Két autogram története

A Tungsramban mindig is nagy volt a vendégjárás, a sürgés -forgás, hivatalos és nem hivatalos delegációk, országok képviselői és szakemberek váltották egymást. Kiemelt cégként, méltán az elért eredményekre, mintegy tükröt tartva mutatták be a többi magyar és nemzetközi vállalkozás számára, hogy íme…!

Jöttek is szép számmal vendégek, partnerek és hivatalos vezető személyiségek.

Nem sokkal a hivatalos megválasztása után 1990-ben a magyar Köztársasági Elnök, Göncz Árpád (Árpi bácsi) is meglátogatta a Budapesti Nemzetközi Vásáron a Tungsram pavilont, akit Varga György vezérigazgató és Kovács István, a Hungexpo vezérigazgatója kísért.

(A képet dr. Wohl Péter 2024.november 17-i, a "Beszédes képek 1." történetéből kölcsönöztem)

Azután 1992-ben sor került egy hivatalos látogatására is a 70-es épületben, ahol szélesebb körben tájékozódott rólunk és beszélt magáról is. Közös ebéd volt a program végén és a baráti hangulatú beszélgetésen sok mindenről szó esett, leginkább Árpi bácsi megosztott gondolatai hatottak.

Kis idő után vettem a bátorságot és más papír nem lévén nálam, a menüre kértem aláírást tőle.

A mai napig nagy becsben őrzöm ezt az ereklyét és szeretettel gondolok a találkozásra.

A másik aláírás már a GE időkből való. Akkori főnököm David D. Harrison meghívott egy hivatalos vacsorára a Fő utcai Kacsa étterembe (ma már ebben a formában talán nem is működik?), de nem árulta el, hogy kik lesznek jelen. A GE számára nagy "skalpot" jelentett a Tungsram, ezért azután sok USA vendég látogatott hozzánk.

Belépve az étterembe jó pár embert láttam és David előzékenyen oda vezetett egy idősebbnek tűnő, de nagyon szerény, halk szavú házaspárhoz bemutatni.

-Milton Friedman, emelte a kezét az akkor számomra ismeretlen pici, törékenynek tűnő ember és én csak hebegve tudtam a nevemet mondani, mert mint egy villámcsapás hasított belém, az a bizonyos és hogy most ott állhatok szemben, közgazdászként az akkori idők egyik legnagyobbikával, aki Magyarországi zsidó bevándorlók gyermekeként született és

1976-ban a fogyasztáselemzéshez, a pénztörténethez és -elmélethez való hozzájárulásáért, valamint a stabilizációs politika összetettségének bemutatásáért kapott Nobel-díjat.

Elméleteit még ifjúként szívhattam magamba a Közgázon, de ott és akkor azt hittem megnyílik alattam a föld.

Barátságosan bemutatta a feleségét, Rose mondta, én pedig már gondolatban ismételgettem a tőle tanultakat. Cikáztak bennem a gondolatok, hogy mit kérdezzek majd tőle.

Váltottunk néhány szót és én mindenképpen akartam tőle egy autógrammot, de papír nem volt nálam, csak toll. Zavaromban megkértem Davidet, hogy kölcsönözzön nekem a névjegykártyájából és annak üres oldalára kértem az aláírást Milton Friedmantól.

Tudom pofátlan dolog volt, de sikerült.

Azóta is becsben tartom ezt az üzleti kártyát, mert bár az aláírása már elhalványodott, elmosódott az idők folyamán, de én tudom, hogy akkor és ott vele találkoztam.