Moszkvai évek 4. (1989-99)          

A nagy utazás

Szólt valaki a Kirendeltségen, hogy a nagykövet Hanti- és Manysiföldre szervez három napos üzleti felfedező-ismerkedő utat, charter géppel repülünk, amit a nagykövetség fizet. Tapasztaltam, hogy nincs olyan utazás, amely ne hozna előbb-utóbb valamit a konyhára: beneveztem.

Hanti-Manyszijszk, a terület fővárosa légvonalban 1900 kilométer Moszkvától észak-keletre. Mocsaras szibériai vidék, mely hatalmas kőolajkészleteken fekszik. A JUKOSZ olajipari vállalat vadászterülete volt korábban, melynek feje akkortájt egy Mihail Hodorkovszkij nevű egykori Komszomol vezető volt. Később, amikor a hatalmat Putyin és vele a KGB vette kézbe, Hodorkovszkijt letartóztatták, s 10 éven keresztül tartották munkatáborban, hogy mindenki lássa, mivel jár, ha valaki nem vágja magát haptákba Putyin előtt.

Német közbenjárásra engedték ki külföldre valamilyen alku keretében, jelenleg Svájcban él. Olajvállalatát gyorsan lenyúlta a Kreml ura, vagyis egy bizonyos Igor Szécsin nevű belső embere, aki ezáltal jelenleg hivatalosan kb. 70 millió forintot keres naponta (!). Legyetek bátrak (!)! A cégnek Rosznyefty lett a neve. Oroszországban (is) a vezérrel közös múlt a legjobb garancia arra, hogy rövid úton eszeveszett vagyonhoz juss, ha teszed, amit mondanak, és hű vagy mindhalálig. Egyszóval erős pénzszag áradt afelől a vidék felől, a nagykövet helyesen választott úticélt.

Volt még egy érdekes aspektusa utazásunk célpontjának: ott laknak a hantik és manysik (korábban voguloknak és osztjákoknak nevezték őket). Két őslakos finnugor népcsoportról van szó, számuk mára igen alacsony: a hantik kb. 30 ezren, a manysik csak 6-7 ezren élhetnek ma a Magyarországnál 5,5-ször nagyobb földterületen. Természetesen laknak ott más népek is, főleg oroszok. A népsűrűség kb.3 fő/négyzetkilométer - úgy, hogy a lakosság 90%-a városokban él. Körül-rajtuk lápos, mocsaras fenyveserdők, bennük rén- és jávorszarvassal, medvével, farkassal, különböző szőrméjű rókával (fekete és fehér), stb. A természetimádó őslakosok vadásznak, horgásznak, madarásznak, amíg el nem fogynak teljesen. Állítólag mi, magyarok erről a tájról indultunk neki a klímaváltozás kiváltotta vándorlásnak, amely végül a Kárpát-medencében végződött.

A hanti és manysi nyelvek számunkra rokonnyelvek: bizonyítják a nyelvtani párhuzamok, a finnugor eredetű alapszókincs, valamint a magyar és a hanti nyelv közötti számos rendszeres hangmegfelelés (Wikipédia). Ezt állítja a tudomány. Nem tetszik ez nálunk manapság sokaknak: vannak, akik nem "halszagú" finnugorok, hanem Attila hunjainak kegyetlen és büszke utódai szeretnének lenni, az Isten ostorai, akik egészen Ravennáig eljutottak /a GE előtt/, miközben keményen megkongatták(!) Európát egykoron. A magukat hunoknak tartó magyarok az európai Finnország helyett az ázsiai Kirgizisztánba vágynak, aminek oka többek közt az, hogy egyiket sem ismerik.

Önmagukat sem.

A repülőtéren VIP elbánásban volt részünk, fogadás, tévé, stb. Kint a télen szokásos -30 fokos hideg. A város – mintha Kanadába érkeztünk volna. Szép színes házak, rendezettség, pazar utak. Tisztaság. A pénz, mint a tömjénfüst az ördögöt, elűzi a mocskot és a lábszagot. Remek vacsorák – minden mi "szem-szájnak ingere". A Duna TV üldözi a delegációnk tagjait riportalanyok után kutatva. Kényelmes szálloda, mindennel ellátva.

Egyszóval egy olyan Oroszországba érkeztem, amelyet addig nem ismertem: abba az Oroszországba, amely szépen kap azokból a pénzekből, amelyet megtermel. Tudatában vannak kivételezett helyzetüknek – gazdagságuknak - az ott lakók is. Még a repülőtéri dolgozók és a titkárnők is kicsit felülről lefelé néznek az idegenre. Kiderült, a városban sok az éjszakai klub, drága étterem, sőt, jól felszerelt kórházuk van. Ez utóbbi mutatja Oroszországban legjobban a lakosság életminőségét: Moszkvától 200 km-re olyan falvak és kisvárosok sora éli életét, melyekben még ügyeletes nővér sincs! A legközelebbi orvosi rendelőig utazni kell vagy 100-150 kilométert. A pénzes területekre mindent oda szállítanak élelmes vállalkozók, ami csak finom létezik a világon. Az olajkitermelés annyira jövedelmező tud lenni, hogy magas olajárak idején megéri forró vizet pumpálni az olajkutakba, hogy azzal szorítsák ki onnan az olajat. Legalábbis ezt mesélte nekem egy olajvezér.

Másnap elvittek bennünket megnézni, hogyan jön ki az olaj a földből, majd egy skanzenbe. Az őslakosok falvai 2-3 házból állnak, a legnagyobb sincs több 7 háznál. Itt néhány "csum" állt, vagyis kerek, egymáshoz támasztott gerendából összeállított, sátorlappal fedett lakóalkalmatosság, közepén tűzhely. Nehezen meghatározható korú, a sok meleg ruhától kövér hölgyek fogadtak bennünket, hogy bemutassák, hogyan élnek az őslakosok. Körbe ültettek bennünket, teával, vodkával kínáltak.

A moszkvai induláskor nem sok időm volt a felkészülésre: éjjel indultunk, úgy öltöztem, ahogyan haza mentem a munkából. Egy könnyű kasmir gyapjú kabátot viseltem, amely autótól-autóig megfelelt, azonban egy csumban való üldögélésre nem volt alkalmas. Igencsak fázni kezdtem. Körülnéztem: a nagyköveten vastag báránybélésű hosszú bőrkabát, a többieken is valami hasonló. A hideg velőig hatolt. Egyszer csak, nem bírván tovább a szenvedést, kimenekültem a sátorból, körülnéztem hova bújhatnék. A buszunk valahová elment, csak egy rendőrautó állt nem messze. Bekopogtam a benne ülő két rendőrnek, kérve, engedjenek beülni. Azok meglepődve fogadták kérésemet, hiszen többnyire futnak őelőlük, ritkán kéredzkednek be hozzájuk. Megértették, mi a bajom, s beülhettem. Ott vártam ki az esemény végét.

Azon utazásomat még követte néhány arrafelé. A tárgyaló fél általában leereszkedően bánt velünk: ők voltak, akiket meg kellett győzni, mi voltunk, akik akartunk tőlük valamit. A terület kormányzója azzal fordult hozzánk: "Magyar barátaink! Ha tudták volna valamikor, mi van a lábuk alatt, nem mentek volna innen sehová!"

Folytatása következik…