Magyar - finn barátság Tungsram szervezésben

A Tungsramnak igen széles nemzetközi kapcsolatai voltak; Keleten is és Nyugaton is. A keletieket inkább csak a politika táplálta, bár - lévén, hogy a gépeinknek a szovjet piac volt a feneketlen (és óriási nyereséget hozó) fő vevője, a politika mellett gazdasági érvek is igencsak szóba jöttek. A Szovjetunión kívüli kis szocialista országok, lévén, hogy kis piacot jelentettek, nem is voltak fontosak az Izzónak; itt a kapcsolatot mindössze a KGST jelentette. Volt azonban egy szovjet partner, ahol a kapcsolat sokkal több és jobb volt, mint mással: ez a leningrádi Szvetlana Egyesülés volt.

A Szvetlána nem vásárolt Tungsram gépeket; és bár a profilban sok volt a hasonlóság, a kapcsolat főleg a félvezetőkre koncentrálódott. A jó kapcsolat fő oka pedig a két vezér, Dienes és Filatov szoros, emberi barátsága volt. Becsülték egymást és segítették is, ahol csak tudták.

A szakmai delegációk cseréje rendszeres volt és a két vezér is meglátogatta egymást minden évben. Miután itt főleg szakmai kérdésekről volt szó, apránként én nőttem fel Dienes Béla tolmácsának. Dienes Béla fő tolmácsa titkárságának vezetője, a Szovjetunióban végzett Toma Anna volt. Ismertük egymást ugyan, de sose hallottam őt fordítani: ha Anna tolmácsolt, én nem kellettem; ha én fordítottam, Annára nem volt szükség. Ha a találkozóra Szovjetunióban vagy pláne Moszkvában került sor, ott volt persze az oroszul tudók gyöngye, a Tungsram-kirendeltség vezetője: Körösi Péter. Nálánál jobban senki nem beszélt oroszul. Petyát máig is nagyon szeretem és tisztelem. Utóda, Koleszár Feri se nagyon maradt el tőle - vele is szerettem dolgozni. Egy ideig Feri volt a MEV szovjet kirendeltségének vezetője, amikor én a MEV vezérigazgatója lettem.

Valamilyen jubileum lehetett; a Tungsram nagy kiállítást szervezett a Szovjetunióban. A teljes termékválasztékot bemutató és komplex kiállítás Moszkvában is, majd Leningrádban is nagy sikert aratott; Moszkvában a MELZ (Moszkvai Villamos Lámpagyár), Leningrádban a Szvetlana volt a kiállítás házigazdája; a kiállítást számos miniszter és más igen magas rangú személy is meglátogatta. Lehetett a kiállításnak valamilyen politikai apropója is, már nem emlékszem; tény azonban, hogy Dienes mindkét városba kivitte a Tungsram "négyszögét": is: Vadasnét, Pohánka Lacit és Pál Lacit is. (Vagyis a párttitkárt, a szakszervezeti titkárt és a KISZ-titkárt. Szegény Pohánka Laci pont ebben az időszakban halt meg, teljesen váratlanul.) Szoros volt a program Moszkva után Leningrádban is, de azért a vacsorára általában egyedül maradtunk; mentünk le a szálloda éttermébe enni-inni.

Közismert volt abban az időben, hogy Finnországban akkor szesztilalom volt. Emiatt a finnek, ha csak tehették, hétvégére átrándultak Leningrádba, ahol aztán folyt az ereszd-el-a-hajamat... Sok esetben a finnek már Viborgnál (a finn határtól 30 kilométerre) részegek voltak. Mintha csak azt mondanám az osztrákokról, hogy átjöttek a határon és már Mosonmagyaróvárnál részegek voltak... A dínomdánom folyt vasárnap estig; akkor aztán a finneket bemerték a buszokba és vitték őket haza kijózanodni.

A szálloda éttermében egy finn csapat mellé kerültünk. Ezek azért nem voltak duhajkodók, de a poharat a vacsora közben sűrűn emelgették. Aztán, amikor már megtudtuk egymásról, hogy ki a szomszéd társaság, egyre gyakrabban emelgettük a poharakat szó nélkül is egymásra. Engem váltig noszogattak a mieink, hogy tegyük már "hivatalossá" az egymásra ivást, mondjak valami hivatalos tósztot. Én ugyan nehezen álltam kötélnek, de a végén engednem kellett. Arra már nem emlékszem, hogy a köszöntést oroszul vagy angolul mondtam, de az biztos, hogy nem finnül... Megemlegettem a Tungsramot, a finn-magyar rokonságot és a végén a finnek nemzeti eposza felé kerítettem a mondanivalóm. A Kalevalát régentől ismertem, sőt egyes rövid részeket tudtam is belőle (persze magyarul). Elmondtam az eposz magyarra fordításának történetét (Vikár Béla életművét - arra persze szükségtelen volt kitérnem, hogy ő fordította magyarra a grúzok nemzeti eposzát, a "Tigrisbőrös lovag"-ot is) és végül előadtam a következő kis részletet:

-------

Ez arról az epizódról szól, amikor Joukahajnen, a tapasztalatlan siheder fiú kihívja dalversenyre Vejnemöjnent - aki "hires dalnok mindétiglen"- és a felbosszantott öreg énekes ripityává énekli-varázsolja a meggondolatlan ifjút.

A versrészletet persze csak magyarul tudtam, a finnek csak a neveket (Joukahajnen, Vejnemöjnen) érthették, illetve a magyar nyelv finnhez hasonló zenéjét, ritmusát. Minden esetre, óriási siker kerekedett; a finnek ölelgettek bennünket, összeültünk és a vacsora közösen folyt tovább és a finn-magyar barátság tovább erősödött. Ezúttal nem lett nagy részegség...