Félbemaradt történet...

Amikor a Vezér 1982. végével távozott a Tungsramtól, az utódlás mondhatni természetesen az addigi vezérhelyettesre szállt. A vállalat számára ez volt a legkedvezőbb. A belső helyzetet tökéletesen ismerő, s a termelési vertikumot teljes műszaki mélységekben a kisujjában tudó helyettesnek nem kellett többhónapos tanulmányozás ahhoz, hogy ténylegesen elkezdhesse a nagyvállalat irányítását.

Demeter Károly a Műszaki Igazgatóság különböző posztjain át emelkedett egyre fontosabb vezetői szintekre, - és vezérhelyettesként is töltött jónéhány évet, mielőtt a Tungsram vezetőjévé nevezték ki.

Rövid idő adatott meg számára ebben a pozícióban. Mintegy két és fél év. Megvolt a terve, a víziója, mit kell tenni az első időkben a vállalat érdekében.

Bizonyosak lehettünk, nem rövidtávra tervezett.

A kormányrúd átvételétől kezdve nagy iramot diktált, fontos döntéseket hozott. Elkészítette legtapasztaltabb munkatársai bevonásával azt az anyagot, melyet a Gazdasági Bizottság elé terjesztett a Tungsramnak nyújtandó állami segítség megalapozására.

Sorra kerítette a vállalat nagyon aktuális névváltoztatását. Hivatalosan is

Tungsram Rt. lettünk, a nehezen megjegyezhető Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. helyett, ami külföldi megjelenésünket is egyszerűsítette.

Számos - néha akár meglepő - személyi döntést is meghozott.

Élénk sajtóvisszhangot eredményeztek a vidéki gyáraknál megvalósított létszám leépítések, a hatékonyság növelésének fókuszba állításával.

Végig látogatta a nagy konkurensek vezetőit, nemcsak ismerkedés, de tapasztalatszerzés céljából is. Készült a következő években várható trendekre, a termékfejlesztés új irányaira - és jelezni akarta, a Tungsram lépést akar tartani a piacvezetőkkel.

A konkurensek általában jól fogadták. Eindhovenben, a Philips vezére, Schoffelmeer úr, Münchenben Plettner, az Osram első embere egyenragúként kezelték és tárgyaltak vele. Egyedül a GE látogatás Cleveland-ben volt felemás. Az amerikaiak nem tudták teljesen leplezni bosszúságukat nyomulásunk miatt az ő féltve őrzött belföldi piacukon. Exportunk növekedett, több mint évi 100 millió db. lámpát szállítottunk vegyes vállalatunk, az Action-Tungsram részére, amit a New Jersey gyártás 40 milliójával együtt terítettek az óriási amerikai piacon, - s ezt a mennyiséget már a nagy GE is megérezte. Nagyobb inzultus azért nem történt, hacsak a vacsoránál nem a GE rendelésére öntött le minket a pincér a levessel...

(Amikor 2-3 év múlva Gábor Andrással látogattunk Cleveland-be, már sokkal barátságosabb volt a légkör. Igaz, időközben érvénybe léptek Jack Welch új irányelvei:

1. minden business legyen első vagy második iparában,

2. minden business legyen aktív az amerikai kontinensen kívül is.

Ketchum, mint a Lighting business főnöke másodszorra már kereste az alkalmat valami együttműködésre, de Welch nem tolerálta a lassú haladást, gyorsan lecserélte John Opie-ra, akivel az akvizíció végül néhány év múlva létrejött.)

Demeter Károly nem könnyen oldódó, inkább zárkózott ember volt, akinek az arcán a mosoly is ritkán vendégeskedett. Nem emlékszem, láttam-e felszabadultan nevetni. Döntéseit határozottan hozta, s a személyi kérdésekben is keményen, lelkizés nélkül foglalt állást.

Munkatársakkal beszélve természetesen érték pozitív és negatív impulzusok személyekről, szakmai témákról. Ezekre odafigyelt és nem szokványosan reagált.

Legyünk őszinték, a "fúrás" elég széles körben gyakorolt hungarikum volt abban az időben. Engem először a dánok leptek meg Tungsram Koppenhága-i igazgató koromban. Nem sokkal munkakezdésem után egy dán kolléga óvatoskodott be az irodámba. Szeretne pár szót mondani X.Y.-ról. Na, akkor helyben vagyunk, gondoltam. Ez ismerős terep... Azonban tévedtem. Azt akarta tudtomra hozni, hogy X.Y. milyen lelkiismeretesen és szorgalmasan dolgozik, tungsramos szíve van és még sok örömöt fog okozni. Szóval nem volt igazam az otthoni előítélettel.

Demeter, akinek beszélgetés során dicsérő szavakat mondtam egyik vezetőről, az első adandó alkalommal továbbította a dicséretet, a forrást is felfedve. Úgy gondolta, ez lelkesítőleg hat az érintettre.

Még érdekesebb módszert talált a negatív irányú befolyásolásokra. Közelről figyelhettem reakcióját. Egyik munkatársa felvetette, egy bizonyos területen "tehermentesíteni" kellene valakit, mert van egy másik munkatárs, aki ugyanolyan szakértelemmel és hatékonysággal képes szerepelni. Demeter kivárta, míg egy sok részvevős értekezleten a szóban forgó terület szóba került, s a javasolt személyt szólította fel a szakmai helyzet ismertetésére. Amikor már a hallgatóságnak is világossá vált, hogy az illető nincs a helyzet magaslatán, megvonta tőle a szót és az eredeti témafelelőstől kérte a tájékoztatást. A fúrás kezdeményezője és kedvezményezettje együttesen és nyilvánosan éghetett.

És ez nem az egyetlen példa arra, hogy valószínű "fúrás" esetén ugyan belement egy rövidtávú bizonyításba, de ha beigazolódott, az ötlet rossz vagy nem működik, azonnal visszatért az eredetihez, a "jóindulatú" éceszgéber orrát lehetőleg belemártva a trutyiba, amit okozott.

Vállalatvezetői idejét a nehéz pénzügyi helyzetből kivezető menekülőút keresése határozta meg. Hamar be kellett látnia, hogy az 1983-ban benyújtott G.B. anyag nem idézi elő az addigi kormányzati hozzáállás megváltozását, a Tungsram marad továbbra is állami segítség nélkül. Így a lehetséges megoldást tágabb horizonton kezdte keresni, azonban egészségi állapota nem hagyott számára elég időt a végső megoldáshoz.

Tragikus fordulat volt személyes életében, de a vállalat szempontjából is a kinevezést követően igen hamar jelentkező betegség. Hősiesen viselte a kór velejáróit, mindent megpróbált a gyógyulásért. Gyógyulni akart, hogy folytathassa a megkezdett munkát. Nem is lehetett tudni, mikor jelentkeztek az első jelek, kivételes tűrőképességgel rendelkezett.

Visszagondolva saját tapasztalataimra, megjelenik előttem 1984. tavaszán, a lipcsei vásáron folytatott tárgyalásunk a Narva vezérkarával, élén Meier vezérigazgatóval. Már jó ideje tartott a megbeszélés, amikor Demeter váratlanul odaszólt - Péter, vedd át! Átvettem a szót, Demeter hátradőlt, s néhány perces szünet után ismét bekapcsolódott a beszélgetésbe.

Gyanútlan voltam, nem tulajdonítottam jelentőséget az esetnek. Pár hónapra rá aztán hirtelen kórház, műtét. Majd felépülés, gyors visszatérés a vállalat ügyeihez.

A soros Action-Tungsram igazgatósági értekezlet akkor épp az USA-ban volt tervezve. Demeter nem akarta sem lemondani, sem áthelyezni Budapestre.

New York-ban azt fejtegette, a sport által edződött szervezete segítette hozzá a gyógyuláshoz. Olyan benyomást keltett, mint aki őszintén hiszi, a kór le van győzve, s ő dolgozhat tovább teljes erőbedobással.

Nem így történt. Kis idővel később újból kórházi kezelés következett. Demeter japán látogatást tervezett és Thai úr, akkori képviseletünk, az NSK kereskedőház tulajdonosa az előkészítés miatt Pestre látogatott. Meglepetésünkre Demeter kórházi rehabilitációja ellenére személyesen is akarta fogadni. Pár órára kiengedték a kórházból, de állapota árulkodó volt - Thai úr otthon közölte munkatársaival, Demeter úr nem fog tudni kiutazni. Sajnos igaza volt.

De a rehabilitáció után újra munkába állt. Programokat bonyolított, külföldi utakat tervezett. Már tisztában kellett lennie kilátásaival, mégis néhány fontosnak tartott ügyet, amiket sürgősnek is ítélt, maga akarta elintézni. Így került volna sor egy frankfurti fióklátogatásra, amit az utolsó pillanatban megakadályozott betegsége végső fázisa.

Igazságtalanul kevés idő adatott számára. Az élethez is és a Tungsrammal kapcsolatos tervei megvalósításához is. Még csak jövőre lenne 90 éves, de már 37 éve nincs köztünk.

A Tungsram történetek teljességéhez feltétlenül hozzátartozik Demeter vezérigazgató felidézése és főhajtás teljesítménye előtt.

Jóval több időt érdemelt volna a bizonyításra "...mert belőle, ha megéri, nagy király vált volna még."

(Hamlet) 

Végezetül álljon itt néhány kollégának a hozzászólása:

Jurisits János:

Köszönöm ezt a méltó megemlékezést Demeter Károlyról! Fantasztikus ember, nagy képességgel megáldott vezető volt. Magam is részt vettem az 1984-es brüsszeli vezetőin. Velem nem volt olyan közvetlen a kapcsolata, mint más vezetőkkel, mégis arról a találkozóról őrzöm a tőle kapott legnagyobb elismerés emlékét.

Imre Erzsébet:

Én csak 1986 végén csatlakoztam a Tungsramhoz, de még módom volt pár igazán nagyszerû emberrel dolgozni és tanulni tôlük pár évig - ôket csodáltam emberségükért, kiemelkedô szakmai hozzáértésükért - László Franci Néni, Kôrösi Péter, Wohl Péter.
Wohl Péter történetébôl is remekül átjön, hogy mennyire meghatározó volt a "vezér " jelleme, karizmája, kivételes szakmai hozzáértése, etikus viselkedése, csapatot
épitô-összekovácsolô személyisége, belsô-külsô elismertsége - különösen a nehéz már-már sorsfordítónak nevezhetô történelmi-gazdasági események sodrában.

Csapody Miklós:

Nagy örömmel olvastam Péter megemlékezését. Sokat hiányoltam, hogy az utóbbi sok évben szinte megfeledkeztünk Demeter Károlyról. Kimagasló képességű és elkötelezettségű vezetőként, munkatársként ismertem meg, korai tragédiája megrendített. Köszönöm Péternek az írását."

Csarnogurszky István:

Szép megemlékezés.