Kína 1

Első kiutazásom előtt Sz.Tibor, (aki már felderítést végzett Sanghajban,) tájékoztatott a várhatókról. A kinti munka földrajzi helyeit illetően:

Sanghaj külső területein dolgozunk. Sántító hasonlattal élve úgy tudom képbe helyezni az olvasót, hogy tételezzük fel, Sanghaj Budapest és Budapest része Dunakeszi, Göd és Vác is. (De Vácnak 700 ezer lakosa lenne!) NanShang-ban (Dunakeszi) van egy lámpagyár és a cég központja. Továbbmenve, ShenHua-ban (Göd) lámpagyár üveggyárral, végül Jiading-ban (Vác) egy lámpagyár valamint egy fénycsőgyár. És itt, Jiadingban fogok lakni, egy háromcsillagos, de jó minőségü szállodában. A céghez időszakosan kiküldöttek mind itt laknak, és mikrobuszokkal közlekednek a szálloda és a munkahelyek között. A szerelésen tdolgozó tungsramos munkáscsapat is. (A stabil amerikai alkalmazottak Sanghajban a belvárosban laknak.) A munkahelyem NanShang-ban, a vállalati központban lesz.

Dave Green nevezetű öregúr a műszaki fejlesztés vezetője. Az ő stábjában fogok tevékenykedni, vele fogom a feladataimat egyeztetni. Elsősorban a régi elavult kínai lámpagyártó berendezések korszerűsítését várják. (Sebesség-növelés, kézi műveletek kiváltása, lámpaminőség javítása.) Ezenfelül a gépgyártási kooperációkkal is lesz dolgom.

* *

Első utamat 1995 május 27-ére virradó éjjel tettem meg, Frankfurton keresztül a Lufthansával. Hosszú út, de, egyéb irányokat tekintve ez már a sokadik hosszú utam volt, így jól telt, pláne hogy nem a turista osztályon, hanem a "business-class"-on utazhattam. A sanghaji reptéren, a szokásos formaságok után kilépve az érkezőkre várakozók közé, megláttam két jólöltözött urat egy MR.PONGRAC felíratu táblával. (Hálisten, nem nekem kell kitalálni, hogy most mit csináljak!) Kivették a kezemből a csomagot, (meg a cigarettát, amire tizenkét nemdohányzó óra után végre rágyujtottam, de itt sem szabad dohányozni), és kimentünk az épület elé, ahová odakanyarodott egy hosszú fekete limuzin, tányérsapkás, kesztyűs sofőrrel. Berakták a csomagtartóba a csomagokat, mondták, hogy ez a Westin hotel kocsija, oda visz. Üljek be, szolgáljam ki magam, ott a hűtött bárszekrény pezsgővel, narancs-dzsúzzal, viszkivel, ásványvízzel. Egy kicsit megfordult a fejemben, hogy ezek összetévesztettek a Frankfurtból érkező ópiumbáróval?

De nem.

Megérkeztünk a szállodába. "The Westin TaiPingYang" Impozáns, elegáns, ötcsillagos. Üzenet várt a recepciónál: jelentkezzem be, töltsem el a mai hátralévő félszombatot és a holnapi vasárnapot kedvem szerint.

AzÖreg Város

A szállodában ehetek-ihatok, hozzáírják a számlához, a Cég fizeti. Hétfőn reggel fogok kimenni a munkahelyre. A cuccaimmal együtt, mert a továbbiakban nem itt fogok lakni, hanem Jiadingban.

Szombat este itt, a szállodában találkoztam a "szerelésen" kintlévő kis magyar munkás-csapattal, akik elmondták, "lehet kérni", hogy hétvégeken bent lehessenek a belvárosban, itt, az ötcsillagosban, ellátva "tejjel-mézzel"...(Valóban, jó ideig megvolt ez a lehetőség, természetesen számomra is, mígnem a következő évre megszűnt mindannyiunknak. Az ok: magyar szuperfiuk ezeken a hétvégeken már egyre inkább nem tudták, hol van a józan mértéke a tejnek, meg a méznek.

Le kellett faragni a költségekből!

Szóval, együtt vacsoráztunk. A huszonnyolcadik emeleten van egy hagyományos olasz vendéglő, meg egy nagyobb másik, ahol svédasztalról lehet vacsorázni. Ez utóbbit néztük meg, itt vacsoráztunk. Finom, elegáns berendezés, zongoraszó, tilos a dohányzás, tilos a mobiltelefon,