Kardból kapákat

Bár Vadas Sándorné (vagy ahogy mindenki hívta: Vadas Kati) nem tartozott a Tungsram vezetői közé, de mint párttitkárnak, kétségtelenül beleszólása volt az Izzó életébe. (Mint a vállalati "négyszög" tagja, az akkori rend szerint mindenről tudhatott és elvileg mindenről mondhatott is véleményt; Dienes Béla pedig Katit partnerként kezelte. Nem is tudtunk ellentétről a két ember között; Vadasné pedig mindenben támogatta a Vezért.)

Mielőtt Vadasnét megválasztották az Izzó párttitikárának, az "Izzó Újság" főszerkesztője és mint ilyen, jó tollú újságíró volt. Ezért volt nagy meglepetés számomra, hogy egyszer Vitéz Tamásnéval(?) (a közelmúltban elhunyt Vitéz Marival, a Pártbizottság agit-prop munkatársával) együtt hívattak a Pártbizottságra. Vadasné elmondta, hogy a Hazafias Népfront országos tanácskozására hivatalos; hozzászólást várnak tőle, de neki most nincs erre ideje - írjunk egy szöveget neki. Csodálkoztunk Marival; Vadasné soha nem íratott beszédet; azokat mindig maga fogalmazta meg magának. Mindegy; a felkérés az felkérés; Marival röviden megbeszéltük a lehetséges tartalmat és nekiálltam és írtam egy, az alkalomhoz illő beszédet. (Se azelőtt, se azóta nem írtam beszédet senkinek, még magamnak se; én mindig minden beszédre felkészültem, de soha nem írtam le és olvastam fel szöveget, akárhol is kellett szerepelnem; itthon vagy külföldön; magyarul vagy idegen nyelven. Nagyon sokáig foglalkoztam retorikával; élvezettel forgattam Quintilianus "Szónoklattan"-át, sőt a homiletika - egyházi szónoklattan - is érdekelt.)

Az alkalom valamilyen béketanácskozás lehetett; így a szöveg tartalma ekörül forgott. Mert nagyon ide illőnek tartottam, beleillesztettem, hogy 'reméljük, hamarosan eljön az idő, amikor "csinálnak fegyvereikből kapákat és lándzsáikból metszőkéseket, és nép a népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul" '. A szöveget Vadasné megköszönte és eltette; szerintem bele se nézett.

Másnap reggel Vadasné hívatott bennünket Marival. "Milyen szöveget adtatok ti a számba...?!" - kérdezte emelt hangon, de nem mérgesen vagy számonkérően. Mondtam neki, hogy a szöveget én írtam és mi vele a probléma. Semmi, mondta; "csak miután elmondtam, Lékai László esztergomi érsek-bíboros odajött hozzám és kezet csókolt."

"Hát az talán azért lehetett, mert te párttitkár létedre az Ószövetségből, Ézsaiás könyvéből idéztél és az tetszhetett meg neki..."

Hát, akkoriban nem sűrűn idéztek az Ószövetségből, az tény... Az idézet egyébként az Ézs 2:4-ből való a vizsolyi Bibliából, Károli Gáspár fordításában.