Láncaink

1979-ben a Tolnay Guszti bácsi (NL Fejlesztési főmérnök) műszaki titkára voltam, amikor a következő feladatot kaptam, rövid magyarázattal: mivel rengeteg panaszt kapunk Nagykanizsáról és Szovjetunióból, hogy nyúlnak a TISZA gyártott és kereskedelmi láncai kérjünk ajánlatott márkás gyártóktól!

Készült egy típuslevél, amely tartalmazta NL lánc részletrajzait és kereskedelmi lánc, vagy láncok méreteit.

Idáig megvoltam, de honnan fogom én megtudni híres láncgyártók címét, szégyellem, de nem emlékszem, hogy ki ajánlotta, hogy a Kohó és Gépipari Minisztériumnak van egy katalógustára talán az Október 6. utcában.

Az egyik reggel ott kezdtem, ahol kedvesen fogadtak és nagyon sok láncgyártó cég katalógusát odaadták és hozzáfogtam az átnézésükhöz. Megpróbáltam kisilabizálni, hogy melyik gyár vállalkozik rajz alapján láncot gyártani, természetesen a kereskedelmi láncok kiválasztása könnyebben ment.

A kutatás eredménye a gyártók címe volt.

Az Import Osztály az előkészített anyagot szétküldte a nagyvilág híres láncgyártóinak.

A gyártott láncok ajánlatai mellett számomra is érthetetlen módon kereskedelmi láncminták érkeztek, amikor Guszti bácsi már otthonában élvezte a kényszer nyugdíjazását.

Már elfeledkeztem a láncokról, akkor már a Dokumentációs Osztályon dolgoztam, amikor hívatott Horváth úr* a szomszéd irodából.

- Ki találta ki ezt a hülyeséget, hogy ajánlatokat kérjünk láncgyártóktól?

- Én nem találom hülyeségnek, Guszti bácsi ötletét, mivel a magyar

   kereskedelmi és a VTG-s láncok kopnak.

- Én pedig annak tartom, mondta Horváth úr.

- Akkor nem értünk egyet, de én megtartom a véleményem.

- Kimenve becsaptam az ajtót magam mögött.

- Horvát úr kijött az irodájából és közölte a titkárnőjével, hogyha Kardos úr nem

   ért egyet a véleményemmel, mehet a munkakönyvéért.

*Magánvéleményem szerint dr. Horváth László volt a VTG legjobb igazgatója