Mozaikok a Vákuumtechnikai Gépgyár őskorából
(A történet mesélője az Iparjogvédelem területén dolgozott)
Az önálló Vákuumtechnikai Gépgyár (VTG) 1953-ban alakult az Egyesült Izzónak a korábbi törzsgyári Gépszerkesztés/Géposztályára, mint elődre alapulva. Célja az Egyesült Izzónak gyártógépekkel, gépsorokkal való ellátása, valamint exportra termelés.
Az új gyár beindítója és első vezetője tíz éven át Viola Gyula gépészmérnök volt, aki munkás élete legszebbjének és legnagyobb kihívásának tartotta ezt az időszakot. Kezdő mérnökként a Gépszerkesztésben dolgozott egy tehetséges és egymással nemcsak kollegiális, hanem baráti kapcsolatot is tartó gárdában, akik időnként önszántukból közös szabadidős programokat is szerveztek maguknak.
Az alábbi, az 1930-as évek elején készült képen látható az egykori Gépszerkesztés mérnök gárdája egy elegáns szabadidős összejövetelükön.
A képen Viola Gyula, későbbi VTG igazgató állva jobbról a második, előtte jobbról Király Tibor, balról Gold János; mellette jobbról balra Hermann László, aki később a Magyar Rádió műszaki igazgatója lett, Glatter József, v.Braun Alfonz, bal szélről harmadik Bánki László, későbbi gépfejlesztés vezető.
A VTG indulásakor a gyárvezető maga választhatta ki belátása szerint a vezető szakembereket, így például a kiváló gépész Holló Imre főmérnököt is. Az összlétszám ezer feletti volt, akikből egy kiváló, jól dolgozó, jól teljesítő, összetartó gárdát sikerült kovácsolni, és ahol különlegességek is akadtak.
A gyár országos hírű dolgozója volt például Pióker Ignác marós és gyalus szakmunkás, aki jó munkájával kiérdemelte a hírnevét. A kor túlzásaitól eltekintve, ő valóban kiváló szakember volt, és emellett éles eszű és jó ember is, aki az ismertségét és lehetőségeit kihasználva igen sok embernek segített egyéni ügyeikben is, pl. arra rászorulóknak bérlakást szerzett, útlevélkérelmek engedélyezéseinél közbenjárt, stb...
Az országgyűlési képviselőségtől kezdve a különféle bizottsági tagságokig számtalan társadalmi funkciója volt. Egyetlen dolgot azonban soha nem vállalt el, ellentétben sok hasonló kiemelt káderral, ő nem volt hajlandó a számára többször is felkínált különféle vezető pozíciók egyikét sem betölteni. Így megmaradt egyszerű "Pióker Ignác"-nak, akit a környezete kedvesen "Náci bácsi"-nak nevezett. Sok kiváltságban volt része a Kossuth díjon felül, pl. részt vehetett a brüsszeli világkiállításon az újításaival, továbbá még 1954-ben elkísérhette az Aranycsapatot a berni foci világbajnokságra, ahonnan az alábbi képeslapot küldte.
A VTG megbecsült dolgozója volt ebben az időben az ugyancsak országos hírű Krasznai Sándor gépészmérnök, egykori hatszoros országos magyar gerelyhajító bajnok, aki nemcsak atlétaként, hanem gépész konstruktőrként is kiváló volt.
A VTG-nek volt egy ugyancsak országos hírű férfi énekkara a gyárban dolgozókból. A férfikar az ország különböző városaiban nagy sikerrel lépett fel közönség előtt. Repertoárjukon volt az akkor kötelező mozgalmi dalokon túl sok szép népdal, magyar és külföldi, és műdalok, operarészletek-. Jóhangú szólistáik is voltak. Különlegesen szép, időnként tréfás előadásmódjuk magával ragadta a hallgatóságot. A hatvanas évek elején országos kórusversenyen indultak, amit megnyertek, többek között Kodály Zoltán: "Fölszállott a páva" c. kórusművével. Ezután nagy ünnepséget rendeztek, melyre a mestert is meghívták, aki ennek eleget is tett.
A képen látható: Viola Gyula igazgató amint fogadja az érkező Kodály Zoltánt
Az ünnepség, jobbról Kiss Dénes karnagy, Kodály Zoltán, Viola Gyula ig., balszélen Holló Imre főmérnök
Kodály a dalosok társaságában