Kuba 1989

A KGST alkonyán, '89. áprilisában a kubaiaknak kellett Kubában megrendezniük az Interelektro nevü KGST munkacsoport soros értekezletét. (Először és utoljára.) Mivel éveken keresztül részt vettem e szervezet munkájában, én is ott voltam a magyar delegációval.. Várakozással tekintettünk az utazás elé, rendkívülinek tartottuk, egyrészt a helyszín miatt, (Kuba nem akármi és ott még nem volt értekezletünk), másrészt tudtuk, hogy ennek a csapatnak ez az utolsó találkozója.

Havannától nem messze, egy kitűnő tengerparti szállodakomplexum volt a helyszín. Kellemes két hálószobás, egy fürdőszobás bungalókban kaptunk szállást. Ablakaink előtt kis pálmaliget és a tengerpart homokos fövenye. A szálloda központi épületcsoportjában kapott helyet az értekezlet, valamint ide kellett gyűlnünk étkezni is. A parkban úszómedence, italmérő kulipintyók, árnyas pihenőhelyek.

Már második esténken csapatunk felfedezte a szálloda zenés-táncos mulatóját, ahol egy üveg kubai rum mellett hiányosan öltözött csodaszép karibi lányok nótáit, táncait lehetett élvezni. A lányok vegyültek is a közönséggel, pajzánkodva, egyeseket táncolni hívtak, másoknak az ölébe ültek és belekortyoltak az italába, satöbbi...

A helyiség sarkában egy rettenetesen nagydarab kigyúrt félmeztelen néger fiú ült, aki egyet-kettőt énekelt is, de főleg a lányok munkáját menedzselte. Jutott eszünkbe: mekkora pofonokat lehetne ettől kapni, ha nehezményezné, hogy pont a kedvenc csaját fogdossuk itten éppen...

És tényleg, folyton minket figyel! Jesszus, egyszer csak tényleg felmagasodva odadübörög az asztalunkhoz, majd elvigyorodik: "Sziasztok! Ti magyarok vagytok! Leülhetek? A nevem Rocky." Fellélegzés.

"Honnan tudsz magyarul?" "Miskolcon végeztem az egyetemet mérnök-közgazdászként." "És itt mit csinálsz?" "Én vagyok a szálloda főkönyvelője, de hozzám tartozik a szálloda és az uszoda karbantartó személyzete, valamint producere vagyok ezeknek az esti műsoroknak is. Sokat dolgozom, de többre is jutok, mint egy kubai." Rockyval ezután is együtt töltöttük szabadideinket.

A "munka" és a pihenés feltételei tehát ragyogóak voltak, csak egy baj volt: Kubával és a kubai néppel nemigen találkoztunk. Rocky nem volt autentikus minta. (Voltam Kubában, de Kubáról ne kérdezzetek...)

Szabadidőnk egy részét nem hivatalos találkozók vették igénybe: a magyar delegációt néhány tagország delegátusai sűrűn felkeresték, magyarázatot kérni néhány információra."A magyarok tényleg kilépnek a KGST-ből?" "Lehet, hogy más tagország is kilép?" "Magyarországon választások lesznek, ahol több párt is indul? De ugye a PÁRT akkor is megmarad (?) az országot valakinek vezetnie kell ezután is!"

Legsúlyosabb a szovjet delegáció vezetője, a szaranszki fényforrás-kombinát vezérigazgatója volt. Kérdésében már a válasz és a szemrehányás is benne volt:

-Tudják, hogy ez hova vezet? Maguk feladják a szocializmus minden előnyét és vívmányát!

Nem akartuk egy ilyen nagy ember nagyon szenvedélyes kitörését egyszavas válasszal elintézni. Mondtuk, beszélgethetnénk arról, hogy melyek azok a legfontosabb előnyök és vívmányok, és mit kell ezek közül megóvni, de úgy látjuk, hogy a létező szocializmus jó néhány "vívmányától" meg kell szabadulnunk. Neki is látnia kell országaink helyzetét, gazdaságaink "hatékonytalanságát", homályos perspektíváit. (Gorbacsov már észrevett valamit!)

Előjött bennem egy korábbi szaranszki emlék. Ma este ide jó lesz, belekezdtem:

"Elmondhatom, hogy a baloldali értékek elkötelezettje vagyok, de nem kívánom megóvni a szocializmus minden "előnyét és vívmányát" és a ma esti vitánkhoz a következő élményemmel tudok hozzájárulni:

Nem tudom, emlékszik-e vezérigazgató elvtárs, öt évvel ezelőtt harmadmagammal hivatalosan az Ön vállalatánál voltam Szaranszkban néhány napig. Most ide kívánkozik ebből néhány momentum:

-Harmadik, vagy negyedik napunkon meghívtuk estére a szállodai szobámba egy beszélgetésre Cigánkin főkonstruktőrt, az ottani partnerünket. Előtte délután elmentünk egy üzletbe néhány dolgot bevásárolni a vendéglátáshoz. Kenyeret vettünk, de amikor vajat és felvágottat kértem, az eladó az élelmiszerjegyeimet kérte. Jól értettem? Élelmiszerjegyre lehet csak vásárolni? Igen. Mondom, külföldi vagyok. Azt mondták, hogy akkor étkezzem a szálloda éttermében, ott nem kell élelmiszerjegy. Mondom, én ezt Magyarországon el fogom mesélni, hogy Szaranszkban, a SzU Mordvin köztársaságának fővárosában, 1984-ben jegyre adják a vajat, meg a húst.

Mondták, ne meséljem el. Adtak jegy nélkül. Este Cigánkin megerősítette: a jegyek szűkös fejadagokat és szűkös választékot biztosítanak. Aki a családját rendesen el akarja látni, és a gyerekének iskolába menet az uborka mellé pakolt kenyeret valamivel "fel akarja dobni", az időnként elmegy a feketepiacra, ahol méregdrágán majdnem mindent lehet kapni. Cigankin még egyebeket is mesélt a körülményekről és állapotokról, időnként a könnyezés határán. Viszont, akkor este láttuk őt utoljára. Másnap hajnalban az irodájában szívinfarktusban meghalt...

-Láttunk a gyárudvaron munkásnőket egy hevenyészett stand előtt állni hosszú sorban, mert ott aznap nagy ládákból darált húst "osztottak" a jóléti gondoskodás jegyében.

-Utolsó esténken a szálloda éttermében az Ön vendégei voltunk egy búcsú vacsorára. Volt evészet-ivászat-mulatás, miközben többször el akartunk köszönni, mert 22:00-kor indul a vonatunk Moszkvába. Ön nagyon kedvesen marasztalt bennünket, vígadjunk nyugodtan, a vonat majd akkor fog Szaranszkból indulni, amikor Ön megengedi."

Mondókámat befejezvén, visszatérhettünk volna a "témához": nosza, vegyük számba... de ő a vívmányok felsorolása helyett indignáltan távozott.

És mégis, nagyon jó volt Kubában lenni. Elmennék szívesen maszekban is. Jó a klíma, finom a tenger, élvezetes a zene, vidámak az emberek és gyönyörűek a csajok...