Dániai emlékek 2.

Dániában is létezett egy Világítástechnikai Társaság (Lysteknisk Selskab), hasonlóan az Eötvös utcában sokáig Tungsram szárnyak alatt működő intézethez. Szakmai programokat, műszaki előadásokat szerveztek. Egyik emlékezetes program a helyi ősöreg izzólámpa gyár, a Sören Madsen meglátogatása volt. A kis gyárat mesterségesen tartották fenn, állami megrendelésekből élt, - de az igazán minimális kapacitást kihasználva akkor még mindig megélt.

A gyárlátogatást megelőzően a műszaki vezető ismertette a gyártási programot és válaszolt a felmerült kérdésekre. Ilyen helyeken mindig vannak okostojások, akik bölcsnek vélt kérdésekkel ostromolják a vendéglátót. Így aztán eljutottunk az alkatrészellátáshoz is. Ebből nekem világosan kiderült a Philips közelség, bár úgy emlékszem, nem nevesítette a beszállítókat. Eljutottunk a lámpabúrához. A műszaki szakember ecsetelte, milyen jelentős technikai változás ment végbe az üvegballonok gyártásában. A vendégek körében - akik, végülis nem ismerték az izzógyártást - a ballonról elmondottak érdeklődést keltettek. A szerencsétlen műszaki vezető próbált érthető válaszokat adni, miért kisebb a töréshányad, de újabb és újabb kérdések érkeztek.

Elkértem néhány ballont, amiket demonstrációs célból hozott az előadó magával. Közöltem, be tudom mutatni a gyakorlatban is az üvegalkatrész nagyobb törésállóságát. S ahogy a nagykanizsai kollégáktól tanultam még alkatrész exportos koromban, szépen függőlegesen tartva vállmagasságból leejtettem a ribbon ballon mintákat a kőpadlóra. A ballonok visszapattantak, egy sem tört el.

A bemutatót nagy ováció fogadta, a műszaki vezető megszabadult a további kérdésektől, - engem pedig minden további ki- és bejáratnál udvariasan maguk elé engedtek, mint nagy titkok tudóját.

Még egy számomra érdekes emléket őriztem meg a Lysteknisk Selskab összejöveteleiről. Philips-esek tartottak előadást a legjobb fényhasznosítású gázkisülőlámpájukról, az alacsony nyomású nátriumlámpáról. Valóban a legmagasabb lm/W mutatójú termék volt, egy zavaró gyengével, a rendkívül alacsony színvisszaadással. Meg is kellett gondolni, hol használható balesetveszély nélkül.

A Philips előadók éppen a fényforrás szélesebb körű alkalmazását akarták propagálni és felhasználási területeket soroltak. Javasolták a lakótelepek, lakóparkok szabadtéri járatainak világítását is. Egy részvevő a hallgatóságból szót kért. A lakóhelyemen már felszereltek alacsony nyomású nátriumokat.

Ti ezek használatát szorgalmazzátok és minél több területre kiterjesztenétek.

Hát én a múlt héten egyik este el akartam küldeni egy levelet. Kimentem a parki postaládához. Ebben a nátrium világításban nem találtam a nyílást a postaládán!

Ez az egyszerű ellenpélda megölte a gondosan előkészített prezentációt. Nem is volt sikeres a Philips az alacsony nyomású nátriumokkal Dániában.

Valószínűleg máshol sem. Néhány évvel később, egy Philipsnél tett látogatás alkalmával megmutatták az alacsony nyomású nátriumlámpa gyártásukat azzal a céllal, hogy felajánlják a Tungsramnak a teljes gyártás és technológia átvételét. Mi gyártottuk volna a Philips számára és a saját piacainkra ezeket a lámpákat.

Billing Péter határozottan ellenezte a gyártás átvételét. A téma ennyiben is maradt.

Tungsram Koppenhága a város szívében, elegáns környezetben működött. Úgy helyezkedett el, ahogy az az 1920-as, 30-as években ésszerű volt, a város főtere, a Városháztér egyik szegletében, egy takaros ház első emeletén. A ház homlokzatán feltűnő reklámfelirat hírdette a Tungsramot. Még a házszám is utalt a Tungsram rokonságra: Radhuspladsen 77, mint Újpesten Váci út 77.

Radhuspladsen 77. 1968-ból

Amikor kicsiben kezdtük a márka és termékeink bevezetését (1926.) kézenfekvőnek tűnt, hogy a termékek is a közelben, a ház helyiségeiben tároljanak. Ahogy a forgalom nőtt, úgy nőtt a házban bérelt raktár terület is, mígnem a korábban - másik történetben - említett alapító igazgató, Steiner Pál utóda belátta, így nem lehet a növekvő vevőkört becsületesen ellátni. Kiköltöztette a raktározást a repülőtér közelébe, az Amager szigetre, mintegy 10 km -re a központtól (1970-es évek közepe).

(lásd még, dr. Wohl Péter 2020.augusztus 17.-i történetét, "A Skandinávia 2." megjegyzés Baracskai Ferenc)

Ez azonban csak félmegoldásnak bizonyult. A távolság miatti kommunikációs nehézségeken túl, a méregdrága bérleti díjú városi központ, plusz a túl nagyterületű raktár olyan anyagi terhet rótt a vállalatra, amit szükségesnek látszott csökkenteni.

Elhatároztuk tehát, hogy megszüntetjük a kétlakiságot, a céget közös tető alá hozzuk, valamelyik ipari-kereskedelmi parkban keresünk megfelelő épületet. Szívszorító volt a döntést meghozni, hogy 55 évnyi belvárosi működés után elhagyjuk a mindenki által ismert központot, a már a városképhez tartozó Tungsram reklámmal együtt, de belül tudtuk, eljött az ideje.

Glostrupban találtuk meg az ideális létesítményt, egy jól működő ipari parkban. Glostrup még Nagy-Koppenhágához tartozik. Olyan, mintha a Felszab. térről Kispestre költöznénk. Az új helyszín mintegy 10 km távolságra, nyugatra feküdt a központtól. Épp elég nagy távolság az alkalmazottaknak, de főleg a még távolabbi raktár dolgozóinak. Bizonytalannak látszott, hogy fontos embereink mind velünk tartanak-e, de a dán alkalmazottak nem hagytak cserben bennünket. Egyrészt belátták a lépés szükségességét, másrészt szerették a céget. Egyetlen női munkatárs búcsúzott el könnyes szemekkel. Ő megrögzött kerékpáros volt, azzal járt munkába is. A hosszabb távolság meghaladta fizikai korlátait.

A Vezér következő évben ismerte meg új otthonunkat, nálunk tartották az aktuális Action-Tungsram igazgatósági ülést. Nem kellett szégyellni a körülményeket.

Számomra dániai tartózkodásom legfontosabb dátuma 1983. február 6. volt. Aznap jelent meg Jens Baunegaard főkönyvelő a szobámban, kezében az 1982. gazdasági év nyers mérlegével. A mérleg első alkalommal mutatott szerény pozitív eredményt a többéves veszteséges zárás után. Azon a napon szoktam le a dohányzásról!

Évek kellettek az elődöm által hátrahagyott csődközeli helyzet rendbetételéhez. Nemcsak a Dániában végzett szisztematikus munkára volt szükség, hanem az anyavállalat támogatására is, hogy az üzletmenethez nélkülözhetetlen finanszírozás a dán Privatbanken részéről megmaradjon. Ebben Iványi Gyuri, akkori gazdasági igazgatóhelyettes segítsége alapvető volt az első két évben. Világosan látta, milyen borotvaélen kell táncolnunk, hogy ne veszítsük el a dán bank bizalmát.

Nem tudom elkerülni, hogy említést tegyek azokról a hibákról, amik a dán fiókot majdnem tönkretették. A Steiner bácsit követő ifjú titán pár évig sikeresen fejlesztette piacrészesedésünket. További növekedés nem látszott reálisnak, mert a piac egészét a Philips erős kontroll alatt tartotta.

Ezért profilidegen termékekkel kezdte növelni a forgalmat. Ezek távol-keleti gyártású szórakoztató elektronikai termékek voltak, s a választékot egyre csak növelték. A fiók felvállalta a minőségi, Yamaha Hi-fi termékek dániai képviseletét is. Végül beszállt az Interag által alapított 3 F nevű TV-készülék gyár tulajdonosi körébe, amely cég rövid időn belül csődbe ment.

Hozzá kell tenni, ezekhez a lépésekhez semmilyen engedélyt nem kapott Budapesttől, sőt nem is tájékoztatott senkit. Az csak hab volt a tortán, hogy a távol-keleti készülékeket önhatalmúlag, a márkatulajdonos Tungsram tudta és engedélye nélkül Tungsram márkával importálta és forgalmazta.

Mindenesetre ezekkel az idegen termékekkel folytatni tudta a fényforrásoknál megkezdett, de később megrekedt növekedést. Az elektronikus termékek azonban már kezdetben sem hoztak nyereséget. Az értékesítés során jelentkező profitot felemésztették a járulékos költségek, a súlyos finanszírozási terhek, melyekkel nem kalkuláltak és melyek előtt behunyták szemüket. A 3 F TV-készülék ügylet azt mutatta, a fiókigazgató már minden realitás érzékét elvesztette.

De mi lehetett a háttérben? A fiókigazgatók abban az időben országuk kereseti színvonalához igazított alapfizetést kaptak. A kemény deviza hajsza következtében külön motiváltuk őket a forgalom növelése érdekében. Jelentős prémium járt az eladás növekedése után. Az érdekeltségek kizárólag a Tungsram profiljába tartozó, 95%-ban Tungsram által gyártott termékeket forgalmaztak. A rendszer nem volt felkészítve a profilidegen termékekre, így a dán igazgató találmánya, az idegen termékek eladása ugyanúgy került elbírálásra, mint a fényforrásoké.

A dán érdekeltség veszteségei ellenére az igazgató pénztárcája dagadhatott.

Ezek a szomorú momentumok a későbbiekben hasznos tapasztalatokként szolgáltak, hogy hasonló esetek ne történhessenek és nem is történtek. A fiókvezetők motivációs rendszerét átalakítottuk.

Nem állítom, hogy repestem, mikor 1983. elején - a vezérigazgató váltást követően - Demeter Károly világossá tette, otthon számít rám, nyáron haza kell térnem. Szívesen élveztem volna még 1-2 évig a már nyugalmasabbnak várható időszakot.

Dániát nagyon megkedveltem. Esősorban az emberek nyugalmát, derűjét, pozitív gondolkodását. Az országot is, amelyben az volt a legfeltűnőbb, hogy minden rendben van. Városban, vidéken egyaránt minden gondozott, rendezett. Az én időmben 13 párt küzdött a parlamenti helyekért, ők is kulturáltan, gyűlölködés nélkül vetélkedtek egymással.

Ma is felkapom a fejem, ha dán szót hallok. Figyelem a dán filmeket, irodalmi műveket, krimiket. Élvezettel néztem végig a Netflixen a Borgen című sorozatot, mely érdekfeszítően mutatta be a dán politikusokat és politikai játszmáikat. A sporteseményeken - ha magyarok nem érdekeltek - ösztönösen a dánoknak szurkolok.

A dánok fogadatlan prókátora lettem.