A gyerek feje meg a kalapja
Közismert vicc, hogy amikor a gyerek kap az apjától egy kalapot és az a füléig esik, akkor megy a felelgetés az apja és az anyja között: "Kicsi ám..., a kalap nagy"; "Nagy ám..., a feje kicsi". Na, hát én ezt a "kicsi-nagy" logikájú ügyet megtapasztaltam a félvezetőben meg az Izzóban...
A fejlesztés helyettes vezetője voltam már és figyelmem egyre inkább a gazdasági kérdések felé fordult. (Addigra már doktoráltam mikroelektronikából és már túl voltam azon az időszakon is, amikor komoly késztetést éreztem, hogy átmenjek a Tudományegyetemre filozófiatörténet-tanárnak; most már a gazdasági kérdések vonzottak inkább: nyereség, fedezeti pont, proporcionális költségek, beruházás, nettó jelenérték és hasonlók... Az ezután következő időszak meg a vezetéstudományé volt; azt is sokfelé tanultam, csupa jó helyen: a Harvardon, Genfben, a Stanford Egyetemen...)
A félvezető, valljuk meg őszintén, egy kicsit a "megtűrt" kategóriában mozgott az Izzóban. Sokszor hallottam, hogy mi csak egy "úri passzió" vagyunk, minket eltart a cég - vagyishogy a többi ágazat. Nekünk nincs tőkés exportunk jóféle dollárért meg szocialista exportunk jóféle (de mekkora...!!) nyereségért. Szóval mi csak eltartottak vagyunk; költjük, amit más hoz.
Ezek a szövegek egyre jobban idegesítettek. Elmentem ezért az ENSZ-palotába a gazdasági szakemberekhez, hogy mondják el, valóban hogyan állunk. Ők elővették a számokat és kimutatásokat és ezek szerint az Izzó valóban eltartja a félvezetőt...
Mentem vissza a 17. épületbe, felkerestem Zanati Tibort, a Félvezető Fejlesztési Főosztály vezetőjét. "Te Tibor, ezek a számok azt mutatják, hogy a félvezető nem tartja el önmagát." Dehogynem, mondta ő és előkapta az ő adatait. Összeraktuk és valóban: a Félvezető eltartja önmagát...
Mentem vissza az ENSZ palotába a gazdaságisokhoz. "Nézzétek, a számok alapján a Félvezető mégiscsak eltartja önmagát" - mondtam és mutattam a pozitív szaldójú számsort. Dehogyis, volt a válasz; "a ti számaitokhoz még hozzá kell venni az alábbiakat" - és már megint baj volt...
Mentem az új számokkal Tiborhoz. "Mégiscsak baj van, Tibor... Nézd ezeket a számokat...". "Csakhogy ott meg nem vették figyelembe az alábbiakat..." - és jött az újabb számsor...
Ezt az ide-oda vonulást még megcsináltam egyszer-kétszer, aztán feladtam... A bevezető viccen kívül eszembe jutott még Mark Twain hires mondása: "A hazugságnak három fajtája létezik: hazugság, szemenszedett hazugság és a statisztika..." (Van ennek a mondásnak egy kevésbé irodalmi változata is: "A statisztika egy olyan rima, aki azzal fekszik le, aki akarja"...)
Utóiratként elmondom, hogy a mikroelektronikát végül leválasztották az Izzóról (ekkor jött létre a MEV) - majd ennek egyik utód-szervezete lett az Intermos RT. Ez utóbbi csak félvezetőt gyártott, itt tehát feketén-fehéren kiderült, hogy a félvezető nyereséges vagy veszteséges. Igen, bőven nyereséges is tud lenni (pedig az utolsó darabig Nyugaton adtuk el); persze sok függ a termék-összetételtől meg az kell, hogy az adók és szabályzók ne torzítsák összevissza a gazdasági képet. Ugyancsak egy utólagos fricska: a félvezető végül "bosszút állt" a lámpás mentalitáson: korunk fényforrása, a LED ugyanis félvezető: Light Emitting Diode, vagyis fényt kibocsátó dióda... El lehet fantáziálni azon, hogy mi lehetne ma a Tungsram termékválasztéka fényforrások vonatkozásában, ha marad a mikroelektronika az Izzóban...