Japán 

Pongrác Lajos hihetetlenül szellemes beszámolója után lehetetlen vállalkozás érdekeset írni. Nincs is ilyen tervem, de egy sztorit azért megosztok Japánból.

Tungsram japán H4 üzletének fő partnere a Toyota volt, ennek támogatására jött létre 1986-ban a Nippon Tungsram cég, ahova a műszaki, minőségügyi problémák rendezésére engem küldtek ki Budapestről.. Az autólámpákat nem közvetlenül a Toyota vásárolta tőlünk, hanem az ő megbízásukból a legnagyobb japán reflektorgyártó, a KOITO.

A kialakult gyakorlat szerint rendszeresen látogatást kellett tennünk a KOITO gyárában. A kedvező helyzet az volt, ha a látogatást mi kezdeményeztük. Ilyenkor fel tudtunk készülni az előzmények alapján várható kérdésekre: milyen hibákat találtak, nem elégedettek a minőségjavítási eredményeinkkel, nem tudjuk követni a konkurenseink (Philips és OSRAM) minőségi mutatóit, stb.

Néha azonban az is előfordult, hogy KOITO szakemberei rendeltek magukhoz - azonnal. Ilyenkor úgy szólt a meghívás, hogy

• "Ha most indulnak, mikor érnek ide?"

A célzást megértve, persze azonnal indulni kellett. Arra mindig volt idő a "meghívó" telefonbeszélgetéskor, hogy röviden ismertessék a tapasztalt probléma lényegét, így a másfél órás vonatozás során megtervezhettük, hogy a látogatás alatt milyen érveket sorakoztatunk fel, és milyen taktikát képviselünk. Tad Soeda barátom ilyenkor mindig büszkén mondta nekem:

• Látod János, milyen jó, hogy politikatudományt végeztem az egyetemen? A következő tárgyalás ugyanis, igazi politikai párbaj lesz!

Egyszer bekövetkezett azonban az a nem várt helyzet, amikor felhívtak, közölték, hogy még aznap, 10:45-kor legyünk a KOITO 7. számú tárgyalójában, Kodama úr vár minket! A tárgyalás tartalmáról semmilyen részletet nem közöltek. Furcsa, baljós előjel.

Pontosan (10 perccel a megjelölt időpont előtt) érkeztünk. A vendégeket fogadó hölgy kinyitotta a tárgyalót, leültetett minket.

Vártunk. 10 percet, fél órát, 50 percet. Még teával sem kínáltak. Azt hiszem, Soeda barátom felidézte politikatudományi tanulmányait.

Hirtelen berontott a szobába Kodama úr! Olyan volt, mint egy felbőszült bika. Vörös fej, eltorzult arc. Még köszönésre sem méltatott minket! (Ilyent sem korábban, sem azóta nem tapasztaltam Japánban!)

A magával hozott nagy borítékból egymás után vette ki a H4 lámpákat, és vágta azokat elém az asztalra, hogy alig győztem védeni magam. (Ehhez tudni kell, hogy a japán vevőkkel tartott első budapesti találkozásaink során Toyota és KOITO képviselői már azt magyarázták, hogy a H4 lámpákkal úgy kell bánni a vizsgálatok során, mint a "hímes tojással". Hát bizony nincs az a hímes tojás, ami a Kodama úr által bemutatott bánásmódot túlélte volna.

Óvatosan vettem kézbe az első hozzánk vágott lámpát, majd a másodikat, aztán a többit. Valamennyi Philips márka! Micsoda megkönnyebbülés (plusz kis káröröm! - Ők is csak emberek!).

Kodama úr közben üvöltött, nem tudom, mit, de hogy nem dicséretet mondott, az egyértelmű volt. Politikus barátom, Soeda, elfelejtette, hogy tolmácsolni kellene.

Amikor végre levegőt vett Kodama úr, én szólaltam meg!

• Kodama Úr! Ezek mind Philips lámpák!
• Hát maguk nem a Philipstől jöttek? - így Kodama.
• Nem, a Tungsramtól! És igazán sajnáljuk, hogy a Philips ilyen gyalázatos minőséggel szolgálja ki Önöket! - mondtam én.
• De magukkal is sok a baj! -próbált kimászni a maga ásott gödörből Kodama úr.

Levezetésként elmondtam, hogy ő is tapasztalhatta termékeink minőségének folyamatos javulását, amiben nagy szerepe van az ő rendszeres, korrekt visszajelzésüknek és a mi következetes fejlesztő munkánknak. Be kell ismerni, hogy bizony a lámpagyártásnak ugyanúgy léteznek váratlan nehézségei, mint a reflektorgyártásnak, amit műszaki szakemberként nyilván ő is tapasztalt már. Sikerült a "hullámzó tengert" megfékezni és elismertetni, hogy együttműködésünkkel elégedettek, megbízhatóbb partnernek tekintenek minket sok tekintetben, mint a másik két beszállítójukat. Így barátságos beszélgetéssel zárult a találkozónk.

Soeda barátom a vonaton érdeklődött, hogy nem akarok-e politikatudományból vizsgázni az egyetemen, amíg Japánban vagyok.

Mondtam neki, hogy ne felejtse el: az elmélet és a gyakorlat bizony két műfaj!