KT Fénycsősor

A hetvenes években a világ vezető fénycső gyártói 3000 db/óra, vagy annál nagyobb sebességű, automata sorokkal rendelkeztek, a Tungsram viszont 1200 db/óra sebességű - sok munkaerőt igénylő - sorokon gyártotta a fénycsöveket és exportra is ezeket szállította.

Felmerült az együttműködés a Szovjetunióval, akik tervezési szinten már igen előrehaladott állapotban voltak. Az első közös megbeszélésen megdöbbenten tapasztaltuk, hogy a hagyományos "szoknyás" technológiát - amelyet a régi "függőleges" beforrasztásnál alkalmaztak - vitték át a vízszintes sorra. Ahogy Pongrác Lajos fogalmazott: Gépesítették a gravitációt.

Ez a technológia és az ebből következő konstrukció a Tungsram számára elfogadhatatlan volt, a szovjetek viszont kardoskodtak mellette. Az együttműködés ezért kútba esett.

Több világcéggel felvette a vállalatvezetés a kapcsolatot, de csak a Tosiba mutatott hajlandóságot, hogy mint a NARVA részére, a Tungsramnak is szállít egy vízszintes sort. Úgy tudom, ez anyagiak és a beígért határidő miatt nem volt elfogadható.

Végül a japán CKD gépgyárral közösen - Tungsram technológia alapján - került kifejlesztésre a 3600 db/óra sebességű, automata fénycsősor. A japán - magyar együttműködés sikeres volt. Ez a "Nagyteljesítményű" fénycsősor a váci gyárban került felállításra és hozta amit vártak tőle. Nagy volt és teljes az öröm, kivéve a gépgyártoknál, akik egyrészt örültek a sor sikerének, másrészt keserű szájízzel vették tudomásul, hogy jogi, kereskedelmi és mindenféle más ok miatt, gépexportra nem kerülhetett sor.

Mivel a várható vevőknél - beleértve a szovjeteket is - egy kisebb helyigényű sorra nagyobb volt az igény, kifejlesztésre került egy 2000 db/óra sebességű, vizes bevonatú - energia takarékos - 26 mm átmérőjű fénycsövek gyártására alkalmas automata sor, melyen a gyártható hossz 18 W-tól 58 W-ig fokozatmentesen állítható. A váci gyár, a fejlesztők és a kutatók által kidolgozott legmodernebb technológiára épülve és az NT sor üzemeltetése során nyert tapasztalatokat figyelembe véve, a Gépfejlesztési Főosztály tervezte a berendezéseket, a vezérlést pedig az Elektronikai Fejlesztési Főosztály. A kivitelezésre a Gépfejlesztési Főosztályon és a VTG-ben, illetve a Konverta gyárban került sor.

Az elkészült prototípus a váci gyárban került felállításra és pár hónapos próbagyártás után, bizonyította életképességét, hozta amit elvártak tőle. Úgy a teljesítmény, mint a kihozatal megfelelt a nemzetközi színvonalnak. Jöhettek a vevők, természetesen legelőször a szovjet minisztérium és a szovjet gyárak küldöttei.

Az volt a kérésem, hogy a tárgyalásokra ne a sor közelében, hanem egy másik épületben kerüljön sor, így talán - gondoltam - nem fognak állandóan a sorhoz szaladgálni. Teljesítették ezt a kérést, és egy másik épületben alakítottak ki egy tárgyalót.

A Gépfejlesztési Főosztály szerelőivel és a sor végén a váci lányokkal, nekivágtunk a 8 órás bemutatónak. A szovjetek előtt sikerrel beindítottuk a gépeket - mert ez volt az előírás - majd elvonultunk a számunkra biztosított szobába.

Nyugodtan üldögéltünk a "távoli" szobában, beszélgettünk a sorról, meg minden oda, meg oda nem illő témáról, természetesen folyamatos "dazdarovije" és "vüpity" mellett. (Életemben annyi vizet nem ittam stampedlis pohárból, mint akkor.) A vendégek nagyon jól érezték magukat, nekem már feltűnt, hogy egyáltalán nem érdekli őket a próba. Azt viszont észrevettem, hogy a delegáció vezetője, időnként jelentőség teljesen az asztal végén ülő Vologyára néz, aki mosolyogva bólint. Kíváncsi voltam mi ez a "néma információ csere", ezért oda mentem Vologyához egy baráti koccintásra és mit látnak szemeim. A vele szemben, az én székem mögötti - tehát a hátam mögött lévő - ablakból a sor végére lehetett látni, ahol szépen villogtak az aktiváló gépen a fénycsövek !

Hát erre nem számítottam ! A szovjetek anélkül, hogy elhagyták volna a szobát, ellenőrizni tudták a próba folyamatát.

Mindjárt - nagy elnézések közepette - mentem a mosdóba, persze irány a sor. Mondom a Keresztes Vincének - aki a próbát irányította - mi a helyzet. Arra kértem, ha bármi baj előfordul, a lányok a kigyűjtött kész fénycsöveket rakják vissza az aktiválóra - amíg a szerelők a hibát el nem hárítják - hogy a szobából látni lehessen a folyamatos villogást.

Úgy három óra múlva jött a Keresztes Vinyó, baj van, de rakják. Majd tíz perc múlva. Nagyon nagy a baj! Kimentem a sorhoz és láttam, tényleg nagy volt a baj. A Solti Józsi az állványgyártó gép fogójából - egy nagy csipesszel - ki akart venni egy ferdén álló darabot, a gép elkapta - szerencsére csak a csipeszt - és praccs !

Nem volt mit tenni, szólni kellett a delegációnak. Nagyon rendesek voltak. Még ők nyugtattak minket, ilyen az élet. Lévén műszaki emberek, tudták, hogy a bemutatók kísérője a "bemutató effektus", vagyis mindig bejön valamilyen baki.

Sajnos a hiba nagyobb volt, mint egy egyszerű baki. A hajtóművel történhetett valami, ezért szét kellett szedni. (Mint később kiderült, a túlterhelés miatt egy biztonsági csapszeg eltört.) Előre látható volt, hogy ez nem egy - két órás munka.

Mint ilyenkor "szokás", elvittem az elvtársakat egy hosszú ebédre, majd városnézésre, majd vacsorázni, végül egy bárban kötöttünk ki. Abban az időben, még hallani sem hallottunk mobiltelefonról, úgy, hogy fogalmam sem volt mi a helyzet a sorral.

Mi volt tulajdonképpen a hiba ?

Meg tudták javítani ?

Tudunk holnap indulni ?

Rengeteg kérdés merült fel bennem, de választ egyikre sem kaptam.Már jóval elmúlt éjfél amikor hazaértem, kinyitom a postaládát és ezt a fecnit találtam:

Az hittem ott helyben megüt a guta. Normális ez a Vinyó ? Egy gyár több milliós üzlete forog kockán. Nem beszélve a fejlesztők erőfeszítéséről és ez a jóember, meg hülyéskedik ! Dühöngve mentem fel a lépcsőn és a lakásajtót sikerült úgy becsapni, hogy a nejem felébredt. Mutatom neki, hogy milyen idióta viccei vannak egyeseknek.

Akkor bevillant az isteni szikra. Mit is szoktam kérdezni ?

" Na mi van ? Szar vagy kalaposinas ?

Szóval sikerült a hibát kijavítani ! Másnap újból elkezdtük a bemutatót és három napon keresztül simán ment minden. A delegáció tagjai gratuláltak és bejelentették, hogy 19(!) sort vásárolnának. (Ennek csak töredékére került sor, az is igaz, hogy nemcsak a szovjet gyárak miatt.)

A fejlesztők munkáját dicséri az a sikeres pálya, amit a KT sornak "keresztelt" művűk befutott. A Szovjetunión kívül Egyiptomba, Iránba, Indiába, Dél-Koreába, Indonéziába, Tajvanra, Lengyelországba és Jugoszláviába szállított a Tungsram ebből az automata fénycsőgyártó sorból.

A sor utóélete sem mindennapi. Az Osram két használt - akkor már 25 éves - sort vásárolt és magyar szakemberek által végzett felújítás után, saját külföldi gyáraiban állította fel. Ez azért érdekes, mert ez a világcég, sem előtte sem utána, egyetlenegy Tungsram berendezést sem vásárolt.