Kína 2. életképek

A küldetés:

"Egyszemélyes" feladatom volt a meglévő kínai lámpagyártó berendezések körében korszerűsítő, termelékenységnövelő, minőségjavító elképzeléseket "kreálni", azokat az ottani vezérekkel elfogadtatni és így anyagilag biztosítani megvalósíthatóságukat. Végeztem a szükséges tervezö-konstruktőri munkát, valamint meglévő magyar konstrukciókat szereztem be és adaptáltam a kínai gépekre. Kínai és hazai gépgyárakban kerültek legyártásra ezek a dolgok az én asszisztenciámmal. Ugyancsak én vezettem ezek felszerelését a kínai gépekre. Sikereimről majd később.

Kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatban volt Kína részére kiszállított Tungsram gépsorok helyszíni felszerelése, üzembehelyezése, próbaüzeme és a kínaiaknak ezekhez szükséges betanítása. Ehhez a személyzet a újpesti és hajdúböszörményi gépgyáros szerelőkből, valamint kanizsai és váci lámpás és fénycsöves szakikból állt. A munkákat a mindenkori gépgyáros szerelésvezető mérnök, vagy technikus irányította. Ezekben a munkákban nekem nem volt feladatom, de mint "senior" magyar műszaki, néha kényszerültem"beavatkozni ".

Részt vettem a gép-kooperációk működtetésében.

A következő témakör lehetne: mivel honorálták munkámat?

Itt nagyon óvatosnak kell lennem, mert nem tudom, hogy a Cég és jómagam hol és milyen mértékben kerültünk szembe az adótörvényekkel. Öt év az elévülés? Valamint kérkedni, irígységet kelteni sem akarok.

Szóval:Egy-egy kiküldetésnek legalább egy hónap, vagy annál hosszabb tartamúnak kell lenni, mert akkor a kiküldött nem napidíjat, ill. költségtérítést kap, hanem fizetést. Én ennek megfeleltem, mert a legrövidebb kintlétem egy hónap, a leghosszabb több, mint négyhónapos volt. Ennek megfelelően: az otthoni fizetésemet változatlanul utalta a Cég a folyószámlámra. Ezen túlmenően havi nettó (adózás utáni) 1 000.- USA dollárt kaptam, valamint fizették a szállás és a munkábajárás költségeit. A megélhetés többi költsége (étel, ital, kultúra, kártya, lóversny, stb.) elvileg engem terhelt volna. Azonban a szabályokat megszegve ingyen vendége voltam a Cégnek az étkezéseket és csekélyke italokat tekintve. Mindezeken felül: eleinte a hétvégeket a belvárosi ötcsillagos szállodában tölthettem (pihenésképpen), ugyancsak teljes ellátással.

Ugyanezt kapták a "tartósan" kintlévő magyar mérnökök és a munkások is, de a munkások fizetése nem 1 000.-, hanem 800.- USD volt.

( A magyarok hétvégeinek a belvárosban való töltése csak az első két kintlétemre volt igaz. Ennek költségei túlságosan magasaknak mutatkoztak.)

A szálláshelyek:

Minden kintlévő magyar a munkahelyétől függetlenül Jiadingban, ebben a Shanghajhoz tartozó peremvárosban lakott. (cca 700ezer lakos, Shanghaj belvárosától északnyugatra, kb 30-35 km-re). Ennek megfelelően nekem is itt volt a szállásom kintléteimkor. Vagy szállodában, vagy bérelt villában.

A szálloda, bár csak háromcsillagos volt, de többet érdemelt. (A kintdolgozó Volkswagenes németek igényére jött létre) Bejáratnál egyenruhás gyerek nyitogatja előtted az ajtót, a hatalmas előtér csillogó márványborításos, elegáns bőr ülőgarniturákkal, udvarias recepciósokkal és mindenre figyelmes "lobby manager"-el. A szobák kényelmes és hangulatos berendezésüek, természetesen színes tévével, fridzsiderrel, minibárral. A fürdőszoba fekete csempeborítása a fehér és króm eszközökkel nagyon szép. Itt láttam először, hogy a fürdőszobában is van egy telefonkészülék a szoba vonalára kötve. (Nagyszerű! Képzeld, ha olyankor hívnak, amikor nem tudsz kirohanni a fürdőszobából!) Apróság: a liftekben minden nap cserélik a szőnyeget, mert abba bele van szőve az adott napnak megfelelően, hogy "Ma csütörtök van. Legyen szép napod!" A szállodában van konditerem, uszoda, fodrász, bowling terem, kávézó-cukrászda, éjszakai bár és természetesen nagyon elegáns étterem, több külön helyiséggel. Van egy üzlet, ahol édességeket, italárut, utikellékeket, divatholmikat, ajándéktárgyakat lehet vásárolni. Egyszóval, ha már az ember tartósan nélkülözni kénytelen az otthon megszokott kényelmét, akkor ez a szálloda némi kárpótlás volt.

Jiadingban van az úgynevezett Canadian Garden, a Kanadai Kert. Ez egy cca fél négyzetkilométernyi terület a város "történelmi" központjától nem messze, három oldalról kerítés, egyről pedig egy folyócska (vagy csatorna?) határolja. Három kapu sorompóval, őrházzal és őrökkel. Ezen a területen 40 - 50 kertes villa van, szépen karbantartva. Ezek két, vagy három szintesek, nem egyforma nagyok, de egy stílusuak. Kanyargós árnyas utcácskák futnak köztük, a kertek az épületekkel nem alkotnak sehol egyenes vonalat, kellemes "elszórtsággal" terveződtek. Ezeket a villákat bérelni lehet, vagy meg is vásárolhatók.

Amikor gazdaságosabbnak mutatkozott, mint a szálloda, egy ilyent béreltünk és a "gépdivizió" éppen kint tartózkodó emberei, ebben laktunk. Kínai kiküldetéseim első harmadában szállodában, a többit a villában töltöttem.

A villánk háromszintes volt. Földszinten nappali, (színes TV, HiFi), étkező, konyha, (gáz, mikro, hűtő, fagyasztó), egy munkaszoba (fax-gép, internet), raktár, WC kézmosóval, zuhannyal, egy mosó-vasaló konyha mosóautomatával. Első emeleten három hálószoba két fürdőszobával, a másodikon két hálószoba két fürdőszobával. (Elég lazán laktuk be, volt, amikor csak egy, vagy két fő, így be tudtunk időnként fogadni egy-két kilátogató kollégát, vagy kolléganőt, sőt feleséget is. Télen fűtés, nyáron hűtés. Naponta takarítottak, ha kellett, ágyneműt cseréltek, kimosták az összegyűlt szennyest, gondozták a kertet.

A villában lakásnak előnye (vagy hátránya?) volt, hogy főzni tudtunk, nem kellett mindig étteremben étkezni. Mi, a gépdivizió tagjai sokmindent meg tudtunk főzni (beszerzés a piacról), de volt, amikor a szállodából meghívtunk "vacsorára" valami éppen kinttartózkodó GE-s hölgyet, aki meg is főzött, vagy néha az egyik kínai kollégánk főzött kuriózumként.

És, ha már itt tartunk, folytassuk a "beszámolót" az élelemmel, konyhával és az étkezéssel.

Eddigi utaimon minduntalan szembesültem kisebb-nagyobb gasztronómiai különlegességekkel, ezeket nem kerültem, nagyon is érdekeltek. Alapelv volt, hogy az étteremben azt kell rendelni, amit ott az emberek esznek, mert ott nekem is az lesz a jó. (Első moszkvai utamon véstem kőbe ezt az elvet, egy ehetetlen vínersnicli és egy fennséges beef sztroganoff után.) Kínában az ember nem gasztronómiai különlegességekkel szembesül, hanem egy fenekestűl más élerlmiszer-, fűszer-, konyha-világgal, ízekkel és illatokkal, és tőlünk idegen tradicionális étkezési szokásokkal.

Fussunk át az alapanyagokon:

A gabonafélék között a rizs a domináns. A főtt rizs szinte minden étkezésnél jelen van. Az a kenyér. A mi fogalmaink szerinti kenyér viszont alig van. A szállodában a reggelinél pirítanak toaszt-kenyérszeleteket, (kicsit édeskés, fehér), de olyan ímmel-ámmal, mintha a fogukat húznák. Jobb élelmiszerboltokban is lehet találni ilyen kenyeret, viszonylag drágán. Valódi kenyeret a belvárosban, néhány "világmárka" szálloda boltjában lehet kapni. (Soha nem vettem...) A sokféle tészta is főleg rizsből készül.

Zöldségek és főzelékfélék hatalmas választékban vannak, a nálunk ismerteken és használatosakon túl is. Ezekből valami soha nem hiányozhat az asztalról. (Még reggelinél sem!) A gyümölcsök választéka nagyjából megegyezik a mienkével.

Tej és néhány "aludttej"-féle van. (A Danon betette a lábát!). Megdöbbentő viszont, hogy túrót, tejfölt, sajtot nem lehet kapni. Tejfölt még csak-csak, és méregdrágán a belvárosban, gazdag fehéremberek szállodájának shopjában. Minden Magyarországról jövő kollégának kötelessége volt, hogy hozzon magával túrót, tejfölt és sajtot.

A tojást olcsón adják, és nem darabra, hanem súlyra. A vevő kiszed egy zacskóval, a pénztáros ráteszi a mérlegre és beüti az árát. Hús van mindenféle, mint nálunk, négylábu és kétlábu. Füstölthúsok is. Egyik nagyszombaton a szálloda szakácsával megfőzettünk egy sonkát, egy csomó keménytojást, szereztünk tormát és mustárt, egy különtermet és a GE-s magyar kolónia ünnepelt, mint otthon. (Délután "Feltámadáson" azonban nem voltunk.) Nagyon jó "prágai" jellegű sonkát nagy dobozban konzervként is kapni. Felvágottfélék viszont nincsenek. Halak rengeteg változatban: tengeri és édesvizi, élő és hűtött. Az igazi különlegességet azonban a kígyók, békák, csigák, kagylók, rákok, polipok tömege jelenti.

Különleges fehérjeforrás a szójabab. A legváltozatosabb formában hasznosul.

Végezetül a fűszerek fantasztikus sokasága, ezek elképesztő alkalmazásai és házasításai. Ami eddigi ízlésünknek borzasztóan hangzik, az a kínai ételben nagyszerűen harmonizál