnöke is elfogadta és elismerte Gizi munkáját. Hogyisne – a cég auditora az Ernst & Young volt, a világ egyik legkiemelkedőbb nemzetközi auditor-cége – és igazgatója nem egy alkalommal kijelentette, hogy az ő általuk auditált cégek gazdasági igazgatói között Gizi messze a legjobb.

Gizinek egy hibája volt: leküzdhetetlen kisebbségi érzéssel küszködött… "Csak" gimnáziumi érettségije volt és emiatt még azt is szégyellte, hogy igazgatónak hívom… Hiába mondtam neki, hogy a tudása messze meghaladja bármely diplomásét és "ha valakinek baja van veled, csak küldd hozzám" – nem segített. (Egyébként soha nem volt baja vele senkinek; se magyarnak, se külföldinek.) El is határoztam, hogy egyszerűen kimegyek az bolhapiac Ecserire és – veszek neki egy diplomát… Miért, százszámra vannak, akik ott vettek maguknak nyelvvizsga bizonyítványt úgy, hogy egy kukkot nem tudnak idegen nyelven – Gizi viszont abszolút profi volt a szakmájában; ha valakinél, hát őnála jogos lett volna az akció, nem is szégyelltem a szándékomat, jó helyre került volna a diploma. Máig sajnálom, hogy végül is a szándék csak szándék maradt…

A másik megemlítendő találmányom Marton Pál volt. Róla már többször is volt szó a történeteimben és ő maga is szerzője az egyik izzós sztorinak. Bár a veszprémi vegyészmérnök-végzettségű Palival egyszerre kezdtünk az Izzó Félvezető Fejlesztésén, de ő nagyon elméleti irányultságú volt, ezért ő a főosztályvezető közvetlen stábjába kerül, míg én típusfejlesztéssel foglalkoztam. Pali megérdemelte ezt a pozíciót; kiemelkedő mennyiségű, mélységű és szélességű ismeretanyaggal rendelkezett; valódi polihisztor volt. (Még a Marxista Egyetemet is elvégezte, bár erre senki nem inspirálta és soha nem volt neki semmi politikai ambíciója – egyszerűen érdekelte a filozófia és a politikai gazdaságtan.) A vegyészmérnöki mellé szerzett is még vagy három szakmai diplomát is. Giber mellett elméleti tudására volt szükség.

Ebből a "burokból" Pali akkor került ki, amikor Gibert leváltották és ez a többiek által "glóriafényesítésnek" csúfolt (de irigyelt és elismert!) tevékenység egyszerűen megszűnt. Akkor hozzám került és lényegében azóta egymás mellett vagyunk mindmáig. Számomra Pali tudása abszolút etalon volt; amit ő mondott, az úgy volt. (Egy konkurense volt neki az én fejemben: Oldal Bandi bácsi… Őt ha lehet, még Palinál is magasabbra értékeltem és ezért megmondtam Palinak, hogy bármilyen vita esetén én automatikusan és látatlanban Bandi bácsi véleményét fogom elfogadni. Pali ezért csak kicsit orrolt; de bölcs volt és sose kellett kettőjük között igazságot tenni. Aztán Bandi bácsi elment és Pali egyedül maradt a csúcson… Bandi bácsit nem egyszerűen tiszteltem a hatalmas, enciklopédikus tudása miatt, hanem őszinte érzelemmel szerettem, akár a saját nagypapámat – a személyisége és nem életkora okán!)

Palit is vittem magammal, akárhová kerültem. A Fényrendszer Fejlesztésen – a másik alvezér, Kozma Ferenc párjaként (a harmadik alvezér Nagy Andris volt) – a kisülő-lámpák elektronikus gyújtó/előtétjének kidolgozását végezték sikeresen. (Pali addigra kiemelkedő elektronikus szakemberré is kiképezte magát.) Ezen túlmenően, a Fényrendszer Fejlesztésen felmerülő valamennyi elméleti problémának is Pali volt a felügyelője, megoldásának irányítója. Aztán a Kutatóba kerültem és Pali oda is jött velem – elméleti tudásának igazi adaptációjára ott kerülhetett sor. Ott is maradt, amikor én a MEV-be kerültem és később, a GE időkben ő a GE Talent Pool tagja lett. Aztán újra együtt dolgoztunk; ő vitte a Vishay Hungary környezetvédelmi tevékenységét nyugdíjba vonulásáig. Elméleti kérdéseimnél még mindig hozzá fordulok, máig tartjuk a kapcsolatot.

Külön magyarázattal tartozom a harmadik találmányomnál, Szakács Benőnél. Róla már sokszor volt szó a "Történetekben." Az ő szakmai kvalitásait egyáltalán nem én "találtam fel", azok közismertek voltak. Ő a Kászonyi László vezette Méréstechnikai Labor oszlopos tagja volt és miután pont ő volt az én fejlesztési feladataim – a mesa tranzisztorok – területének felelőse és a mérési ügyeinek intézője, valószínűleg én dolgozhattam – szakmázhattam vele a legtöbbet. Már a vezetői ranglétrán is megtette az első lépéseket – ezt azonban én afféle "Auftakt - nak", ütemelőzőnek tartom. Szakács Benő vezetői kiteljesedése már akkor történt, amikor szorosan együtt dolgoztunk és már nem méréstechnikában.

Mindenekelőtt: Benő egyáltalán nem ácsingózott a vezetői pozíciók után és ez volt az egyik kiemelkedő érdeme és tulajdonsága, ezért érdemelte meg ő minden vezetői beosztását. Emberséges, szakmaszerető, megbízható, hozzáértő, konzekvens, számon kérő, de segítőkész és sikeres vezető volt minden pozíciójában. Ő lett a MEV Budapesti Félvezető Gyárának igazgatója – meglehetősen hosszú rábeszélés után… Mint ilyen, a cég teljes budapesti mikroelektronikai tevékenységét ő irányította – és el kell mondani, hogy ez a tevékenység fennmaradt és fejlődött a tragikus elemgyári tűz után is; a gyár egyik – bár kiemelkedően fontos - üzeme pusztult el, de nem a teljes tevékenység. (Benő mellé került a fentebb említett Tőkés Gizi.)

A nyolcvanas évek második felében az iparirányítás megpróbálkozott a cégek irányításának átszervezésével is; az operatív vezetés mellé kísérletképpen kialakítva egyfajta "stratégiai partnerséget" mintegy kvázi-"részvényesek tanácsát"; ha jól emlékszem, valamilyen elnöki funkcióval az élen. Nos, erre az elnöki funkcióra Szakács Benőt jelöltük, aki aztán újfent hosszan szabódott. Végül aztán az egész ügyet levették a napirendről; a MEV-ben ilyen kísérletre nem került sor.

A MEV csődbe menetele (csődbe vitele…) után Benő az egyik utódcég (Intermos RT) műszaki vezetője lett (lényegében maradt a pesti mikroelektronika vezetője) és az maradt akkor is, amikor engem az Intermos elnök-vezérigazgatójának neveztek ki. Rengeteget utaztunk és tárgyaltunk együtt; szegény céget képviselvén volt, amikor egy-egy külföldi szállodában egy ágyban is aludtunk… (Honni soit qui mal y pense…Szégyen arra, aki rosszra gondol)

Aztán volt egy kis intermezzó az Intermos és a Vishay Hungary között (Melcom RT), ahol Benő továbbra is a pesti prímet vitte. Végül, amikor én lettem az amerikai tulajdonú cég vezérigazgatója, Benőt kértem fel, hogy vállalja el a műszaki vezérigazgató-helyettesi posztot és ezt a posztot töltötte be közmegelégedésre nyugdíjba vonulásáig. Ő volt a mindenki által becsült első helyettesem, mint Dienesnek Horváth Pál. Nekem bevallottan legkedvesebb munkatársam volt, akiben a végletekig és korlátlanul megbíztam és aki ezt a bizalmat soha nem csalta meg. Minden szégyenérzet nélkül vallottam be nyílt színen, hogy én Benőben tökéletesen megbízom, iránta elfogult vagyok és emiatt semmiféle, ellene irányuló panasznak-mószerolásnak nincs nálam esélye.

Benő ma, 2024-ben 84 éves és rendszeresen találkozunk mindmáig.

Nem a választék, hanem a jelen sztori terjedelmi korlátai még egy "találmány", Sólyomné Szilágyi Mária (Ria) felemlítését teszik csak lehetővé. Ria többszörösen is "kakukkfióka" ebben a négyes-fogatban: ő nem dolgozott a Félvezető Fejlesztésen, nem is volt műszaki, hanem az Izzó Kultúrbizottságának volt tagja. (Ilyen alapon tehát az előző három személlyel szemben nem is műszaki/gazdasági-szakmai alapon nyugszik az ő szerepeltetése.) Áttételesen, volt azonban félvezetős kötődése: a férje Sólyom Rudolf volt, egy csendes, szorgalmas, igyekvő, megbízható üzemmérnöke a Kászonyi László-vezette Méréstechnikai Labornak. Rudi (három félvezetős kollégájával egyetemben) az ún. SZET (=szakmunkások egyetemi tanulmányai) program során szerzett – nem mindig értékén megbecsült - felsőfokú végzettséget. Ria tevékenysége viszont teljes egészében a humán vonalon zajlott.

Eléggé közismert volt vonzalmam a humán területhez; ez a vonzalom máig is erős maradt. Elvégeztem a Marxista Egytem ("foxi-maxi") filozófia szakosítóját (majd a másik két szakosítót is; sose használt felsőfokú végzettséget is szerezvén ezáltal) Volt olyan időszak, amikor komolyan mérlegeltem, hogy elhagyom a mérnöki pályát és átnyergelek filozófia-történésznek. (Arisztotelész máig is a kedvenc filozófusom). Intenzíven foglalkoztam humán témákkal; történelemmel, irodalommal (főleg az ókoriakkal) - még vallástörténettel és homiletikával (egyházi szónoklattannal) meg grafológiával is. Rendszeres látogatója voltam a Váci úti Izzó Szakszervezeti Könyvtárának, amelyik a Kultúrbizottság égisze alatt működött. Kézenfekvő volt ezért, hogy összetalálkoztam Riával is.

A közös humán érdeklődés Riával sok közös akciót generált. Számos vetélkedőn voltunk közös csapattagok, így például az "Izzós válogatott" tagjaként a (legalább is Budapesten széles körben szervezett) külpolitikai vetélkedőn. Az izzós válogatott csapat vezetőjének választottak és Ria a négyfős csapat okos, szorgalmas, megbízható és lelkes tagja volt. (A másik két tag Török Robi és Mészáros Feri volt) Együtt jártunk, illetve vettünk részt a számos felkészítő összejövetelen és értünk aztán el közösen - emlékeim szerint – budapesti második helyezést.

Közismert volt annak az időszaknak a brigádmozgalmi tevékenysége is. Én a mozgalom célkitűzéseit (az adott kollektíva szakmai-emberi egységének erősítését) helyesnek tartottam (miközben tudván tudtam a kivetnivaló, nevetséges, elitélendő vadhajtásokról – pl. színházak előtti eldobott belépőjegyek guberálásáról- is.) Minden esetre, az Izzóban igenis voltak értelmes és sikeres brigádok is és közöttük általában minden évben Fonyódon szakmai vetélkedőt is szerveztek. A zsűri vezetője általában maga Dienes volt és Riát és engem közösen kértek fel a vetélkedők levezetésére. Érdekes munka volt; szívesen csináltam és Riával nagyon jó és könnyű volt együttműködni; élveztük a közös munkát. Hasonló humán témakörökben gyakran szerepeltünk együtt másutt, az Izzó vidéki gyáraiban is. Jó volt Riával együtt dolgozni. Ez a kapcsolat aztán megszakadt, amikor elkerültem az Izzóból.

---

Nagyon fontos megjegyzést kell tennem a fenti visszaemlékezéshez: mind a négy felemlített személy a saját jogán és saját értékeire támaszkodva ért el sikereket – amelyeket nyilván nélkülem is elértek volna. Én nem is "feltaláltam", hanem csak jó szemmel megtaláltam őket; az értéküket inkább felhasználtam, semmint alakítottam; feltalálták ők saját magukat – meg mások is őket. Én tartozom nekik köszönettel és nem fordítva; itt tehát a "találmány" értékesebb, mint a feltaláló. Mind a négyükkel nagyon szívesen dolgoztam együtt és dolgoznék együtt újra meg újra, bárhányszor is kezdeném; mindegyiküknek örömmel biztosítottam előmenetelt és/vagy szereplési lehetőséget, ha az rajtam múlott és soha nem csalódtam egyikükben sem. Büszke vagyok arra, hogy velük dolgozhattam miként a terjedelmi korlátok miatt meg nem említhetett további "találmányaimmal" is. Alapelvem volt és maradt, hogy vezetőként én nálam okosabbakkal veszem magam körül – és ez mind a négy felemlített találmányomnál tökéletesen teljesült.