Műszaki tájkoztatás az Izzóban

A Tungsram (meg névelődje, az Egyesült Izzó) messze a magyar gyakorlat előtt haladt a műszaki tájékoztatás megszervezésében és házon belüli, illetve házon kívüli terjesztésében. Az Izzó nagyon helyesen érezte meg (és leste el világszínvonalú konkurenseitől), hogy mind a két aspektus fontos: házon belül tudást terjeszt, ismertséget és elismertséget- no meg ötleteket - generál, rangot ad; házon kívül pedig nem is nehezen mérhető értékesítés-rásegítő – és a nemzetközi presztizs is érték, de mekkora! Ezt könnyen lemérhette bárki, aki akkoriban külföldön járt és kérdésre elmondta: "én a Tungsramból jöttem." Igen, a Tungsram "benne volt a klubban" – és ezt nem kis részben látható eredményei és az azokról megjelenő műszaki híradás okozta. Három emblematikus, általam szeretve tisztelt személynek szeretnék emléket állítani e téren: Urbán Jánosnak, Surguta Lászlónak és Kohán Annának.

Urbán János (aki eredetileg operaénekesnek készült, szép tenor hangja volt; de aztán a biztosabb megélhetéssel kecsegtető műszaki pálya felé fordult) villamosmérnökként 1957-ben került az Izzóba, de 1959-ben már "műszaki propagandista" volt a Kereskedelmi Igazgatóságon. 1963-tól ő a Műszaki Tájékoztatási Osztály (MTO) vezetője. Keze alól kerültek ki a világszínvonalú termék-katalógusok (igen; nemcsak a termék maga, hanem a katalógus is világszínvonalú volt!) János és szervezete ezeket a kiadványokat alapos műszaki tudással és (ez is fontos!) kellő műszaki alázattal szerkesztette; a kiadványok mindig elérték a világhírű konkurensek kiadványainak színvonalát - ez egyébként világos célkitűzés is volt az MTO-n.

Másik, eltérő jellegű, de szintén kiemelkedő fontosságú kiadványt is szerkesztett János: a világ minden komoly könyvtárába eljutó (Bécsben nyomtatott! Abban az időben!) "Tungsram Technische Mitteilungen" című műszaki tudományos, negyedévenkénti "Tungsram Műszaki Közlemények" -et. (Később "Tungsram Technical Review" címen angolul is megjelent.) Ebben igazán rang volt publikálni; én is nagyon büszke vagyok arra, hogy több tudományos cikkem is megjelent benne. A rendszeres kiadvány nagyon alapos ellenőrző gárdával dolgozott: a megjeleníteni kívánt cikket olyan műszaki koponyák ellenőrizték, mint Oldal Endre, Ugrósdy László vagy Nágel Ferenc a fényforrások területén vagy Csornai László és Gergely István a félvezetőből. (A "Giga" becenevű Pista kiemelkedő tudású szakember volt, de a kollégái meglátása szerint tipikusan "negatív tudású": azt mindig pontosan tudta, hogy ha valami nem jó, miért nem jó – kiváló recenzens-mentalitás… Ha ő átengedett megjelenésre valamit, akkor az tuti jó volt. Giga maga sose publikált semmit… Meg híres volt az "egyrészt-másrészt" megközelítéséről; mintha csak Tevjét, a tejesembert láttam volna magam előtt, vörös hajjal… Tiszteltem és becsültem Pistát; sokat tett a félvezetőért.)

Urbán Jánosnak kiváló volt az idegennyelv-tudása is; előbb tanult meg németül és szerbül, mint magyarul… De angolul is tolmácskodott; rengeteg műszaki együttműködésben ő volt a "nyelv". Nem járt Ausztráliában és az Antarktiszon, de mindenhol máshol – még a rendszerváltás előtt is - igen. Akárhány világvárosban közlekedett otthonosan, térkép nélkül.

Jánossal sokat dolgoztam együtt a MEV-ben; ő volt a kereskedelmi helyettesem. Nagy része volt abban, hogy kiemelkedően szoros kapcsolatot építettünk ki az Elektronska Industrija (EI) Nis-sel, ezzel a szerb óriás-vállalattal és abban is, hogy hatalmas csinnadrattával, potentátok jelenlétében, kamerák kereszttüzében a Parlamentben írtuk alá a MEV-EI "közös fejlesztő szervezet" létrehozásáról szóló Megállapodást, a nemzetközi vegyesvállalat kisöcsét. János a szervezetét inkább tudással irányította, semmint menedzseléssel, ellentétben elődjével, Zachár Pistával (mit tesz Isten, szintén izzós)-aki sodró lendületével (meg persze, azért tudással) vezette a Kereskedelmi Igazgatóságot. (És akit meg újfent a tudással és hittel vezető Zanati Tibor előzött meg (izzós; mi más lehetne…) akit a MEV megalakulásakor kereskedelmi igazgatónak neveztek ki "in partibus infidelium" – vagyis "a hitetlenek földjén" – a MEV-nek akkoriban nem is volt kereskedelmi joga, mert a megalakulásánál bábáskodó, rendkívül "hozzáértő" vállalat(ipar)-szervezők ezt nem tartották fontosnak, erre nem is gondoltak… A MEV-be érkezvén, a legeslegelső dolgom az önálló külker-jog kiharcolása volt.

János 2022 novemberében, 89 éves korában ment el; halála előtti napon még kedvenc komolyzenei DVD-i között dolgozott cégében, az irodájában…

Urbán Jánost Surguta László váltotta az MTO élén. (A sors érdekes fintora, hogy János és Laci Pesten ugyanabban a patinás Duna parti házban laktak, ugyanabban a lépcsőházban, egymástól néhány méternyire…)

Laci –bár Pesten született - gyöngyösi kötődésű volt; az általános és a középiskolát is ott végezte. Az Izzóval 1961-ben került kapcsolatba, az MTO-t 1972 óta vezette. Jellemző a két terület "összefonódottságára", hogy 1988-tól már a Marketing Főosztály vezetője volt.

Laci nagy-tudású és emellett szerény, szeretetreméltó személyiség, kiváló csapat-vezető volt. Több, mint száz kiállítást is szervezett csapatával – ez is a műszaki tájékoztatás terrénuma volt. Többszáz (!) műszaki katalógust szerkesztett magyarul, angolul, németül – de további 15 (!) nyelven is. A műszaki tájékoztatás színvonalát tovább emelte – pedig ez János után nem volt könnyű… Laci számos más kiadványt is szerkesztett és menedzselt (pl. a TUNGSRAM (arc)képek" c. kiadványt, de az ő tollából jelent meg a "TUNGSRAM-márka története" és ő a szaklektora és műszaki szerkesztője a "TUNGSRAM RT Története 1986 – 1996" című könyvnek is.) Laci igazán mindent megtett, hogy a TUNGSRAM-név ismert legyen (és maradjon, a cég, illetve Laci halála után is… Mert sajnos már ő is az izzósok túlparti csapatát erősíti...)

Kohán Ani a Váci úti Törzsgyár Műszaki Könyvtárát vezette. Egy okos, agilis, hozzáértő, kiváló szervező készségű és jó rábeszélő képességű személy volt – utóbbi tulajdonságának is köszönhető, hogy a Műszaki Könyvtár világszínvonalú volt. (Ezt bízvást tanúsíthatom; megfordultam a világ számos, kiemelkedő presztizsű könyvtárában; a miénk egyenrangú volt velük; "nec pluribus impar" – vagyis "sokukkal szemben sem alább való" – idézhette volna Ani jó okkal XIV. Lajos híres jelmondatát. Nyilvánvalóan nem vetekedhetett a világ legnagyobb, sokkal szélesebb-teljesebb spektrumú könyvtáraival – de ne feledjük, hogy az Izzó Műszaki Könyvtára egy kis (és meglehetősen szegény) ország egyik termelő vállalatának könyvtára volt, az Izzó termékeiben-termelésében alkalmazott illetve felhasznált műszaki tudományokat fedte le – de azt kiválóan. ) Ami a félvezető szakirodalmat illeti – ezt ismertem jobban – minden, a világon számottevő kiadvány rendelkezésre állott nála is. Ha netán valami mégse volt meg– ilyenre szinte nem is emlékszem – Ani percek alatt beszerezte azt a könyvtárközi kölcsönzésen keresztül. Nem véletlen, hogy sokan látogatták is a Könyvtár olvasó- termét és a látogatók listájából jó képet lehetett alkotni, ki alkotja a Tungsram műszaki krémjét. (Itt tudván tudom, hogy igazságtalan vagyok a többi, főleg a vidéki izzós műszakiakkal szemben. Bevallom, nem tudom, hogy például a győri vagy mondjuk a kisvárdai kollégáink hol szerezték be naprakész műszaki információikat a nagyvilágból… Pesten ez "házhoz jött"; a Műszaki Könyvtárba akár ebéd után egy fél órára is érdemes volt útközben beugrani. "Útba esett jövet-menet".)

Ani dolga azért volt nehezebb, mert ő nem az értékesítés közvetlen rásegítője volt; az ő "haszna" csak áttételesen, a fejlesztői munkán keresztül érvényesült. Ő a "befelé jövő" műszaki információt menedzselte; meglátásom szerint kiválóan. Amikor a MEV-be kerültem, akkor is Ani munkája és stílusa lebegett mintaként a szemem előtt – pedig a MEV Műszaki Könyvtára a Hiradásipari Kutató Intézet szintén magas színvonalú könyvtárára támaszkodott.

Ani bőven rászolgált nevére: ismert, hogy a Kohán (Kohén, Cohen, Kohn, Kagan, stb.) név Mózes bátyjának, Áronnak leszármazottait illeti, akik papi törzs voltak (és akik – a kohániták - a Templomban a lévitákkal, a segédpapokkal együtt szolgáltak és ezért (meg másért is) mint törzs, nem is kaptak területet Kánaánban, hanem tizedet a többi törzstől. Mózes és Áron Jákob harmadik fiának, Lévinek a dédunokái voltak) – nos, Ani bőven megszolgálta a "műszaki ismeretterjesztés papnője" rangot. "Nevében a sorsa" – mondták régen a rómaiak. Rendkívül szívesen adtam-adnám neki az én tizedemet; megérdemelte. Sokat köszönhetek neki.

Bevallom, Ani mai sorsáról semmit nem tudok… És az is természetes, hogy a műszaki tájékoztatás – és általában a Tungsram-tájékoztatás – egésze a leírtnál is sokkal színesebb volt és sok más értékes szakember napi keze-munkája is érezhető volt benne.

Utóirat: visszaemlékezésem során sok helyről puskáztam, például a Surguta Laci - menedzselte kiadványokból. Igazán érdemes őket olvasgatni – a daliás időkre akkor is érdekes és hasznos visszaemlékezni, ha a mai valóság nagyon szürke – mit szürke, fekete…