Kiutasítottak minket Braziliából (2003)
Azzal a feladattal utaztunk Csuti Jóskával Rio de Janeiróba, hogy a személyi poggyászunkban magunkkal vitt alkatrészek felszerelésével, az L3 tárcsagyártó gépet alkalmassá tegyük a szerződésben foglalt paraméterek elérésére.
Korábban a paraméterek elérése nem sikerült Győrben, később Vácot sem.
Vízum nélkül (magyar turisták vízum nélkül utazhattak) turistaként utaztunk Rióba.
Én voltam az első az útlevélvizsgálatnál, ahol a következő beszélgetés zajlott:
- Milyen céllal érkezett Brazíliába?
- Üzleti
- Milyen céggel van kapcsolata?
- GE
- Hány napra érkezett hozzánk?
- 3 hétre
- 3 hét nem üzleti út, hanem munka!
- Megmutattam a kezem: Uram, milyen munkára gondol?
- Nem járulok hozzá, hogy belépjen az országba!
Jött a főnökség és közölték, hogy ugyanazzal a géppel, visszautazunk, amivel ideérkezetünk.
Képzelem mi lett volna, ha a velünk utazó csomag tartalmát is átvizsgálják, vagy ha a kollégám kezét is megvizsgálják.
Mind a kettőnket visszavezettek a repülőgépbe, amivel ideérkeztünk.
Ott ültünk ketten magányosan a gépben, ahol éppen takarítottak.
Majd egy óra múlva közölték, hogy a repülő meghibásodott, így csak holnap indul.
Elkísértek a repülőtéren lévő szállodába, majd kezünkbe nyomtak egy-egy kupont a vacsorához és a reggelihez.
A szállodából a GE DIAL COMM Key kártyámmal felhívtam a brazil kollegákat, akik még mindig vártak a kijáratnál, hogy végre kijöjjünk. Mindent megtettek a kiszabadításunkra, amit csak tudtak, de eredmény nélkül.
Elmentünk, jót ettünk, ittunk, majd visszatérve a szobába, ki akartunk nézni, hogy hol is vagyunk. Elhúztam az ablak előtt lévő függönyt, de a függöny mögött a szobafal volt.
Másnap reggeli után felültünk a hazatartó repülőgépbe és párizsi átszállás után megérkeztünk Budapestre.
Párizsban francia rendőrök, kezükben az útleveleinkkel kísértek egyik repülőgéptől a másikhoz. Budapesten magyar rendőrök kísértek ki a repülőtérről és adták vissza útleveleinket. A magyar vámosok lefoglalták a világot látott csomagunkat az alkatrészekkel, tételes vámvizsgálatra, de hozzájárultak, hogy másnap visszajöjjek és a jelenlétemben/segítségemmel azonosítsuk majd a csomag tartalmát.
Két-három héttel később munkavállaló vízummal újra Rióba érkeztünk.
Egy utcai fülkéből a telefonkártyámmal felhívtuk a Jóska feleségét, hogy megnyugtassuk, hogy minden rendben van, és már a Riói szabad földön sétálunk, Margitka éppen a pénztárban fizetett egy közértben, majdnem elájult, és csak annyit kérdezett, hogy már megint hazaküldtek a brazilok?
