ÉLETEM LEGNAGYOBB KALANDJA (4) 1987-1988
Kalandjaink a gyáron
kívül
Szomszédolás
Az egyik este bementem a Szigeti Ferihez, az ágyon feküdve pihente ki a napi fáradalmait. Az ágy alatt valami mozgást láttam. Ferivel elhúztuk az ágyát és az átrágott hajópadlót láttuk.
Másnap kértem a gyárba, hogy javítsák ki a hajópadlót. Megoldották! - a barnára festett padló hiányos részét kibetonozták. Majd tiltakozásom után, az egész szobát újra burkolták a magyar import fával.
És ki volt a titkos látogató a Feri szobájában? - egy, vagy több patkány!
Hasonló történet egy másik szobában, amikor Nagy Sándor és Rózsahegyi László kollégák jöttek, hogy szembesüljenek a hihetetlen valósággal, a munkásszállón és a gyárban. Nekik ez volt az első éjszaka kalandja.
Néhány nap múlva, Török Sanyival lementünk a szobáink alatti alagsorba, megnézni, hogy honnan érkezett a látogató. Egy ideig a földön járva, de aztán már téglákra rakott pallón, ide már a Sanyi nem követett. Amit láttam az dermesztő volt, patkányok rohangáló tömege és éppen valaki lehúzhatta az emeleten a WC-t. Az egyik lefolyócső nem volt folytonos, így ami belefolyt az alatta lévő csőbe az ott folytatta az útját, a többi mellette.
Fortocska, azaz szellőztető ablak
Az egyik nap, azzal szembesültünk, hogy az ablakok közé vattát raktak és papír ragasztószalaggal leragasztották az ablakot, felkészülés okán, a hideg télre. Ezzel megszüntették a szellőztetés lehetőségét.
Másnap elmentem az asztalos üzembe és segítségét kértem. Mind a három szoba ablakára készült egy kisablak "fortocska" a szellőztetéshez.
A nagy ablakon egy külön nyitható kisablakkal.
Megígérték, hogy mire visszatérünk
januárban addigra a többi ablakot is átalakítják. A szobáinkba falra akasztott könyvespolc is készült az asztalos műhelyben. Nemes valutával fizettünk a mesternek.
100%-os almalé
Ebben az időben volt a "peresztrojka" és az üres élelmiszer boltok korszaka, jegyrendszerrel kiegészítve. Csak a cukor fejadagra emlékszem, ami 2kg/hónap volt.
A képen helyi boltok egy épületben.
A helyi élelmiszerbolt polcai szinte üresek voltak, egyetlen nagy tétel volt a 3 literes uborkás üvegben kapható 100%-os almalé, ami addig mutatta az árubőséget, amíg fel nem vásároltuk. Nagyon finom volt és ennek az oka talán az lehetett, hogy akkor még nem tudták, hogyan lehet hígítani.
Lakáscsere a
segítségünkkel
Az újabb kiutazók miatt, szükség volt a még ott élő négytagú család kiköltöztetése. A szobában lakott Olga a feleség, Szláva (helyi ismerős) a férj és még a két gyerekük Vitalij és Julka. Szinte minden este ott vendégeskedtünk a Marival. Megbeszéltük, hogy ők csak akkor költöznek ki, ha két szobát kapnak a negyedik emeleten a családosok szintjén, én pedig minden megbeszélésen hangsúlyoztam, hogy az elfogadhatatlan, hogy 4-en laknak egy szobában és a dolgozóink nem tudják kipiheni magukat a gyerekzsivajtól. Mikor januárban visszatértünk, a család már a negyedik emeleten lakott két szobában.
Mákos kalács
Elég egyhangúan táplálkoztunk és semmi nem édesítette a hétköznapjainkat. Tudomásomra jutott, hogy újra nyitották a CUKRÁSZDÁT a vállalkozást támogató rendszer eredményeként. A cukrászdában semmit nem lehetett kapni, csak kelt tésztából készült nagyon finom süteményt. Mindennapos vendég voltam, egyszer csak felúszott a képzeletemben a kelt tésztából készült mákos kalács. Megkérdeztem a gazdát, hogyha hozatok Magyarországról mákot, készít-e nekünk mákos kalácsot. Természetesen, ha elmagyarázom a módját. A következő kiutazó, hozott darált mákot.
Én elmagyaráztam, hogyanját és kértem, hogy az egész mennyiséget tegye bele egy rúdba. Úgy látszott, hogy mindent megértet, csak többet szeretett volna kihozni a számukra nagyon értékes mákból ezért 3 rudat készített. Nagyon dühös voltam, hogy az álmaimat figyelmen kívül hagyta, tele jóindulattal.
A következő mákszállítmányból hónapokkal később, csak egy rúd készült.
Születésnapok!
Boros Mari születésnapját a Sziverszkijben (busszal 30 perc) szerettük volna megünnepelni, de az egyetlen étterem zárva volt, ezért elutaztunk a következő városba Gatcsinába (HÉV-vel még 25perc).
A fiam 14. születésnapját a szálló konyhájában tartottuk meg. Julka és Vitalij társaságában.
Torta is, gyertyák is voltak.
Az én 40. születésnapomat 2x ünnepeltük, a szálló konyhában, és Leningrádban a barátainkkal. Torta is volt, tetején egy 70-es számmal. Itt két születésnapot ünnepeltünk a Csikét és az enyémet.
A
képen balról?? -Csik-én-Boros Mari.
Szárnyszivattyú és az aktnaptár
Vologya bácsi a gyár raktárosa volt, raktárában szerszámok, tartalék alkatrészek, segédanyagok és még kitudja mik voltak. Néhány alkalommal voltam nála beszélgeti/felmérni, hogy mire számíthatunk, ha valami hiányzik a szereléshez. Itt láttam meg, a később hasznunkra váló szárnyszivattyút. Nekünk adta, de kért cserébe egy aktnaptárt. Következő kiutazó hozott egyet. Néhány nap múlva szomorúan elmesélte, hogy a naptárt felakasztotta az ágya felé Sztálin portréja mellé, de amikor az asszonyt hazahozta a kórházból, sajnos apródarabokra tépte azt.
Mikor elmúlt a vihar Vologya bácsi megeskette az asszonyt, hogyha a magyarok hoznak egy másikat, az ott marad a falon a Sztálin portréval együtt a haláláig.
Remélem békésen aludtak hosszú éveken keresztül, Sztálinnal és a csajokkal a falon.