Vásárlásaim 3.

A 2023. december 30-án megkezdett történet folytatása.

A General Electric "színeiben", 1992-ben utaztam utoljára külföldre. A kereskedelmi utazás úti célja Irán volt. A sikeres teheráni tárgyalások után, volt pár napom a hazautazásig, ezért meglátogattam - egy korábban kiszállított KT fénycsősor telepítésén - Rashtban dolgozó gépgyáriakat. Mivel csak egy éjszakát töltöttem ott, Kulin Péter - aki a telepítés műszaki vezetője volt - felajánlotta, hogy ne menjek szállodába, szívesen megosztja velem - a gyár által biztosított - tágas otthonát.

Örömmel fogadtam a kedves invitálást. Bár egész nap együtt voltunk a gyárban, azért estére sem untuk meg egymást, volt miről beszélnünk, hiszen hosszú hónapok óta nem találkoztunk.

Elmondta, hogy szinte egész napját a gyárban tölti. Így nagyon sokat nem látott a városból, melynek egy nevezetesség van, a Bazár. Két alkalommal volt kirándulni a környéken, egyszer a Kaszpi-tengerhez, egyszer a hegyes, sziklás környékre. Próbál spórolni, mert ha majd hazamegy, komoly beruházásokat akar megvalósítani, a lakástól a gépkocsiig. A kajára költi a legtöbbet, mert vegetáriánus lévén, legtöbbször nem tudja az ingyenes gyári kosztot igénybe venni. Neki kell bevásárolni és elkészíteni a mindennapi betevőt. A többiek vásárolgatnak, ő viszont eddig csak két kínai katonanadrágot vett. Az egyiket itt használja, a másikat már otthonra vette, de úgy érzi az egy kicsit nagy.

A "kínai katonanadrágos" Kulin Péterrel.

Már a gyárban néztem, hogy milyen klassz nadrág van rajta. Talán nekem is jó lenne - gondoltam - strapára, egy ilyen kínai remekmű.

• Lehet ilyen szuper nadrágot folyamatosan venni, vagy ez csak egy alkalmi vétel volt?
• Van bőven. Talán beruházna egyet?
• Be, ha nem csillagászati összegbe kerül. Maximum négy dollárt még adnék érte.
• Akkor lesz vásárlás, mert három dollár. Bőven megéri. Holnap, vagy holnapután megvehetjük. Egy félóra séta.
• Jóember! Mondtam, hogy holnap reggel megyek vissza Teheránba.
• Nézze meg, hátha jó az enyém, amit otthonra vettem. Még nem volt rajtam, vadi új.

Felpróbáltam. Mintha rám öntötték volna.

• Tényleg átadja? Biztos tudd venni egy másikat?
• Tényleg! Legalább veszek egy olyat, ami nem lötyög rajtam.
• Akkor 3 dollár?
• Ugyan ne bolondozzon Főnök.
• Maga ne bolondozzon. Én örülök, hogy ilyen olcsón hozzájutok egy príma nadrághoz, de maga, mikor ennyire spórol, ne pocsékolja rám a pénzt.
• Jó. Rendben. Azonban ne adja ide a három dollárt, inkább vegyen rajta két kiló pisztáciát. Itt nem lehet kapni, Teheránban pedig biztos dögivel van. Ha sikerül venni, és szépen megkérném, elvinné a kis családomnak?
• Természetesen. Ez a legkevesebb, amit megtehetek a kedvenc kollégámnak.

Az üzlet megkötetett. Másnap ahogy megérkeztem Teheránba, elmentem pisztácia nézőbe. A fővárosban sem ültek minden sarkon pisztácia árusok. A negyedik vagy ötödik üzletben végre kaptam első osztályú árut. Ahogy a Kulin kérte, vettem belőle két kilót, 5,80 dollárért.