Japán KRESZ tanfolyam és vizsga

Előjegyzéseinket figyelembe véve angolul is beszélő munkatársnőm (Iwao szan) időpontot egyeztetett a közlekedési rendőrséggel.

A megadott napon 9 órakor megjelentünk a hatóságnál. A folyosón mintegy 50 ember gyülekezett, velünk együtt a tanfolyamra és vizsgára várva. Iwao pár hete szerezte meg a jogosítványt, gondoltam, legalább a közlekedés-rendészet japán fogalmait ismeri, így nem lesz gond a fordítással. Arra már nem számítottam, hogy a rendőrségen bárki angolul fog megszólalni. (Előrelátásom helyesnek bizonyult!)

A folyosói zsivajgás azonnal megszűnt, amikor egy kb. 160 cm magas, mintegy 50 kilós, 70 évesre becsült, napbarnított arcú szikár úr rendőri egyenruhában a helyszínre érkezve rendet vezényelt.

Vele együtt hozzánk lépett egy másik civil ruhás személy és hellyel kínált a folyosó sarkában.

Amint láttam, hogy a tisztes testület minden tagja katonai alakulatként felsorakozik, kerestem a magam helyét. Iwao azonban figyelmeztetett, hogy nekem (meg neki) nem kell beállnunk a többiek közé.

Kérdeztem kolléganőmet:

- Az a sok japán (külföldi - arcról ítélve nem volt közöttük) mit követett el?

- Közlekedési szabálysértést.

- Akkor nekünk miért nem kell odamennünk?

- Mert azt mondták, hogy ide üljünk le.

Az egyenruhás úr (minden elképzelhető rangjelzés, tányérsapka, paroli, lánc, zsinór, síp, dob, nádi hegedű, fehér kesztyű növelte bruttó súlyát) halkan, de pattogó szavakkal megszólalt. Fokozatosan növelte hangerejét, arcvonásai egyre jobban eltorzultak amint lendületbe hozta magát, már a gutaütés veszélyétől kezdtem félteni, de láthatóan voltak még tartalékok az önhergelésben.

Kíváncsian kérdeztem Iwaot:

- Mit mond?

- Nem nekünk szól! - felelte.

- Ezek az emberek nem ugyanazt követték el, mint én?-kérdem én.

- De igen! - mondja.

- Akkor miért nem nekünk szól?- nyugtalankodtam

- Mert csak azoknak szól, akik ott állnak, minket pedig ide leültettek. - hangzik a "logikus" válasz.

- No jó. Akkor kérlek, légy szíves tolmácsold, hogy mit mondott és most mit mond! - ez már utasítás volt.

Kiderült: azzal kezdte az egyenruhás úr, hogy akik itt állnak elkövettek egy olyan hibát, amivel a bűn útjára léptek. Talán ezt semmiségnek veszik, de ez olyan, mint az örvény. Egy kis szabálysértés, majd egy nagyobb, aztán nincs megállás. Felsorolt még egy pár közbülső állomást a pokol felé vezető úton, és valahol eljutott az anyagyilkosságig:..

Most vált érthetővé számomra a fokozódó tempó, hangerő, az arc eltorzulása - tökéletes előadás volt. Elgondolkodtam azon, hogy azért ültettek-e félre, mert nem tudják biztosan, hogy egy külföldi esetében ugyanez az életpályamodell érvényesül-e. Bizonytalan helyzettel meg nem akartak szembesíteni. Nagy élmény volt!

Jött a következő fejezet:

A szervek új helyzettel szembesültek, amennyiben a tanteremben egy asztalhoz egy személynek egy sorszámot osztanak ki. Mi viszont ketten fogunk vezekelni - egyikünk bűnözőként, a másik tolmácsként.

Némi tanakodás után megoldották a gordiuszi csomót: ketten kapjuk ugyanazt a sorszámot, de nem ülhetünk a többi renitens közé, hanem két sort kihagyva, egy asztalhoz ülünk és csendben tolmácsol nekem Iwao.

Közbejött még egy zavaró körülmény (persze mindig a vevők csinálják a bajt!)

A kritikus nap reggelén Nissantól reklamáció érkezett, ennek rendezésére délután 5-re Nissanhoz kell mennem. Ez azt jelentette, hogy fél négykor el kell innen indulnom. Kértem Iwaot, tudja meg, meddig tart ez a program, elmehetek-e időben. Megkérdezte és megnyugtattak, hogy igen.

A KRESZ oktatás a rendszabályok ismertetésével kezdődött.

"Nem vizsgázhat, és nem kapja vissza reggel elvett jogosítványát, aki:

• nem figyel az előadáson,
• elkésik a szünet végén,
• elalszik az előadás alatt,
• nem ül szépen."

Ezeket a követelményeket teljesíthetőnek tartottam! Idegesített viszont, hogy egy előre festett táblán azt láttam, hogy a program délután ötkor ér véget. Ez másfél órával több, mint amit nekünk ígértek.

Kértem Iwaot, tisztázza a helyzetet, mert így nem érek ötre a Nissanhoz.

Iwao:

- Ezt nem lehet megkérdezni.

- Miért?

- Mert azt mondták, hogy addig véget ér!

- De itt a hivatalos programot látjuk nyomtatásban!

- Akkor sem.

A rejtély hamarosan megoldódott. A résztvevőknek padsoronként bizalmit kellett választani, aki társai nevében jogosult szavazni a döntésre bocsátott kérdésekben. (Ekkor nem először fogalmazódott meg bennem, hogy mi itt Japánban egy működő kommunizmusban élünk! Ismérveit majd apránként bemutatom. Kettőnknek nem volt szavazati jogunk, mert mi nem voltunk egy teljes padsor!)

Az első döntésre váró kérdés:

- El tudnak-e tekinteni a résztvevők olyan balesetek filmen való bemutatásától, amelyben személygépkocsi nem volt érintett?

Egyhangú IGEN a válasz.

A programtábla ütemtervét most a táblán átírják: a program akkor fél ötkor véget ér!

Még két szavazás volt - gyalogos balesetek tipikus sérülései és egy további téma nem érdekelte annyira a résztvevőket, hogy egy-egy félórát ennek a megtekintésére szántak volna. Két újabb programátírás és láss csodát: a program fél négykor ér véget, ahogy tervezték!

Szuper, ezzel meglennénk! Szépen ültem, nem aludtam el és nem is késtem el. Sőt! Kaptam egy japán nyelvű KRESZ könyvet is, értékes ereklyeként őrzöm.

Jött a vizsga! Iwaot, - akit potenciális segítségnek gondoltam -, azonnal kiküldték a vizsgateremből. Kezdődött a japán-angol nyelvű személyes vizsgáztatás. (Vizsgáztató japánul, én angolul!)

Kaptam 30 kérdést: amit lehetett, rajzban, képben ábrázoltak. Hibátlanul megoldottam mindent! Gratulált a vizsgáztató. Mehettem a jogosítványomért!

Iwao elszörnyülködött, mondván, ezeket nem tudta volna megválaszolni! Micsoda szerencse, hogy nem súghatott nekem!

A jogosítványt azzal adták vissza, hogy ne felejtsem, a mai napra "el van véve" a jogosítványom, tehát ma nem vezethetek! Iwao teljes pánikban volt: hogyan fogunk most visszamenni a céghez, hiszen kocsival jöttünk. Ő nem mer Tokióban vezetni.

Ezzel az "érvénytelen" jogsival vezettem aznap délután Nissanhoz...

Nagy rábeszéléssel elértem, hogy hajlandó legyen a Toyotánkat kivezetni a rendőrség udvaráról. Ott én ültem a volán mögé és mentem a Nissanhoz reklamációt rendezni.

Mert első a kötelesség!!!