Kínai napló 1.

1980. Kína ShaShi

Az éjszaka meglehetősen hideg volt, de nagyon szép csillagos égbolt és holdvilágos. Délelőtt szépen sütött a nap elég jó meleg volt. Befejeztük a sor teljes összeállítását. Ebéd után már nem mentünk vissza. Egy kicsit pihentünk, majd kb. 2 óra felé egy áruházba mentünk ahol, melegítőket, egy nagy alumínium merőkanalat és egy galuska szaggatásra majd átalakítható kanalat vettünk, mert sajnos nincsen a konyhánkon. Az elemlámpában is kiégett az izzó sikerült két darabot venni. Azt hiszem 30 fen volt.

Ezután a városban lévő parkba mentünk. Az idő kellemes meleg. A park a Margitszigetre hasonlítana kicsit, tele tavakkal és sétányokkal. Elég elhanyagolt minden. Most építkeznek, egyes helyeken, de még kezdetleges állapotban van. A végén van egy kisebb méretű állatkert madarakkal és egy két ragadozó állattal, szépek voltak a tevék és a hatalmas méretű medvék. Egy terrárium még most van építés alatt. Maga az épület már kész, elég jól néz ki. Innen hazajöttünk a hotelba.

Már régen panaszkodtunk a hideg miatt a szobáinkban, úgy hogy most kaptunk minden szobába egy úgynevezett kínai kályhát. Ami egy cserépedény. Teljesen nyitott és faszenet kell benne égetni. (Úgy ahogy a rajzon van) faszenet meg kell gyújtani és amikor már nem füstöl, be lehet vinni. Az ablakokat egy kicsit nyitva kell hagyni a gázosodás miatt. Igen gyorsan bemelegítette a szobát. Ez persze nem a legmodernebb fűtés, de legalább nem lehet megfagyni. Az éjjel nem éreztem a legjobban magam elég sokszor fenn voltam, a szoba kihűlt, elég hideg volt.

Nov. 3, Hétfő

Ezen a napon nem dolgozunk, ez nekünk a vasárnap ez a pihenés, vagy ahogyan itt Kínában mondják Susi. Itt nincs egységes hétvége. Mindenkinek máskor van a szünnapja, éppen a nagy embertömeg miatt. Délelőtt itthon vagyunk. Én egy kis motort hoztam haza az üzemből, mert nem akart elindulni. Szétszedtem, mert teljesen be volt rozsdásodva. Délelőtt sikerült megcsinálni. Közben hozták az első levelet ami Budapestről érkezett. Nagyon vártuk már, hogy mi van otthon és vajon a mi levelünk is megérkezett-e. Így hát igen örültünk neki.

Közben ebéd lett, sült krumpli és kirántott csirke volt az ebéd. A "csirke" annyira rágós volt, hogy csúzliguminak is megfelelne. Így hát volt aki meg se ette. Sajnos egy két napja a gyomrom is makrancoskodik az éjjel is kínlódtam vele. Délután egy áruházba, népművészeti boltba mentünk volna, de nem volt kedve senkinek, a végén maradtunk a szállodában.

A nap elég erősen süt, de azért nincs túl meleg. Sőt a szobákban még hideg is van. Kivéve a nagytermet ahová mégiscsak besüt a nap, délután. Néha felhallatszik a Jangce folyóról a hajók kürtje. Különleges szag érezhető mindenütt az utcán és az épületben egyaránt. Az üzletek mindig nyitva vannak és rengeteg ember az utcában és főleg millió és millió kerékpár. Hasonló kézikocsik amilyet nálunk régen a hordárok használtak, kis lóval, vagy szamárral húzva, amit a gazdája irányit és testsúlyával tart meg, szállít mindent amit el lehet képzelni. A hatalmas betongerendáktól a szénig a papírtól a zöldségig mindent.

Az épületek szédületes gyorsasággal épülnek, rengetegen ássák az alapot, hordják a téglát és rakják a falat. Nagyon érdekes a téglarakó villa, amelyikkel egyszerre öt db téglát tudnak a kocsiról leemelni. A külső vakolat kizárólag csak apró zúzott kő, amely üveg hozzáadással készül. Ugyanúgy készül a kő-padló is, cementbe ágyazott zúzott kő, amely üvegcsíkokkal elválasztott négyzetekbe kerül és a végén csiszológéppel víz alatt van simára csiszolva.

Megnéztünk egy dolgozóknak épített emeletes házat is. A régi viskókhoz képest ezek a kétszobásak főúrinak mondhatók, habár az ablakok elég kicsik és fürdőszoba nincsen. Igaz, hogy itt a kidolgozás még hagy maga után kívánni valót.

Az emberek kedvessége az idegen iránt igen nagy. Talán a kíváncsiság is viszi őket. Még az üzemben is van nézőközönség, a nyílt utcán meg pláne nagy. Bárhol az utcán a gépkocsival megállva, a bámészkodók nagy gyűrűje vesz körül úgy, hogy egyáltalán nem zavartatva magukat az orrukat az üveghez nyomva, mint valami ritkaságot bámulják meg az embert. Az utcán való gyalog menet felér egy úrnapi körmenettel. Mindenki csatlakozik a menethez, akinek nincs éppen dolga. Jönnek, a külföldiek hangzik a menetben innen is és onnan is kínaiul (Természetesen nekünk a tolmács fordít). Az emberek általában egyszerűen járnak. Férfiak nők egyformán zakó nadrág ez is aránylag vékony szövet, vagy vászon, legtöbbször kék - szürke - fekete vagy zöldes szín. Bár lányokon és asszonyokon látható színes kabát is. Ezek is meglehetősen egyenruha formájúak. Hidegebb időben ezek alatt hordanak alsó meleg holmit, férfiak és nők egyaránt. A cipők is meglehetős egyformaságot tükröznek a legtöbbje gumitalpú vászon, vagy bársony felsőrésszel készül, bár van bőrcipő is és női szandál is. Ez természetesen az ország különböző területeiben és városaiban más és más. Ezen a vidéken ahol mi vagyunk, ami idegenek által nem látogatott és másrészben az ország földművelő lakossága él szegényebb vidék. A kibontakozás lassúbb az építkezések, most folynak, most folyik az ipartelepítés, azon a helyen ahol eddig a fő munkát csak a rizs termesztése jelentette. A paraszti életük nagyon sivár lehetett. Lakásuk igen egyszerű, vagy inkább szegényes, még a régi magyar faluval is összehasonlítva inkább a falu vége.

Természetes ez nem mindenben vonatkozik a nagy ipartelepekre és nagyvárosokra, mint Peking- Sanghaj stb. Itt már más az ellátás és mások a körülmények is. Itt nem nagy különbség van az igazgató, az egyes részlegek vezetői a beosztottak és a megye vezetői között. Sajnos itt egyszerű látásra nem lehet megtudni, hogy ki-kicsoda. A katonák nem viselnek rangot és ugyanúgy a rendőrök sem. Az utcán a közlekedési "rend" meglehetősen rendszertelen. Rengeteg kerékpáros van, ezek minden különösebb zavarás nélkül fordulnak bármely irányba, vagy éppen keresztül az úton, ha jön a gépkocsi, ha nem. Járda sok helyen nincsen, úgy hogy a közlekedés többnyire az úton zajlik, összekeveredve egymással ember állat jármű hömpölyög a viszonylagos széles utakon. Jelzőlámpa kevés helyen van. Ahol van is nem veszik figyelembe. A záróvonalon úgy mennek át mintha nem is volna. Nagyon sokszor menetiránnyal szembe hajtanak, mit sem törődve a szembejövő forgalommal. Befordulásnál sofőrünk is nem egyszer szembe hajtott a forgalommal és úgy fordult be. Általában szelíd emberek, úgy néznek ki mintha valami alázatos egykedvűséggel viselnék sorsukat, vagy talán nem is tudva és ismerve a világ más részén élő emberek sorsát és életszínvonalát és erről mit sem véve tudomást. Egy érdekes szokás, ahogy a nők az utcán mennek, legtöbbje ott is köt, tőlünk eltérő kötési módon négy kötőtűvel.

Egy dolog nem tetszett nekem az utcán, üzemben egyaránt, hogy habár zsebkendő itt is létezik férfi nő egyaránt krákog és köpköd bárhol van. Nem beszélve ennek az egészségtelen, de főleg számunkra visszatetsző módjáról is. Az utca képe most alakul, számos új létesítmény mellett, helyet foglalnak a régiek is újonnan kialakult gyárak mellett, még helyet foglal a manufaktúra.

A több évtizedes bezárás után kezdődik a nyitás és megindul lassan a magán kisiparos és kereskedők világa is. Az emberek sokasága néha szinte félelmetes. Ennek egy igen szép példája a Jangce melletti gát, amely a várost védi. Hatalmas gát, amelynek a tetején kocsiút halad, gyönyörű szépen kiépítve, befüvesítve, amit az emberek ezrei hoztak létre az elképzelhető minden eszköz igénybevételével, hosszú-hosszú kilométereken. Gyönyörű az a Wuhan mellet lévő híd, amelyet szovjet segítséggel építettek. Ezen a hídon felül gépjárműforgalom alul pedig vonat halad át. A hatalmas széles folyón, ami inkább tengernek, mint folyónak néz ki rengeteg hajó és bárka szállít terhet és utasokat egyaránt.

Végigmentünk a gát egy részén, ahol a kikötő felé halad az út. Mindenütt óriási nyüzsgés emberek jönnek mennek. Árusok, utasok, rakodó munkások. A nap erősen süt, óriási a por lárma. Hajó érkezik a kikötőbe ütött kopott valamikor zöld színű lehetett, meglehetősen nagyméretű. Úgy tele van emberekkel, hogy ládákból nem lehetett volna többet berakni. Kissé féloldalt dűlve érkezik a kikötéshez, azt már nem várjuk meg, hogy az emberek áradata meginduljon, megyünk tovább.

Nem messze a kikötőtől egy hatalmas torony kemény gránitkőből építve, hasonlóan, mint egy pagoda. Állítólag 600 éves hosszú csigalépcső megy a tetejére, ahonnan kis lőrésszerű ablakokon lehet a környéket végignézni, valószínűleg valamilyen őrtorony lehetett. Az őrtoronytól jutottunk el addig az emlékműig, amit azoknak az emlékére építettek, akik a város körülvevő gátakat építették valóban hősi munkával hónapok alatt. Számtalan kis utca vezet le a folyóhoz attól a helytől ahol mi lakunk. Talán a legjobban a mi várunk kis utcáihoz hasonlóak lehetnek csak persze még sokkal nagyobb rendezetlenségbe. Általában az élet meglehetősen nyilvánosan zajlik ezeken a szegény helyeken. Az ajtó előtt esznek, mosnak és dolgoznak. A fák és a ház közötti köteleken szárad ruha és festett kelme egyaránt. Szabó és cipész a ház előtt ülve készítik a ruhát, cipőt a sokszor még kézzel hajtott varrógépen. Minden-féle árusok ülnek kétes tisztaságú lepedők mellett a földön, bárhol árulva a portékájukat. Megférve egymás mellett mindenféle rendű, rangú ember. Ezeken kívül persze viszonylag szépnek, bár tisztának nem mondható állami áruházak is vannak, ellátva különböző árucikkekkel, ha nem is végtelen széles skálában. Természetes, hogy a legimpozánsabbak a külföldiek részére létesített úgynevezett Friendshipstore-ok, barátság áruházak, ahol meglehetősen nagy árukészlet és választék van.

Folytatása következik...