In memoriam
Dr. Csedreki László (1932 - 2024) Fotó: Göndör László - 2020
Már egy ideje együtt teniszezem Tungsramos kollégákkal és mulatjuk az időt. Évente összegyűlünk jó páran egy közös ebédre az ország minden részéből, hogy megbeszéljük dolgainkat, picit emlékezzünk a tungis időkre. Itt is ott is azonban fogynak már a résztvevők.
Jó rég óta, havonta egy ebédre van egy asztaltársaságunk, értékesítők, műszakiak, gyárigazgatók, IT, gazdasági szakemberek, akikkel próbáljuk megváltani a világot, de már túlléptünk a jelen kusza és "szövevényes" tungis történésein, esetenként útibeszámolók tarkítják az együttlétet és sok el nem mondott gondolat, okos tanulságok hangzanak el.
Ennek a társaságnak volt Ő is részese. Határozott véleménye volt mindenről, de hát mindezt hozta magával. Kicsit kilógott a gyárigazgatói sorból és nehezen ment a beilleszkedése, de azután magára talált és kereste a barátokat, gondolkodó, alkotó társakat.
Egyik versében így írt:
"Az életünkben hozzánk ragad egy csomó ember,
Adott esetben mégis meglepődünk,
Hogy egyik sem barátunk, csupán ismerősünk!"
Sok mindenben sikeres volt, vadászott, szobrokat készített és rímeket faragott.
Polihisztor volt!
Érdemes beleolvasni a 2022-ben web oldalunkon megjelent sorozatába.
Adtam a véleményére és amikor elkezdtem ezeket a leveleket fabrikálni, megszólított,
"Kisapám, mert időnként így szólított, ezek nem is rosszak, de kellene valamit kezdeni velük, talán nevet is adni"
Ő adta nekem kölcsön a "Tűnődések" címet, amit most már nem tudok neki visszaadni.
Amikor 82 éves lett ezt írta "…három és fél éve majdnem a mennybe mentem, de a kaput örző Péter, mert épp nem volt, mogorva, nyájasan küldött el a pokolba….Azóta próbálok folyton nevetni, de nem nevet velem sehol soha senki. Rá kellett döbbennem, és ez a korkép pontos, hogy a kutyámnak vagyok csak igazán fontos"
Azután romlott az állapota, mindig valaki hozta vitte az ebédekre, egyik oldala lebénult és valaki mindig segített az étkezésénél, levest hozni, húst felvágni.
Később jött egy levél tőle,
"Kedves Barátaim!
Bizonyára észrevettétek, hogy az utóbbi időben jelentősen romlott a járásom. Sajnos, a gyorsuló idő egyik napról a másikra képes drasztikus változásokat produkálni és új élethelyzeteket teremteni az ember számára ebben a korban.
Így a lábaim végleg felmondták a szolgálatot és ez a helyzet, a lakáson belüli mozgásomat is kerekes székbe kényszerítette.
Úgy tűnik, hogy a lakás elhagyásáról is kénytelen vagyok lemondani, így hát legnagyobb sajnálatomra a Ti társaságotokat is kénytelen vagyok nélkülözni a jövőben.
Mivel ezek a két-három együtt töltött órácskák a külvilággal való kapcsolatom oroszlánrészét képezték, fontosak voltak számomra-és mivel ezer szállal kötődök közös múltunkhoz a Tungsramhoz, nagyon jól éreztem magam köztetek.
Kívánok nektek még sok baráti együttlétet, jó kedélyt, és főleg jó egészséget.
Baráti öleléssel"
Még 2022-ben egy 26 oldalas kéziratot adott nekem, tele gyönyörű gondolatokkal és életigenléssel, hogy mondjak róla véleményt és írjam is meg. Mindig közbejött valami és bánom, hogy nem tettem meg.
E héten hétfőre terasz partira hívta Körösi Pétert, Balogh Bélát, Göndör Lacit és jómagamat (sajnos csak ennyien fértünk el a pici helyen).
Szeretett volna többet megtudni a nagy idők nagy tanújától (Péter), a világutazótól (Béla) és a fotóművésztől (Laci), valamint a történet mesélőről, jómagamról.
Még bosszankodott, amiért az előre megbeszélt étel rendelését a közeli árúházlánc (!?) nem teljesítette, de mozgósította lányát, aki mindent beszerzett a partihoz. Közben Béla is sütött főzött és jól telt a nap. Kézben tartotta a beszélgetés fonalát és még latin tudását és megcsillogtatta. Nyílt, őszinte és vidám délután volt és ezt még a lányának is megerősítette.
Kedden reggel kaptam Béla mailjét, az este elhagyott bennünket.
92 évet élt, dr. Csedreki Lászlónak hívták!
Magammal viszem egyik versében fogant szép gondolatát:
"Képtelen értelem
Nincs fölösleges pont, vonal vagy sík
Csak rendszerbe merevített értelem
Nincs talán, vagy lehet, vagy de,
És egzakt fogalom a végtelen.
Nincs egy kis szöglet sem a körben,
S idegrendszerünk végtelen.
Kényszerpályán lökődünk előre,
És az ember kitörni képtelen."
Legyen számodra puha a föld, szép az álmod és nyugodj békében!
Baracskai Ferenc