A nagy kínai újrakezdés

Kezdhetném azzal, ...egyszer volt, hol nem volt... A történet Kínába visz, de egy nagyon régi, egészen más Kínába, mint a mai.

Hetvenes évek vége. Éppen eljött a hosszú ideig tartó politikai mosolyszünet vége Kína és a Kelet-európai országok között.

Váratlanul ért bennünket egy minden előzmény nélküli kínai érdeklődés lámpa- és fénycsőgyártó gépsorokra, valamint kiegészítő berendezésekre. Az külön meglepő volt, hogy a bejelentett igények számos gépsorra vonatkoztak - és összességben nagyon jelentős értéket jelentettek. De hát tudtuk, Kína nagy ország, biztos van tényleges igény a fényforrásgyártás felfuttatására.

A kiküldött ajánlat után váratlanul gyorsan érkezett válasz, javaslattal szerződéskötési tárgyalásra Kínában.

Kicsit tamáskodtunk, lehet-e egy sokmilliós szerződés ilyen gyors ütemű, - de természetesen elfogadtuk a meghívást.

Küldöttségünk négytagú volt és elindult szerencsét próbálni moszkvai átszállással a heti egy alkalommal induló pekingi járathoz. Repültünk Moszkva felé, majd annak rendje szerint landoltunk. Kiszálltunk, de furcsállottuk a környezetet. Közülünk csak Vass Jóska volt ismerős Moszkvában, de ő is csak csóválta a fejét. Többszöri próbálkozás után az egyik stewardess elárulta, hogy Kijevben vagyunk. A kérdés, hogy miért, megválaszolatlan maradt. Erősködtünk pedig, hogy mi sietünk, el kell érnünk Moszkvában az esti kínai járatot.

Két napot és két éjszakát töltöttünk a kijevi reptéren. Igaz, hogy külföldiek lévén éjszakára bevittek egy közeli szállóba, de reggel sürgősen kihajtottak, vissza a reptérre. Nyilvánvaló volt, nem tudták, mikor jön értünk gép, hogy Moszkvába vigyen. És semmit sem árultak el arról, miért Kijevben szálltunk le Seremetyevo helyett.

A második éjszaka után a reggeli órákban gépek érkeztek és a Moszkva helyett odarepített több géppel érkező utasokat csoportokba gyűjtötték és elkezdték a beszállítást. Az első csoportba kerültek a diplomaták, a másodikba a külföldiek és a gépeken még szabad helyekre a szovjet állampolgárokat helyezték el.

Rövidesen Moszkvában voltunk.

A reptéren azon gondolkodtunk, haza kellene repülni, hisz a pekingi járat hetente csak egyszer repül, addig még bőven van idő. Végül úgy döntöttünk, felvesszük a kapcsolatot a moszkvai Tungsram képviselettel. Nagy szerencsénkre Vass Jóska talált némi Rubelt a zsebeiben, - hisz csak kínai ellátmányunk volt - sőt fejből tudta a kirendeltség címét. Ennyi elég volt, hogy taxiba merjünk szállni és behajtottunk a városba. A kirendeltségnél még a portásnak is ki kellett segíteni, hogy a taxit kifizethessük és felkutatta nekünk Kőrösi Pétert, aki akkor éppen a moszkvai Tungsram iroda vezetője volt. Péter meglepetés vendégekként hazavitt bennünket - felesége nagy örömére - hogy nehogy éhen halljunk.

Végre biztonságban voltunk és akkor tudtuk meg, hogy eredeti érkezésünk napján Moszkvában lezuhant egy Odesszából érkező gép, s a balest miatt lezárták a repteret. Ezért irányították gépünket Kijevbe.

Amikor Péter telefonon érdeklődött a pekingi járatról, kiderült, az a gép sem indult az eredeti menetrend szerint, viszont aznap este fog indulni - tehát megvárt minket!

Na akkor kezdtem érezni, hogy ez egy sikeres üzleti út lesz.

Pekingben rögtön megtanultuk, mi a rend. Közölték, melyik szállodában lakunk és melyik szobákat foglalhatjuk el. (Így aztán értelmes dolgokról a szobákban nem beszéltünk.) Közölték, másnap hánykor jön értünk autó, hogy elvigyen a tárgyalóhelyre. Közölték, mettől-meddig tart az ebéd szünet, amikor munkatársaik étkezhetnek. Mi aztán legtöbbször a közeli Nemzetközi Klub-ban ebédeltünk, ahol idegnyugtatásul gyors pingpong játszmákat is le tudtunk folytatni Tőzsér Lacival.

Az első tárgyalási napon bevezettek a minisztériumi tárgyalóba, ahol csaknem visszahőköltünk, meglátva a mintegy 15-16 egyforma kék Mao-öltönybe öltözött, szabályosan két ülő sorba rendeződött férfiút.

A tárgyalás korrekt volt. Először a kiküldött ajánlat műszaki tartalmát akarták nagyon részletekbe menően megismerni. Takács László, a Gépfőosztály Ajánlati Osztályának munkatársa azonban minden részletkérdésre megfelelt, elnyerte a kínaiak teljes elismerését. Takács Laci egyébként sok helyen bizonyított, az egyik legértékesebb műszaki volt a Gyár- és Gépértékesítésen.

Az ajánlat műszaki tartalmának elfogadása után elkezdtük a szerződés összeállítását és megtárgyalását. Persze ez sem ment gyorsan, sokfelé kellett konzultálniuk, de világosan látszott, szerződni akarnak. Ázsiában voltunk, sok időt vett igénybe az árak kitárgyalása is. Minden egy kicsit lassabban mozdult, mint szerettük volna. Teltek a napok és az álláspontok nehezen közeledtek. Ez a néhány nap az idegek harca volt. Vass Jóska nehezen viselte a bizonytalanságot. Az idegesség kicsit a gyomrára is ment. Egyik nap Vass Jóska a szállodában maradt gyomorbántalmai miatt. De épp az volt az a délelőtt, amikor a végső megállapodás megszületett.

Ebédszünetben visszamentünk a szállóba, hogy lássuk, Jóska rendben van-e. Nem volt még jól, feküdt (vagy ült?) az ágyán, sápadtan. Azonnal rákérdezett - történt valami? Faarccal válaszoltunk - semmi különös.

Majd hatásszünet után: megállapodtunk!

Erre örömében akkorát ugrott, hogy leesett vagy lecsúszott az ágyról. Másnap már híre sem volt a gyomorbántalmaknak.

Az öröm jogos volt, fontos üzletet kötöttünk.

Mintegy tíz évvel később Gábor Andrással Kínában jártunk. Meg szerettük volna nézni, hogyan működnek a tőlünk vásárolt berendezések. Kiderült, hogy az importált fényforrásgyártó gépeket az egyik gyárukban tárolják, nem helyezték üzembe, mert még nem tudtak az összeszereléshez megfelelő minőségű alkatrészeket biztosítani! Ez volt a helyzet 1989-ben.

A következő évtizedekben fantasztikus fejlődésen mentek keresztül. Megtanulták a hagyományos fényforrások minőségi gyártását. Az első, megbízhatatlanul működő kompakt fénycsövek után megtanulták a leckét és minőségi kompakt lámpákat gyártanak minden piacvezető cég részére, azok márkájával is.

A legújabb időkben a LED gyártás élharcosai lettek. Ahogy egy sor elektronikai és más fogyasztási termékekből, úgy a világítási iparban is ők számítanak a világ fő szállítóinak nem egész 30 év leforgása alatt.

Látva, honnan indultak, - ez elismerést érdemel.