Moszkvai Olimpia,Tungsram és Papp Laci

Talán vannak a kollégák közül, akik emlékeznek arra, hogy az 1980-as moszkvai Olimpián az ökölvívó-meccsek közvetítésén Papp Laci Tungsram-pólóban feszített.

Hogy ez hogyan történhetett?

1976-ban kezdődött. A Szovjet Olimpiai Bizottság (SzOB) akkor szervezte meg "A technika az Olimpiának" c. kiállítást, lehetőséget adva a cégeknek bemutatni az Olimpiának szánt termékeket. Természetesen, a cégünk is ott volt, Tompa Vali, Mayer Kati, Kucher Gyuri és jómagam személyében. Ajánlatunkban az újonnan kifejlesztett lámpa volt a stadionok megvilágítására. A helyzetünk nem volt könnyű, hiszen hasonló termékek ott voltak az Osram, Philips standokon. És lám, megtörtént a csoda: másodikként (!) sikerült az Olimpia Bizottsággal aláírni a szerződést és megkaptuk az Olimpia Hivatalos Szállítója címét. Természetes, nagy volt az öröm, még a konkurensek is-igaz, savanyú arccal- gratuláltak nekünk. Boldogan jöttünk haza, büszkén lobogtatva az okmányt, szemünk előtt már ott lebegett a szlogen: Olimpia a Tungsram fényében!

De az öröm nem tartott sokáig, két hét múlva ugyanis kitört a botrány. Kiderült, hogy a szovjet fényforrásipar is készült az Olimpiára és velünk ellentétben komplett fényrendszert fejlesztettek ki a stadionok világítására, lámpákat, fényvetőket és vezérlőegységeket. Sőt, ezek a fényrendszerek már szerepeltek is a meglévő és építendő sportlétesítmények terveiben, ezért joggal elvárták, hogy ők kapják meg ezt a megtisztelő címet, amelyet a SzOB ránk osztott.

Mit mondjak, kínos helyzetbe került a SzOB, egyfelől az átfogóbb megoldás miatt valóban a hazai ipar érdemelte meg a Hivatalos Szállító címét, másfelől egy baráti ország cégét sem akarták kellemetlen helyzetbe hozni a megállapodás felmondásával. Egy újabb tárgyalás a SzOB vezetőivel, felmerült, hogy esetleg a mi lámpáink kerüljenek be a fényrendszerbe, de ettől a szovjet szakemberek mereven elzárkóztak. Végül tárgyalások és vita után megszületett a kompromisszum: megmarad az Olimpia Hivatalos Szállítója címünk, de más lesz a feladat: az Olimpiai Falú megvilágítása és abban a diszkó felépítése, amely egyébként Moszkva első diszkója lenne. És nem mellékesen még valamiben sikerült megállapodni az Olimpiai Bizottsággal: Dienes Béla VIP-vendég lett, vagyis jár neki ingyen szállás, gépkocsi, hosztesz és belépő az összes eseményre, így személyesen is drukkolt a Tungsram lányoknak.

Egy évre rá, 1977-ben Pusztai István kollegával lettünk a Tungsram kiküldöttei és az Olimpia közeledtével megkezdtük Moszkva "tungsramositását". A moszkvai utcákon megjelentek a Tungsram Olimpiai plakátok, a taxikon ott díszlettek az " I love Tungsram" felíratok (csak érdekességként- nem kellett fizetnünk, a taxisok szinte verekedtek azért, hogy megkapják tőlünk a matricákat- egy latin betűs matrica akkor nagy érték és ritkaság volt a szovjet fővárosban!). És sikerült elérni, hogy a Tungsram reklám felkerüljön egy reprezentatív helyre: a nemzetközi reptérről érkezve az első magas toronyház tetejére (az amerikaiak meg akarták szüntetni, de Wohl Péternek még sikerült megmenteni a reklámot, távozásával viszont ez a reklám leszerelésre került).

De térjünk vissza az Olimpiai Faluhoz. Ludas Viliék jó munkát végeztek, a diszkó nagyon szép volt (az akkori színvonalhoz képest), a Konverta gyár pedig elkészítette a különböző fényeket és a fényeffektusokat vezérlő pultot (átalakított színházvilágító berendezésből), kézi és automata üzemmóddal. Pistával együtt elvállaltuk, hogy az Olimpia idején munka után mi fogjuk kezelni a berendezést. A zenéről pedig egy német duó DJ-i gondoskodtak. És még egy váratlan feladat adódott: az Olimpiai Falu átadásakor kiderült, hogy a tervezők kifelejtették a fürdőszobákból talán a legfontosabb tárgyat...a tükröket! Ugyan nem voltunk érintve az ügyben, de hozzánk fordultak, hogy esetleg nem tudjuk-e kisegíteni őket. Telefon a gyárba, hát persze, hogy tudjuk, de egy feltétellel: a tükrökön oda lesz maratva a Tungsram márkanév (ugyebár az Olimpián tilos a reklám!). Nem volt mit tenni, beleegyeztek, mi pedig időben le is szállítottuk a tükröket.

Végre megérkezett az időközben "csonkává" vált Olimpiai Játékok megnyitási napja. Brezsnyev főtitkár nyitotta meg és rögtön elterjedt Moszkvában a vicc: Brezsnyev (akinél már láthatóak voltak a demencia jelei) elővette a szöveget és a következőképpen kezdte a beszédét: "O..O..O".. Erre a titkára lehajolt hozzá és odasúgta: " Brezsnyev elvtárs, ezek nem O-betűk, hanem olimpiai karikák...".

Pistával együtt mi is vártuk a diszkó első estéjét, egy kicsit aggódva, hogy vajon egyáltalán lesz-e valaki a diszkóban. Hiszen tudtuk, hogy mennyire fontos egy sportolónak az olimpia és gondoltuk, nagyon vigyáznak az életmódra, pláne a játékok előtt. Hogy mi milyen naivak voltunk!!!! A diszkó pillanatok alatt megtelt, megkezdődött a buli! A hangulat nagyon jó volt, túlságosan is- záráskor nem akarták abbahagyni, ordítottak a DJ-ékkel (azok hiába magyarázták, hogy a szerződés szigorúan előírta a zárás időpontját), üvegeket dobáltak (el is tőrt egy pár lámpa)- szóval, lett egy nem is kis balhé. Csak nagyon nehezen sikerült lecsillapítani a közönséget, a diszkó úgy nézett ki, mint egy csatatér. Másnap (pontosabban aznap, csak nappal) telefon, a Falu vezérigazgatója látni akar. Leültünk, a vezéren kívül ott voltak a német fiúk és a biztonsági főnök (KGB tábornok).

Egy kérdés volt- hogyan lehet megakadályozni a botrányt. Mindenki ránk nézett, gondolom, azt hitték, hogy mi vagyunk a diszkó-szakértők (pedig Pistával együtt sem előtte, sem utána sosem jártunk diszkóban). A józan paraszti észre hagyatkozva azt javasoltuk, hogy a zárás előtt félórával mi áttérünk a kézi vezérlésre, kikapcsoljuk a villanó fényeket és egyéb irritáló fényeffektusokat és egyre világosabbá tesszük a termet. Viszont a németektől kérjük, hogy egyre "nyugodtabb" zene legyen. Ezt el is fogadták, az ötlet működött, a botrány már nem ismétlődött meg.

Az egyik este egyszercsak egy magyar szó állított meg minket : " Hát ti kik vagytok, hogy kerültetek ide?" Papp Laci volt, aki leszólított minket. Vele együtt és segítőjével, Kajdi Jánossal egy asztalnál ült az egész magyar ökölvívó-csapat (a diszkó közvetlenül az étterem mellett volt, amely este társalgóvá alakult át).

Magukhoz invitáltak bennünket, kérdezősködtek, mi pedig meséltünk nekik a Tungsramról, helyzetéről a szovjet piacon, olimpiai szereplésünkről stb. A végén Laci megkérdezte, "fiúk, és én miben segíthetek nektek?" Talán arra gondolt, hogy szerezz nekünk belépöket, de Pistával egymásra néztünk és csak úgy, félig komolyan, félig tréfásan (de reménykedve!) kimondtunk "Laci, mi lenne ha Te is felvennéd a Tungsram-pólót?" (Mi, természetesen, Tungsram feliratú pólóban jártunk a Faluban). Laci gondolkodott egy kicsit, aztán "miért is ne"- válaszolt- "de tudjátok, utálok mosni, ezért legalább 6-8 darabot kérek". Így is lett. De a legnagyobb meglepetés akkor ért bennünket, amikor a ránk zúduló telefonokból megtudtuk, hogy Laci ezeket a pólókat nem csak a Faluban hordta (ahogy mi gondoltuk), hanem magán az Olimpián, a mérkőzéseken is! És mivel Laci világszerte közismert volt, a TV többször is őt mutatta közelről. Vezérünk is gratulált nekünk, mondván, "fiúk, hát ezt hogy sikerült maguknak?" Erre csak azt mondtuk, mi sem tudjuk...

De a storynak ezzel nincs vége. Laci tette futótűzként terjedt el a magyar csapatban. Másnap egy kisebb tömeg várt bennünket a diszkóban.

"No fiúk, adjatok egy pólót és a 100 dollárt"

"?????!!!!! Micsoda??? Milyen 100 dollárt????"

"Hát, amit Lacinak fizettetek!!"

"????? Hogyan??? Milyen fizetség???"

Ránéztünk a Lacira, aki oldalt állt és kaján mosollyal figyelte a fejleményeket.

"Laci ezt ingyen vállalta!"

"Ingyen?? Akkor tárgytalan" és csalódva távoztak.

Megjegyzem, hogy féltünk, nehogy ebből kellemetlensége legyen Lacinak, hiszen az Olimpián tilos a reklám, de a retorziók- hála Istennek- elmaradtak (Laci szerint azért, mert ő nem sportoló, "csak" egy edző).

Ilyennek ismertük meg Papp Lacit- barátságos, kedves, segítőkész embernek, - és aki szereti a humort, a tréfát.

Kép Olimpia Falú belépő