Kemény

Üzemvezető 1990-99 VTG

Történt egyszer, valamikor a 90-es évek elején, hogy a hazánkban ideiglenesen állomásozó Robert Lubecky (továbbiakban Bob) egy reggel úgy ébredt, hogy csillapíthatatlan vágyat érez arra, hogy a VTG tervező csapatát egyszer és mindenkorra kiképezi a korszerű tervezési módszerek alkalmazására.

Ennek a legjobb módját abban látta, hogy három hónapra átrepteti az óceánon James Sterrick (továbbiakban Jim) nyugalmazott géptervező szakembert, aki majd ezt a feladatot maradéktalanul elvégzi.

Én gimnáziumban és egyetemen franciául tanultam, de ekkorra már tíznél is több értelmes mondatot össze tudtam rakni angolul, úgyhogy abban a szerencsében volt részem, hogy vele tölthettem az itt eltöltött idejének egy nagy részét. Jim persze volt annyira széles látókörű, hogy igen rövid idő alatt rájött, itt bizony nagyon sok újdonságot nem tud mutatni.

Ebben valószínűleg segített neki az is, hogy Kiszely Gyuri rezzenéstelen arccal hallgatta végig egy csőhajító gép mellett adott tanácsait. Nem is jött ki semmilyen eredmény a három hónap alatt a kezei közül, így Bob kérésére végül fél évig maradt és a következő három hónapban megalkotta, szerény személyem pedig kiadható formátumúvá szerkesztette a "Tervezési irányelvek a Gépdivízióban", vagy valami hasonló című munkát.

Nem ez volt az egyetlen feladatom, hanem amolyan műszaki asszisztensként mindig mellette voltam bárhová is ment, legyen az a törzsgyár vagy akár a Csülök vendéglő. Hogy teljes legyen a kiszolgálás kapott még egy szép piros manuális váltós 1200-as Lada kombit és egy kedves külsős hölgy személyében egy személyi asszisztenst is így ketten intéztük ügyes-bajos dolgait.
Még talán csak egy-két hete lehetett itt, amikor megtudtam az asszisztens hölgytől, hogy érkezni fog egy csomag az USA-ból, amit még Jim adott fel saját magának és most már nagyon nagy szüksége lenne a csomag tartalmára, úgyhogy kiemelt prioritásként kell kezelnünk az ügyet. Ő majd utána jár, hogy merre lehet a szállítmány, de ha beérkezik, akkor vegyem át az ügyet, mert neki nincs helyismerete.

Le is mentem Hartó Lacihoz és megkértem, hogy szóljon, ha megjött. Előzetesen természetesen megkorrumpáltuk a vámos lányokat, hogy úgy jöjjön át a csomag, mint kés a vajon.
Ezután minden reggel Jim megkérdezte, hogy megjött-e már, mert most aztán már nagyon fontos, hogy megkapja, ami benne van.
Egy szép napon csöng a telefon. Laci az.
Megjött a csomag. Gyere le!
Jó, szólok Jim-nek és megyünk.
Egyedül gyere, ilyet még nem láttál!Lesétáltam a Szállításra, már az ott dolgozók egy kisebb csoportja gyülekezett egy kb. 1.5m3-es nyitott faláda körül. Bele néztem, de csak térkitöltő chips-et láttam.
Na, nyúlj bele!
De nem egy kitömött állat van benne, ugye?
Nyúlj bele! – mondta Laci ellentmondást nem tűrő hangon.
Közben Tornyi Béla is odajött megnézni, hogy mi ez a csődület. Beletúrtam, de csak egy páraelszívó párnát emeltem ki.
Még egyszer. Mélyebbre!
Beletúrtam és kiemeltem egy tekercs WC papírt. Béla arcizma sem rendült.
Na ezzel van tele. – mondta Laci.

Gyorsan megegyeztünk abban, hogy legjobb, ha senkinek nem szólunk egy szót sem, hanem Laciék leszögelik a láda tetejét és én visszajövök Jim-mel, mintha mi sem történt volna. Így is tettünk és Jim boldogan birtokba vehette a láda tartalmát. Arra azért nem mernék megesküdni, hogy nem ment híre a dolognak.
Azt gondoltuk, hogy örök homály fogja fedni azt, hogy miért reptetett át az óceánon egy fél évre is elegendő WC papírt, de a szerencse mellénk szegődött. Pár nap múlva Jim megkérdezte, hogy lehet-e itt Magyarországon pattogtatható kukoricát venni. Olyan papírzacskósat, amit mikrohullámú sütőben lehet elkészíteni. Mert a felesége sehol nem kap.

Gondoltam elviszem egy jobb helyre, beültünk hát a Ladába és elmentünk a Kínál szupermarketbe, amely a rendszerváltás utáni évek egyik első ilyen jellegű áruháza volt a Megyeri úton kb. ott, ahol most a Lidl van csak éppen a másik oldalon. A nevét a tulajdonosról Kínál János-ról kapta, aki emlékeim szerint valamelyik megyei Zöldért vállalat vezetője volt korábban és szorgos munkával félretett pénzét fektette ebbe a vállalkozásba (khmmm).

Miután beléptünk azonnal vissza is fordultunk, mert Jim úgy döntött, hogy nem lesz elég a kosár, hanem bevásárló kocsi kell.
Már a pénztár felé haladtunk megtöltve a kocsit többek között mindenféle egzotikus gyümölcsökkel, meg tengeri herkentyűkkel, nem elfeledkezve a pattogatott kukoricáról amikor a WC papírok mellet Jim hirtelen megállt és hosszasan szemlélte az óriási választékot. Végül hozzám fordult, és ez volt az a pillanat, amikor néhány olyan szót tanultam meg tőle, amit a céges nyelvtanfolyamon nem sikerült elsajátítani:
Bassza meg (fuck) engem megszívattak (suck) a haverok otthon. Azt mondták, hogy hozzak magammal elég WC papírt, mert ami Magyarországon kapható, az kidörzsöli a seggem (ass), mert nagyon KEMÉNY.