ÉLETEM LEGNAGYOBB KALANDJA (3) 1987-1988

Szövetkezeti tag voltam a leningrádi Magyar Konzulátuson

Elég gyakran voltam a MALÉV leningrádi kirendeltségen, a hazautazók repülőjegyével kapcsolatban. Az egyik alkalommal az irodában megismerkedtem a HUNGAROCAMION helyi képviselőjével, megtudtam tőle, hogy a magyar konzulátuson van egy szövetkezet, ahol kiváló magyar élelmiszerek kaphatók (Gyulai kolbász/Pick téliszalámi, tokaji borok stb.)

Magyaroknak készült étlap a Druzsnaja Gorkai Üveggyár ebédlőjében:

Munkás hétköznapokon, reggelire és ebédre MINDENNAP ugyanazt ettük, mert a többi kaja, annyira idegen volt, hogy néhány próbálkozás után mindenki feladta.

Reggeli: tojás (omlett, rántotta, tükörtojás, kemény tojás igény szerint) tea

Ebéd: sült disznóhús (kb. 50mmx50mm-5mm 2db) és sült krumpli

Vacsora: szabadon választott a munkásszálláson

A reggeli tojás ára: 0,5Rbl

A reggeli lazac ára: 1Rbl

Az ebéd ára: 1Rbl

Az egyik ebédnél megtudtam, hogy holnaptól reggelire lazacot ehetünk. Azonnal átálltunk, és mivel nem volt éles késük, a lazac is kb. 5mm vastag volt, a többség néhány nap után visszatért a reggeli tojáshoz.

Januárban érkeztünk, de már márciusban a konyha vezetője tájékoztatott, hogy a konyha már teljesítette az éves hústervét – ennek oka, hogy mi túl sok húst eszünk – így az idén már nem lesz többé hús. Néhány hétig sült krumplit ettünk ebédre, aztán újra kaptunk húst, változatlan formában, ahogy már megszoktuk.

Szombaton és vasárnap Leningrádba jártunk jóllakni, vagy egy étterembe, vagy egy külföldieknek fenntartott szállodák büféjébe. Az éttermek előtt az utcán várakoztunk beengedés előtt, akár másfélórát, a szállodákban azonnal bejutottunk, ha felvettük a külföldi turista pózt, mint aki a szállodában lakik. Szerencsénkre a portás nem szolgált az ideiglenesen Magyarországon állomásozó hadseregben, mert akkor felismerve a magyar nyelvet és tudva, hogy mostanában nincs magyar csoport, nem engedett volna be bennünket.

A svédasztalos büfé ára 3,9 Rbl volt. (1Rbl=16HUF)

A hétvégeken a minőségi táplálkozáson és a kulturális programon kívül, volt egy nagyon fontos feladatunk, végigjárni a nagy élelmiszerüzleteket és venni valamit, amit majd ehetünk hétköznapokon vacsorára, vagy főzhetünk belőle valamit. Ha láttuk, hogy az üzletben nagyon kevesen vannak, ami azt jelentette, hogy nincs mit vennünk, akkor kifordultunk az üzletből, azzal megjegyzéssel, hogy "Elvtársak láttuk Lenint!"

Balról jobbra: Török Sanyi, Baranyai Feri, Ihász Jóska, Nagy Feri és a táskák a bevásárláshoz mindenkinél

Hetente/kéthetente telefonáltam haza és tájékoztatattam az illetékeseket a szerelésről. A telefonálás módja röviden: félórás utazás fűtetlen városi IKARUS busszal, a zsákfaluból Sziverszkij városba, innen hévvel Leningrádba majd trolival a Főpostára. Az igény bejelentése után várakozni a kapcsolásra, idővel kapcsolták a budapesti számot általában 5 percre, majd hazafelé fordított sorrendben. Egy telefonálás egy nap.

A következő alkalommal elmentem, hogy felvételemet kérjem a szövetkezetbe. Bejutnom elég nehéz volt a -20°C-os utcáról pufajkában és szovjet katonai usánkában lehajtott fülvédővel.

A konzul helyett Gril Mihály fogadott, megtudva látogatásom cél-ját határozottan elutasított, de mikor megtudta, hogy én vagyok –a TUNGSRAM területi képviselője mégis befogadott.

A szövetkezeti tagság feltétele volt, hogy egy számlára fizessek be 20 rubelt (a mennyei mannáknak és nedűknek magyar ára volt, de a havidíjam 1300 Rbl volt, ami bőven fedezte a költségeket) és hogy nagy tételben nem vásárolhatok. Kértem, hogy mondjon néhány példát! Pl. tokajiból a maximum egy rekesz, a többire sajnos már nem emlékszem.

A következő héten bementem egy 40 személyes busszal és a sofőr barátnőjével repülőtérre valakit fogadni, de előtte megálltunk a szövetkezeti bolt előtt.

Bementem és bevásároltam, majd a sofőr segítségével kivittük az árut a buszba. A sofőr rosszul lett a látványtól, de aztán magához tért. Mind a ketten megkóstolták a buszban a gyulai kolbászt, amit ajándékba kaptak. Kértem őket, hogy a tokajit csak otthon kóstolják meg és erről a bevásárlásról senkit ne tájékoztassanak.

Sajnos, csak egyszer jutottunk be a mennyország rejtett raktárába, mert néhány hét múlva ideiglenesen hazatértünk, de soha nem tértünk vissza.

Folytatása következik…